A Tattooed Little Fox

Please don't abuse my fox

Wanda adott egy melegítőt, egy testhezálló felsőt, meg egy sportmelltartót (még jó, hogy egyezik a kosárméretünk). Gyorsan átöltöztem, majd kelletlenül a nappaliba mentem. Wanda majdhogynem rögtön utánam lépett be a szobába, ahol már ott várt minket Steve, Clint, Romanoff és Pietro.

A lift felé menet összefogtam a hajam. Steve és Romanoff meglepődve szemrevételezték a rókatetkót.

-És a szüleid megengedték? – kérdezte a nő. Feszengve sóhajtottam.

-Azután lett, hogy elmerültem otthonról

-Édes szabadság?

Elértünk a lifthez. Miután bezsúfolódtunk az apró kabinba, Steve egy, a huszadik emelet környéki gombot nyomott meg. Csendben ereszkedtünk.

A liftből kilépve egy előtérszerűségbe jutottunk, ahonnan számtalan folyosó ágazott szerteszét. Néma csendben sétáltam végig, bele-belehallgatva Wanda és Pietro beszélgetésébe.

Gyakorlatilag egy edzőterembe értünk. Nem tudom, miért vártam mást, de meglepődtem. Voltak gépek, súlyzók, számtalan szivacs, kettő ring is. Clint az egyik sarokba terelte a testvérpárt, Steve pedig betessékelt egy ringbe.

-Nat, akarod kezdeni?

Összezavarodva néztem rájuk. – Nem erőnlétről volt szó? Nem futkorásznom kéne meg felüléseket csinálni?

Romanoff egy macskamosolyt villantott rám, miközben beterelt a szorítóba. – Ha végeztünk, nyugodtan futhatsz pár kört Stevevel.

-El se akarom kezdeni – hátráltam a ringbe lépő nő elől.

Romanoff csak somolygott, majd nekem indult. Iszonyatosan gyors volt. Rúgott egy íveset a fejem felé, mire én lehajoltam és a szomszédos sarok felé pördültem. Mikor felegyenesedtem, a vörös hajú már ütött is az arcom felé, alig bírtam félrecsapni a kezét. Akkor meg jött a lába. Fejen talált, én elestem, de a szédülés ellenére kisöpörtem alóla a lábát. Már álltam volna föl, de a lába megint megtalált. Dühömben én is rúgtam egyet felé, ám elkapta a lábam, és maga felé húzott. A másik lábammal belerúgtam az oldalába, és keresztülgurultam rajta. Azt hittem, elengedi majd a lábam, de nem. Az arca felé rúgtam elkapott lábammal, de közben ő a medencémet célozta meg. Fájdalmasan görnyedtem magzatpózba. Elengedte a lábam, és keze élével a tarkómra vágott.

A fehéren vakító fájdalom hirtelen jött. Nem voltam benne biztos, hogy kiáltottam-e, az iszonyatos csengés mindent elnyomott.

Egy idő után minden visszaállt normálisra. A padlón elterülve ziháltam. Valaki a hátamra fordított, és megláttam Romanoff aggodalmas arcát. Fölötte ott álltak a többiek is, laza kört alkotva.

Ahogy lassan felültem, a kezem furcsán belesüppedt a szivacsba. Mikor a zsongás is eltűnt a fejemből, vettem csak észre, hogy a róka nem volt sehol.

Amint elöntött a pánik, még lejjebb süllyedtem a matracba. Riadtan néztem le; a kezem a szivacsba mélyedt. De nem a súlyom alatt; a róka erejétől. Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megláttam a halványuló és enyhén fénylő mancsnyomokat a csuklóm felett.

Lehunytam a szemem, s kifújtam a levegőt. Visszahívtam a rókát a nyakamra, aztán kihúztam a kezem a szivacsból. Meglepetésemre a lábammal is ezt kellett tennem.

Ahogy felálltam, észrevettem, hogy a többiek megrökönyödve bámulnak. Felvontam a szemöldököm.

-Ez nagyon durva – suttogta Pietro. Clint csak tarkón legyintette, majd újra felém fordította figyelmét.