A Tattooed Little Fox

Captain I-scare-you-while-you-do-your-tea

Felriadtam. Egy tapodtat se moccantam, nehogy észrevegyék, ébren vagyok. Csak ziháltam magzatpózba kuporodva, a fojtogató melegben. Füleltem, nem is tudom, meddig. Végül összeszedtem a bátorságom, és kikémleltem a kabátom alól.

Egy szobában voltam. A hatalmas ablakon át kiláttam az éjszakai városra. Körbepillantottam; a szoba padlóján feküdtem, vastag takarók alatt, az egyik sarokban. Egy másikban ott hevert a hátizsákom és a gitárom. Ahogy felültem és lehajtottam magamról a takarót, megláttam meglepően tiszta kezeimet.

Hát persze.

Sóhajtva hanyatlottam vissza a takarókból tákolt fészekbe. A Bosszúállók tornyában voltam. A rémálom okozta köd eloszlott, s eszembe jutottak az elmúlt napok eseményei. Csak mikor megdörzsöltem a szemem, vettem észre, hogy csatakosra izzadtam magam. Bosszúsan vonultam be a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. Sajnos tisztában voltam vele, hogy nagyjából akkorra fogom megszokni a helyet, és hogy egy meleg szobában alszom, ahol nincs szükség az agyonbugyoláltságra, mikor már mehetek. Jellemző.

A hűvös víz kellően beindította a vérkeringésemet, és kiűzte az álmot a szememből, úgyhogy most már ettől morcosan óvakodtam ki a konyhába. Percek teltek el, mire a számtalan szekrényben találtam egy kevés valamire való teát. A következő célpont egy vízforraló volt, és jelentősen rövidebb idő telt el, mire leltem is egy ódon darabot egy polc hátuljában. Félig töltöttem vízzel, és nem csuktam rá a szelepet, hogy sípolása ne keltsen fel senkit.

Amíg forrt a víz, nyújtóztam egyet. Kellemes sikernek könyveltem el hátam minimum hét roppanását. Elégedett sóhajjal engedtem le karjaimat, és beleejtettem a filtert az aranyos mentazöld bögrébe.

-Ezt rossz volt hallani – szólalt meg valaki mögöttem.

Felkiáltottam és megugrottam, és nagyon nehéz volt megállnom a káromkodást. Ahogy megpördültem, megláttam a hálófolyosóra nyíló ajtókeretben a kapitányt. Ajkán halvány mosoly játszott, miközben karba font kézzel figyelt. Nagy levegőt vettem, és próbáltam lecsillapítani vágtázó szívemet.

-A büdös franckarikáját.

A férfiből kitört a nevetés, de villámló tekintetem beléfojtotta. Visszafordultam a már majdnem forró vízhez, és lekapcsoltam a tűzhelyet. Megtöltöttem a bögrét, és a pultra tettem, amihez közben a kapitány odasétált. Lehuppant az egyik bárszékre, én pedig szúrós tekintettel mustráltam. – Biztos van jobb dolga, mint szerencsétlen ideiglenes lakosokat zaklatni éjnek évadján teafőzés közben.

-Akár hiszed, akár nem, nincs.

-Márpedig nem hiszem. Az alvást például jobban pártolom. Főleg, mikor az éjszaka közepén érek vissza Kanadából.

Megint elmosolyodott, majd kezet nyújtott. Ahj, és még mennyi ilyen kézfogást kell majd végigcsinálnom! – Steve Rogers.

-Cas.

Felvonta a szemöldökét. – Csak ennyi?

Csalafintán elmosolyodtam. – Nem fogom megkönnyíteni a dolgukat. – Felvettem a bögrém, és az egyik fotelhez sétáltam. Méretes darab volt, így bőven volt hely felhúzni a lábam.

Steve a kanapéra telepedett. – És, mitől jött meg a teázhatnékod? – Őszintén mondom, sokáig mérlegeltem, mennyire nyíljak meg. De emlékeztem, hogyan pirult el Stark megjegyzésére, és eldöntöttem, rossz ember nem lehet.

-Rémálom. – A szemébe költöző aggodalom láttán sietve folytattam. – Nem gázos. Főleg, hogy nem is emlékszem rá. Időnként mindenkinek vannak. – Egy darabig még az arcomat fürkészte, aztán kényelmesebben helyezkedett a kanapén. – Maga?