Apróság, de a miénk

2.| Scorbus

Az őszinte érzések

A csendes és kihalt folyosón váratlanul két diák jelent meg, két mardekáros fiú, akik nagyon siettek valahova, de az egyikük megtorpant.

- És ha a többiek már a szobába vannak? - kérdezte Albus, mikor Scorpius hátrafordult, hogy megnézze miért állt meg.

- Nem érdekel.

- Engem igen - makacskodott Albus, kezét keresztbe téve, kissé mérgesen nézve az előtte álló fiúra.

- Albus ne csináld már...én nem bírok már magammal - a fiú hangja kétségbeesetten csenget. Az arca és az egyre szűkösebb nadrágja is arról árulkodott, hogy türelme véges.

- Kanos vagy - felelte gúnyosan a fiatal Potter fiú. Nekitámaszkodott a falnak és onnan nézte a feszültségtől reszkető háztársát.

Scorpius tényleg kanos volt, jelenleg egyetlen dolgot akart, bejutni Albus nadrágjába. Már előtte voltak a képek, ahogy a fiú kipirult arccal, beazonosítatlan szavakat mormol és remeg a vágytól. Látta, hogy Albus meztelen teste csillog a verejték cseppektől és egyre csak a kielégülésre vágyik.
De aztán kinyitotta a szemét és csak a gúnyos tekintetével találta szembe magát.
Türelme már az utolsó cérna szálakon táncolt, nagy erőveszítésbe került visszafogni magát. Alig tudta tartani nyugodt ábrázatát, ezt nem lehetett elmondani a falnak támaszkodó fiúról.
Albus is vágyott az előtte lévő szőkére. Oh, de még mennyire. Ennek ellenére nyugodt maradt, ezzel is idegesítve a másikat. Szerette felbosszantani, mi tagadás.

Talán egy fél éve művelik ezt.
Egy borongós délutánon csak ketten voltak a szobájukban és valahogy megtörtént. Egyikőjük se tudná megmondani ki kezdeményezett, noha azóta sem bánták meg. Minden bizonnyal szeretik egymást, de ezt még nem vallották be egymásnak, egyenlőre csak testi kielégülésről van szó.
Albus ezt unta meg.
Néha napján az ágyban kötnek ki, de aztán figyelmen kívül hagyják azt, ami történt és ugyanúgy barátokként bánnak egymással. Albus azt akarja, hogy Scorpius azt mondja neki, hogy szereti és fogja a kezét egész nap, majd váratlanul, mikor csak kedve tarja megcsókolja és ne csak akkor, ha a szobában vannak kettesben.
Megunta és változtatni akar rajta.

- Scorpius...neked ez csak a szexről szól?

A kérdés igen meglepte az ifjú Malfoy-t, nem erre számított. Ami azt illeti, semmire se számított. Azt hitte a másik, majd elindul a szoba felé, neki meg csak követnie kell. De az, hogy megkérdezi neki csak a szexről szól-e az, ami kettőjük közt van, kimondottan meglepte.
Köpni-nyelni nem tudott.
Azóta a délután óta tudja, nem fog sokáig tartani, hogy beleszeressen a fiúba. Hiszen számára tökéletes.
A mosolya, a csókja, a gyengéd érintései és minden egyéb, ami a fiúhoz tartozik.
Sokszor gondolkozott azon, hogy a másiknak milyenek lehetnek az érzései. De sose merte megkérdezni. Talán mégis csak lehet köztük több is?

- Mit vársz tőlem Albus? - kérdezte végül. Lehet, hogyha a másik beszél erről, megjön a bátorsága.

- Az igazat - ez nem ér, gondolta Scorpius, Így nem tudok bátorságot gyűjteni.

- Ami azt illeti...öhm... - alig találta a szavakat.
A lehető legjobban próbálta kerülni Albus fürkésző szemeit és az esetleges rossz választ. De az agya leblokkolt, nem tudott másra figyelni csak a kopott orrú cipőjére.

- Scorpius Malfoy. Már hónapok óta csináljuk ezt, már bocs, de meguntam. Nekem ez úgy nem megy, ha nem tudom a másik hogyan érez - lépett előre és közvetlen közel megállt Scorpius előtt.

- Miért te hogyan érzel? - szemeiben a remény egy halvány fénye csillant meg. Ha talán Albus is többet tud elképzelni a jelenlegi kapcsolatukba, igenis van remény.

- Talán többet, mint barátság - válaszolt szűkszavúan. Szemeit végig vezette a szőke fiún, majd halványan elmosolyodott.

- Merlin alsó gatyájára... - suttogta Scorp elhalóan, mikor a fekete hajú fiú közel hajolt hozzá, nagyon közel, majd egy egyszerű szájra puszi után eltávolodott.

- Na?

- A főnix vinné el! Azt hiszem beléd szerettem! - szavai a kihalt folyosón kiabálásnak hatottak.

Még a szellemek se jártak arra, maguk voltak és senki se hallotta őket, így Scorpiust csak Albus hallotta.
Albus pedig, majd kicsattant örömében. Hiszen Scorpius viszont szereti, ennél jobb már nem történhet vele.

- Ez csodálatos! - kurjantott és boldogan átölelte a döbbent fiút.

- Hogy mmfh.. - kérdését megszakította Albus követelőző ajkai. Hirtelen támadta le a másikat, ostromolta ajkait és remélte érzései is benne vannak a csókban.

Teljesen elvesztek egymásban.
Albus legközelebb csak azt érezte, hogy háta a fallal találkozik és e percben muszáj volt elválnia a fiútól. Lihegve nézte Scorpius kipirult arcát, kezét a hajába vezette és húzta magához egy újabb csókra, mikor is a másik nem engedte. Fejét arrébb húzta, de nem engedte el.

- A talán több, mint barátság nálad mit jelent? - szólalt meg halkan.

Mosolyogva figyelte Albus döbbent arcát, most türelmesen várta válaszát.

- O te nagyon hülye. Szeretlek. Igen, én is szeretlek...erre vártál? - durcás ábrázatán a Malfoy fiúnak muszáj volt felnevetnie. Viccesnek találta, hogy fordított esetben már nem tetszik a fiúnak a felállás.

- Te késztettél erre.

Ujjait lassan húzta végig a fiú duzzadt ajkain, majd megszüntette a közöttük lévő távolságot. Szenvedéllyel telve törekedtek arra, hogy minél több helyen érintkezzenek. Egymásba akaszkodva, igazi érzelmekkel csókolóztak, csak a másikra koncentrálva.