Apróság, de a miénk

13.| Drarry ¹

Visszatükröződő vágy az ablakon

Szeptember elseje, a nap mikor végre a Roxfortba induló vonat sípolva hagyta el a peront. Sok diák kitörő örömmel, csacsogva a nyáron történtekről kerestek helyet a vonaton, ahol a barátaival végig beszélhetik az utat.
Harry Potter alig várta, hogy találkozzon barátaival, mégis egy nyomó érzés uralkodott a mellkasában. Mosolyogva hallgatta, ahogy barátai egymás szavába vágva meséltek neki, ám gondolatai máshová kalandoztak el.

Az ő nyara nem volt olyan érdekes, végig magába zárkózva próbálta megemészteni Sirius elvesztését és Voldemort újabb merényletét, de tény Dumbledore feldobta egy kicsit.
A helyzetén az sem segített, hogy két hónapon keresztül semmit se hallott titkos szerelméről, szörnyen aggódott miatta. Mert mi van, ha Voldemort rájött a kapcsolatukra és ezt gonosz módon kihasználta? Vagy valami baleset történt vele?
Most is, mikor ezek a gondolatok megszállták újra aggódni kezdett, hiszen nem is látta eddig sehol.

- Harry? - szólalt meg halkan, lágy hangon Hermione, egy féltő mosollyal az arcán szakította ki Harryt gondolatai közül. A fiú fejét megrázta, így próbálta gondolatait a helyükre, az agya eldugott részébe száműzni.

- Igen?

- Nagyon elgondolkoztál haver..minden rendben? - kérdezte Ron, aki szintúgy érdeklődve méregette Harryt.

- Sirius? - bukott ki Hermionéből a bizonytalan kérdés, de utána szinte azonnal a szájára szorította a kezét és ijedten nézte barátját.
Tudta, hogy ez még érzékeny téma Harrynél. De Harry semmilyen érzelmet nem mutatott, csak zavarodottan pislogott.

- Nem..nincs semmi baj..

- Akkor mért vagy ilyen? Harry egy ideje nem csinálsz semmit, csak magad elé bambulsz - csattant fel Ron. Megérti, hogy Harrynek ez milyen nehéz, de az egy ideje oly' idegesítő szokássá váló titkolózás az agyára ment. Próbál ő jó barát lenni, de a türelme szörnyen közel van a végéhez.

- Nincs semmi bajom...egyszerűen elkalandoztam..ebben nincs semmi - állt fel, majd a levegő hiányra hivatkozva kisétált a kupéból.

Zihálva sétált arrébb pár kupéval, majd az ablaknak dőlve próbált megnyugodni. Megdörzsölte az arcát, ezzel egy kicsit felfrissítve magát, aztán a hajába markolva gondolta át a dolgokat.
Utál titkolózni a barátai előtt, de ezt egyszerűen muszáj magában tartania. Tudja, hogy mindketten megharagudnának rá, talán még el is pártolnának mellőle. Nem mondhatta meg Ronnak és Hermionénak, hogy csak azért nem figyelt rájuk, mert a párjára gondolt.
Mindkét barátja úgy tudja, hogy neki a kis Weasley lány, Ginny tetszik, de ez nem igaz. Mióta belépett a képbe ő, azóta nem érdekli a lány, ami azt illeti egy lány sem.
Bele fog őrülni ebbe a hallgatásba és a bizonytalanságba.

Bizonytalan a jövőjét nézve, nem tudja, hogy egyáltalán megéli-e a nagykorúságot. Retteg, hogy ő igen, de más nem. Csak annyit szeretne, ha az emberek nem halnának meg miatta, annyit szeretne, ha ezt meg tudná akadályozni.
Ha nem lenne ilyen érzelmes és hirtelen cselekvő ember, talán azt is megtudná akadályozni, hogy Voldemort vagy más a fejébe lásson. Félő, hogy olyat látna az illető, amivel nem csak magát, de mást is veszélybe sodorna.

- Harry? - hallotta meg azt az olyannyira szeretett hangot, amely különböző érzéseket váltott ki belőle, pusztán csak a neve említésével.

Hirtelen húzta ki magát, kezét leengedte teste mellé és kíváncsian nézett a hang irányába.
Draco Malfoy halvány mosollyal az arcán, pár lépésnyire állt tőle. Harry abban a másodpercben ellökte magát az üvegtől és egyenesen Draco kezeibe katapultálta magát.

