A Tattooed Little Fox

There are so many ships, this is becoming a harbour

Tony szinte azonnal ajtót nyitott, mikor bekopogtam a laborba. Kissé frusztráltabbnak tűnt, mint általában, de betudhattam volna az alváshiánynak.
-Cas! Mi újság? Újabb munka kéne? - Gálánsan ellépett az ajtótól. - Kerülj beljebb.
-Mondd csak - ültem fel egy szabad foltra az egyik asztalon. -, mégis mi van köztetek Steve-vel?
Tony arcáról egy pillanat alatt lefagyott a mosoly.
-Miért, a drágalátos kapitány szerint mi van?
-Ezt ő is szeretné tudni. - Ártatlan kislányként lógáztam a lábam. - És mivel szerintem itt félreértés van félreértés hátán, szeretném tisztába tenni a dolgokat.
-Nincs itt semmi félreértés. Steve-et nem érdeklem, ezt nyilvánvalóvá tette. - Hangja hidegen csengett. - Egyéb óhaj-sóhaj?
-Én úgy tudom, hogy a sorozatos utalásaid után, mikor végre megnyílna, te mindig elutasítod, és napokig felé se nézel, ha mégis, azt nem túl szépen teszed. - Próbáltam nem lesütni a szemem rideg tekintetétől.
-Nem hinném, hogy a legmegbízhatóbb forrásokból szerzed az információidat.
Tovább lengettem a lábam. - Pedig ez a forrás épp a sírás szélén kuporog az edzőteremben, mert nap nap után egyre bárdolatlanabb vagy vele. - Tony pillantásában megrepedt a jég. Majdnem megkönnyebbülten felsóhajtottam, mert már nem volt túl sok érvem. Ha ezek ketten végre összejönnének, az nagy áldás lenne. - Tényleg szerelmes vagy belé?
-Az isten szerelmére, hogy ne lennék! - Mérgesen beletúrt a hajába, majd halkabban hozzá tette. - Hogy lennék képes nem szeretni?
-Na - ugrottam le az asztalról -, akkor most szépen lemész hozzá, megcsókolod, és egy bunkó szó nem jön ki a szádon. - Kinyitottam az ajtót. - Gyerünk, gyerünk! - tessékeltem ki magam előtt.
-De mi van, ha...
-Nincsen semmi de! - Betuszkoltam a liftbe. - Elég drámában volt részem mára, nem akarom a tieteket is hallgatni.
Becsukódott a liftajtó, én pedig fáradtan ültem le a fal tövébe. Ahogy sajgó térdemet masszíroztam, megint eszembe jutottak a Buckyval történtek. Frusztráltan sóhajtottam.
-Mentem volna tovább délnek.

<•-•>

Úgy gondoltam, ha már fönn vagyok, akár egy teát is ihatnék. Natasháék már szerencsére eltűntek a kanapéról, mire a nappaliba értem. Türelmetlenül doboltam ujjaimmal a pulton a vízforralót szuggerálva, mikor furcsa árnyék vetült a kezemre. Zavartan fordultam meg.
Istentelenül hangos kiáltás szakadt ki belőlem, ahogy szembetaláltam magam a vörös alakkal. Olyan volt, mint a biológiakönyvekben az izmokat ábrázoló bábuk. Felemelt kézzel lebegett közelebb, a homlokából jövő sárga fény miatt nem volt kivehető az arca.
Az ijedségtől zihálva kaptam fel egy konyhakést, a másik kezemet pedig közénk emeltem. Bőrömön ott táncoltak a világító mancsnyomok, ahogy a róka erejét a tenyerembe húztam.
-Ne gyere közelebb! - hörögtem rémülten.
-Állj állj állj! - Futott be Wanda, nyomában egy pizsamás, na meg értetlen Pietroval és Clinttel. - Cas, nyugi! Ő nem ellenség. - Felkapcsolta a lámpát, habár ez nem volt épp előnyös a vörös fickónak. Lassan leengedtem a kést. - Cas, bemutatom Víziót. Ő is Bosszúálló.
-Örvendek a találkozásnak, Cas. - Hangja egyszerre volt emberi és gépiesen hideg. Leeresztettem a kezem, és a kést is a pultra tettem. Megdörgöltem a szemem.
-Mi van veletek, hogy folyton éjnek évadján kell betoppanni - mormogtam. - Nos, én nem örvendek a találkozásnak, már megbocsáss, de ha többet nem hozod így rám a frászt, rendben leszünk. - Vízió bólintott. Clint biccentett felé, majd dolga nem lévén visszacsoszogott aludni. Pietro követte.
-Gyere, felkísérlek - karolt belé Wanda mosolyogva, én pedig visszafordultam a sípoló vízforralóhoz.
-Menjünk inkább a tetőre. Szeretnék egy kis időt tölteni veled.
-Rendben.
Mikor már a mézet kevertem a teámba, megfordultam. Pietrot ott találtam az ajtófélfának dőlve, tűnődve meredve a liftek felé.
-Van köztük valami? - támasztottam meg a derekam a pulton. Pietro felsóhajtott.
-Azt hiszem. De nem tetszik.
-Merthogy? - vontam fel a szemöldököm.
-Áh.. - Pietro kissé megrázta a fejét, mintha koncentrálni próbálna. - Víziót Tony teremtette. Vagyis, Jarvis, az egykori szuperprogramja van az elméje helyén, de a testét Ultron építette meg. Saját magának szánta, hogy közel elpusztíthatatlan legyen. És bár Vízió segített legyőzni Ultront, és harcolt velünk otthon, Sokoviában, de... - Elkámpicsorodott fejet vágott. - Nem bízom benne teljesen. És nem akarom, hogy Wandának bármi baja legyen.
-Azt hiszed, hogy még mindig ez az Ultron lappang benne?
Komoran bólintott. - De, felemelte Thor pörölyét, amit még a kapitány sem tudott megcsinálni, szóval ez elég alaptalan...
-Így is úgyis aggódni fogsz érte, és nem fogod kedvelni a pasijait - ültem le a kanapéra. Megpaskoltam magam mellett a huzatot, mire Pietro szemét forgatva ugyan, de letelepedett.
-Ennyire biztos vagy benne?
-Van egy húgom - néztem rá. - És ha ugyan amíg vele voltam nem is volt fiú-ügye, tudom, hogy viszonyulnék hozzá. Az első körben - tettem hozzá sietve. - Aztán persze ha normálisnak tűnik a srác, akkor minden okés. Ettől függetlenül péppé verném ha összetörné a szívét.
Pietro felnevetett. - De harcias itt valaki!
-Mondod ezt te?
Kuncogva kortyoltam bele a bögrémbe.
-Neked van már kiszemelted?
Pietro felhúzta a szemöldökét. - Nem. Miért?
Somolyogva ittam tovább a teámat. - Lehetne dupla esküvőtök.
Még épp időben tettem le az innivalóm, mert a következő pillanatban Pietro felhördülve vágott hozzám egy párnát. Hangosan nevetve támadtam vissza, nem sok sikerrel; a fiú már a konyhapult mögül vigyorgott rám. Vészjósló mosolyra húztam ajkaimat.
-Ne hidd, hogy nem tudlak elkapni.
-Ó, nem hiszem. Tudom.