A Tattooed Little Fox

He can't change my mind about him still shitting guano

Steve zihálva, nyakig porosan fékezett le mellettem, a halántékán lévő horzsolásból vér szivárgott. Kérdőn néztem fel rá; egész csuklóig merültem az aszfaltban, ahogy a rókával fedeztem a jó pár tömb között szétszóródott társainkat. Másfél órája érkezett a vészjelzés Kaliforniából, ahol két férfi telekinézissel randalírozott, gyakorlatilag mindent darabokra zúzva, ami mellett elmentek. Már vagy hat épületet mentettem meg az összeomlástól, nem is beszélve a számtalan lámpaoszlopról, amiket nem hagytam agyoncsapni a többieket. Az orrvérzés szélén jártam.

- Az egyik tud repülni - lihegte.

- A jó édes k... - Steve figyelmeztető pillantására átfogalmaztam a mondandómat. - Kutyafáját. Így is épp elég felé kell...

Lecsorgott az ujjaimról az aszfalt, ahogy felemeltem a kezem, hogy megtámasszak egy felénk dőlő felhőkarcolót. Az épület mellett légypiszok méretű alak lebegett.

- ... figyelnem - fejeztem be fogcsikorgatva a mondatot, és éreztem az államon lefolyó vért. - Ajánlom, hogy Clint elintézze. Nem akarom én leszedni.

Vörös köd kelt a légypiszok körül, és rövid örvénylés után egy ernyedt testet eresztett le a magasból. Wanda szólt bele a fülesbe.

- Még most üssétek ki, mert én csak addig tudom, amíg használom rajta az erőm.

- Rajta vagyok! - szaladt el Steve, nem mulasztva el rámkacsintani. Csak megforgattam a szemem, ahogy elfutott.

- Rohanj csak vénember, amíg még bírod.

Mire sikerült stabilizálnom a toronyházat, Steve elkábította és a quinjetbe vitte az egyik szuperbűnözőt. A másik telekinetikus jó néhány utcával odébb lehetett, mert egyáltalán nem éreztem. Próbáltam letörölni a vért az arcomról, de csak rontottam a helyzeten, vörös maszatot kenve szét az államon, a szemem alatt, és a kézfejemen is. Nem sokára Pietro hangja hallatszott a fülesben.

- Megvan a másik muksó, mindjárt elkapom! - Két utcával odébb kék csík villant a házak között, s már kívül is volt a radaromon. Pár másodperc múlva diadalmas kiáltás hallatszott. - Megvan!

- Rendben emberek, mindenki a gépre! - utasított Tony. - Wanda, keresd meg a tesód és tégy róla, hogy a fickó még jó pár óráig ne ébredjen fel! Szép munka volt.

Sóhajtva húztam ki a kezem az aszfaltból, és visszahívtam a rókát. A quinjet egy többnyire szállt le. Már félúton jártam, mikor kiáltást hallottam, majd Pietro szólt bele a fülesbe.

- Srácok, ez felébredt! Jól jönne egy kis... - Riadtan torpantam meg.

- Intézem! - kiáltotta Steve, én pedig újra a földbe eresztettem az erőm. Éreztem Steve-et három utcával odébb szaladni, és a betonon fekvő Pietrot is, de a mutánst nem. Továbblöktem a rókát, újabb és újabb tömböket térképezve fel, de sehol semmi. Csak a Pietro mellett derékbe törő felhőkarcoló jelezte, hogy a fickó még mindig ott volt. Fogcsikorgatva estem térdre, ahogy megtartottam, majd kiegyenesítettem a meghajlott épületet, próbálva minél kevesebb törmeléket szórni közben. Nat lépteit éreztem meg, majd Steve eltűnt; lövés dörrent, megfagyasztva ereimben a vért.

Mozdulatlan csend. Te jó ég, te jó ég, te jó...

- Kiikattva - hallottam Natet, és két test ért földet. Csak a pajzs miatt ismertem fel Steve-et; mindketten aggasztóan mozdulatlanul feküdtek.

- Steve? - Alig mertem levegőt venni Tony remegő hangját hallva. - Steve? Nat, hol van Steve?

- Csak elájult, semmi baj. Pietro is. - Mind megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. A róka újra a tarkómon pihent, és folytattam utam a gép felé.