A Tattooed Little Fox

I'm in love (you can guess if it's the fox or the guy)

Karácsony másnapja volt.
Megeszem a kalapom, ha reggel hétkor nem ücsörgött már mindenki a fa alatt, a másikat várva, hogy végre kibonthassák az ajándékokat. Ennyit a felnőttek érettségéről. Mint az óvodások.
Természetes, hogy én voltam ott legkorábban.
A bontogatást nem részletezném, mert katasztrofális mennyiségű csomag pihent a fenyő tövében. Nem mintha bárki is bánta volna. Persze volt néhány említésre méltó gyöngyszem; Tony tőlem kapott pólója (nagyon örült neki), egy "veszett róka veszély"-re figyelmeztető pulcsi Wandától, a plüsspók, amit Clin adott Natnak (és amit a nő rögtön hozzá is vágott), az amerikai himnusz fehérfejű rétisasos képkeretben, Tonytól Steve-nek.
Nagyon jól szórakoztunk.
Tíz környékén aztán tisztességesen felöltöztem, zsebre vágtam az utolsó kiosztásra váró ajándékok, fejembe nyomtam a Bruce-tól kapott skót kockás sapkák, és kiindultam a Toronyból. Egy ismerőst látogatok meg, mondtam Clintnek, a liftek felé haladva.
Elmosolyodtam, ahogy kiértem a metszően hideg levegőre. Az ég vakítóan kék volt, sehol egy felhő; hunyorogtam a téli nap fényében. Szokatlanul kevesen járták az utcákat. A járdán sétálva derűsen szemléltem a hóval borított fákat és lámpa oszlopokat, a napközben is világító izzósorokat.
Mikor már közel tíz perce gyalogoltam, figyelni kezdtem az útról nyíló sikátorokat. Egy ismerős kukát látva befordultam az egyik sarkon, és nagy levegőt véve haladtam tovább. Úgy száz méter után megálltam, és visszafordultam.
Igen. A türkizkék tévétorony.
Izgatottan folytattam utamat az ég felé törő épületek között. A muskátlis közben elvacakoltam egy kicsit a megfelelő sikátort keresve, de végül beértem az aprócska térre. Rögtön felismertem a szúnyoghálós ajtót a hozzá felvezető néhány lépcsőfokkal.
Idegesen toporogtam a fokok tövében. Becsengessek, ne csengessek... Lehet, hogy még alszik. Vagy itthon sincs.
Nagyot sóhajtottam, és letettem a csomagot a küszöb elé. Így jó lesz.
Egy pillanatig még szemeztem az ajtóval, aztán inkább elfordultam, és visszaindultam a sikátorban.

Bucky

A fotelomban ültem, egy bögre kávéval a kezemben, és a falamat bámultam. Karácsony reggel volt, úgyhogy megengedtem magamnak egy kis lustálkodást, és tízig ki se keltem az ágyból, akkor is csak a posta miatt. Napok óta át kellett volna néznem.
Épp ittam egy kortyot, mikor lépteket hallottam kintről. Megdermedve füleltem. Hamar elhaltak; a kávémat a fotel mellé letéve néma csendben a bejárat felé osontam.
Még ki se értem a nappaliból, mikor a lépések újra felhangzottak, ezúttal távolodva. Szó nélkül araszoltam az ajtó felé, majd mikor odaértek, hirtelen felrántottam.
Senki.
Aztán megpillantottam a csomagot a küszöbön. Szalaggal átkötve egy cetli pihent rajta. Összevont szemöldökkel vettem fel a földről.

" Talán itt még nem tartunk, de a plázás eset után úgy éreztem, ezzel tartozom neked. Na, meg, nem árt egy kis változatosság. Boldog karácsonyt!
C"

Felbontottam a csomagolást. A papír alól egy mézes mandulás sampon került elő. Elmosolyodtam.
Cas.
A még langyos ajándékot fogva jöttem rá, nem járhat messze. Visszaperdültem az előszobába, majd már kabátban és bakanccsal a lábamon csaptam be magam mögött az ajtót, besietve a sikátorba. Szapora lépteimet visszaverték a téglafalak, ahogy próbáltam a kanyarok mögé lesni. Talán csak egy perc telt el, mikor megláttam a piros kabátos alakot a távolban.
-Cas! - A kiáltásra az alak megtorpant, és hátrafordult. A magasba emeltem a karom, s vadul integettem. A lány leszegte, majd finoman megcsóválta a fejét, de visszasétált. Nem sokkal később már ki tudtam venni a mosolyt Cas arcán.
-Helló - köszöntem.
-Helló.
-Öhm... Megkaptam az ajándékodat.
-Tényleg? - csillant fel a lány szeme. - És?
-Hát - vakartam meg a tarkómat -, elég szorosan kötődök a szilvás samponomhoz... - Cas arca elkomorult kissé. - De, ahogy hallottam, nem árt a változatosság.
Cas megkönnyebbülten nevette el magát. - Hát, jól hallottad.
Elmosolyodtam. - Igen... Figyelj csak, nekem is van számodra valamint, és ha már... Szóval... Nincs kedved maradni? Egy picit?
Próbáltam nem pofán csapni magam. Legutóbb tizenkét évesen dadogtam így. Gratulálok Bucky, ezt jól megcsináltad. És még Steve-et hülyézed.
Cas ajka széles mosolyra húzódott. - Dehogy nincs.
Elfojtottam egy megkönnyebbült sóhajt.
-Pompás.