- Oh Draco - szorította magához végre két hónap elteltével.

Nem gondolta volna, hogy pont Draco hiánya fogja az őrület szélére kísérni.
De most itt van, boldog mosollyal az arcán öleli Harryt, és szintúgy majd kicsattan a boldogságtól.

- Hiányoztál - suttogta Draco. Lassan engedte el Harryt, éppen csak annyira, hogy a szemébe tudjon nézni. A fekete hajú fiú egy mosolyt villantott, aztán mégegyszer magához húzta szerelmét.

- Nekem is..nem is tudod mennyire...és annyira aggódtam érted Draco...

- Aggódtál?

- Igen. Voldemort miatt - érezte, hogy párja a név említésére összerezzen. Néha elfelejti, hogy rajta kívül sokan a név hallatán is megijednek.

- Nem volt olyan vészes..rosszabbra számítottam - mosolygott enyhén kényszeredetten. Borzasztó volt számára a nyári szünet, hiszen Tudjukki végig ott volt vele egy házban és, ha olyan kedve akadt a férfinek, szörnyűségeket tett az ifjú Malfoy-jal.

Harry elhúzódott párjától, csak pár centire, hogy kényelmesen a szürke szemeibe tudjon nézni. Imádta őket. A jeges tekintett, amely annyi gőgös gúny után, most szeretetet sugároz felé.
Megfogta Draco arcát és végre megcsókolta.
Lassú, szerelmes csókot adott, amelyet a szőke fiú a legjobb tudása szerint viszonzott. Harryt derekánál fogva ölelte magához, az ajkaival játszva, szerelmes pirral az arcán. Aztán nyelvét bevezette a másik szájába, majd gyengéden táncba hívta Harry nyelvét is.

Mindkét fiú egy halk sóhaj után elváltak, de amikor a másik szemeibe néztek nem bírtak magukkal.
Azonnal egymásra vetették magukat és vad csókolózásba kezdtek. Harry háta hirtelen a hideg üveggel találkozott, mire halkan felnyögött, erre Draco még vadabbul kezdte falni ajkait. A szőke keze megállíthatatlanul járt, simogatta, markolászta Harry testét. A ruhán keresztül körmeit végig húzta a hátán, amely hogyha nem lenne rajta ruha, nyomot hagyott volna. Csípőjénél megállt egy kicsit, a csontos részbe markolva vonta magához még ennél is közelebb, így a nyilvánvaló, növekvő izgalmuk összedörzsölődött, amit egy-egy nyögéssel jutalmaztak. De Draco keze nem állt meg Harry olyannyira szeretett testén. Enyhén behajlítva a térdét alacsonyabb szintre került és kényelmesen elérte a másik izmos combját. Onnan indulva egészen a fenekéig erősen végig simított, majd Harry formás fenekébe markolt. A szemüveges fiú felnyögött, vadul kapott a másikért és nyakánál átölelve kapaszkodott meg. Éppen időben, mert Draco abban a percben felkapta és a fenekénél tartva az ablakhoz nyomta.

Tanú nincs rá, csak a fiú képzelete, ahogy ott helyben magáévá teszi a griffendélest.
De amikor ez a gondolat megfogant benne, gyorsan megszakította a csókot. Ha nem most, akkor soha. Zihálva néztek egymás szemeibe, mindketten pirult arccal, piszkos dolgokkal fantáziálva kapaszkodtak egymásba. Harry kezeivel végig simított Draco puha arcán, majd a most kócosan szerteszét álló szőke hajzuhatagba vezette szorgos ujjait. Draco szinte már dorombolva hajolt még több kényeztetésért, apró szerelmes mosollyal az arcán, csukott szemekkel döntötte homlokát Harry homlokának.

- Tudod Potter..ha nem a vonaton lennénk..már nem lenne rajtad ruha.

- Majd este mindent bepótolunk.

Ezután elengedték egymást, amely igen nehéz folyamat volt, de hála Neville-nek, aki épp akkor lépett ki az egyik fülkéből, gyorsan szétrebbentek, és mintha csak verekedtek volna, úgy tettek. Neville elkísérte Harryt a mosdóba, míg Draco visszatrappolt a saját fülkéjébe. Közben mindketten azon gondolkoztak, miket is csinálhatnának egymással az este folyamán.