Apróság, de a miénk

8.| Wolfstar

Rosszcsont gyerek

Szórakozott sikítás és felháborodott nyögés, ezt követően puffanás és csattanás hallatszott, majd egy gyermek nevetés és egy férfi kétségbeesett "o ne" kijelentése.
Remus sóhajtva törölte meg vizes kezét, majd még a rongyot a kezében tartva sietett a nappaliba, ahonnan a hangok származtak.

Mikor belépett egy pillanatra lefagyott, fel se tudta fogni, amit akkor látott, de amikor sikerült neki a nevetéstől alig bírt megállni. Sirius egyik kezében a pici Harryt tartotta, a másikban egy törött váza darabjait nézegette. Kétségbeesett arccal nézett fel barátjára, aki megsajnálva őt oda sétált. A vizes rongyot gyorsan a zsebébe gyűrte, majd a csemetét kivette Sirius kezéből. Leült a fekete hajú mellé, az eleven Harryt ölébe ültette, majd várakozóan Blackre nézett.

- Most mi van? Nem én voltam, hanem Harry! - háborodott fel.
Aztán amikor egy váza darab enyhén megvágta, ledobta azokat a kávézó asztalra, és kezét keresztbe téve, sértődötten nézett szerelmére.

- Hogy kenheted ezt egy féléves gyerekre Sirius? Azt hittem érettebb vagy.. - ingatta a fejét Remus, aztán mosolyogva tekintett le Harryre. A fiú aranyosan bazsajgott rá és nagy, zöld boci szemeivel színtiszta ártatlanságot sugallt.

- Há..hát de..Remus! Mért törném össze Lily vázáját? Még élni akarok! - kiáltott fel és mérgesen csapott egyet a combjára.

Szúrós tekintetét keresztfiára vezette, majd mivel Harry nevetni kezdett rajta, felnőttes módon válaszolt a kisfiú tettére. Kiöltötte nyelvét és keresztbe tett kezekkel sértődötten nézett párjára.

- Van benne valami..de akkor se kend Harryre.

- Hát de ő volt!

- Aham - motyogta Remus. Egy ideig nézte, ahogy Sirius hal módjára tátog, ezt hamar megunva a törött vázával kezdett el foglalkozni.

- Itt fogtam, farkas szemet néztünk, erre ő gonoszan elvigyorodik és meghúzta a hajam! Én arrébb tartottam magamtól, mire visítani kezdett és kapálózni! És leverte azt az átkozott vázát..minek kellett azt az asztal közepére rakni? James még nem verte le? Pont James nem? A nagy béna zsák.. - Sirius idegesen magyarázot, teljesen bele élte magát a beszélésbe.
Amikor a levegője elfogyott szusszantott egyet, majd némileg megnyugodva várta Remus reakcióját.

- Abba hagytad? - vonta fel szemöldökét.
Halkan elmormolt egy varázslatot, mire a most már épp vázát a nappali végében álló könyves polcra lebegtette, ezt pedig a magában fortyogó Black fiú nem vette észre.

- Nem, nem hagytam. Itt van ez a törött vá..hol van a törött váza?

- Ott van a polcon épen és makulátlanul.

- Még jó, hogy te itt vagy - fújta ki magát elégedetten Sirius.

Világi nyugalom szállt rá, ahogy látta a tárgyat eredeti formájában, büszke volt arra, hogy megúszott egy fejmosást Lilytől. Mosolyogva pillantott párjára, aki pálcáját próbálta elvenni az eleven kis Harrytől.

- De még milyen jó. Így tovább boldogítod az embereket és Lily se kap hiszti rohamot - felelte, közben visszaszerzett pálcáját gyorsan zsebre rakta. A kanapén végében lévő plüss játékot a gyermek kezébe nyomta, hogy elfoglalja magát, ő pedig teljes figyelemmel Siriushoz fordult.

- Csak, hogy tud..téged szeretlek a legjobban boldogítani - suttogta Sirius. Közelebb csúszott barátjához, szemeivel nem kis vágyakozást mutatva nyalta meg kiszáradt ajkait. Remus ezt felettébb nagy figyelemmel követte.

- Igen?

- Igen.. - közelebb hajolt a fiúhoz és egy puszit nyomott kívánatos ajkaira. Remus morgott egyet, aztán mohón kapott Siriusért. Szerelmesen csókolták egymást, teljesen kizárták a külvilágot és abban a percben csak egymásnak léteztek. Ám ez valakinek szúrta a szemét.

- Nya! - Harry lelkesen felkiáltott, aztán durcásan Siriushoz vágta plüss játékát. Sirius szerető keresztapa lévén most nyugodtan maradt, nem haragudott rá, hiszen egy féléves gyereknek is lehet rossz napja. Bár inkább Remus miatt volt nyugodt..

- Nem csodálom, hogy ránk bíztak apádék. - kuncogott Black. A gonosz játékot kezébe vette, majd Harry elé tartotta, aki csak kis hezitálás után vette el.

- Néha nekik is kell egy kis magány. - vonta meg a vállát Lupin, majd felállt. Siriussal a nyomában felment az emeletre egészen Harry szobájáig. Egy rövid küzdelem árán, de Harry az ágyában folytatta tovább elmélyült csevegését a plüssel.

- Ezek után nekem is kelleni fog. - sóhajtott fel Sirius. Átkarolta Remus derekát, s tekintete mindent elárult, amiről Remusnak tudnia kell.

- Ezt veszem meghívásnak.

- Vedd csak nyugodtan.