Apróság, de a miénk

16.| Scorbus

Scorpius rájött

Scorpius menthetetlenül szerelmes lett a legjobb barátjába, és erre csak most jött rá.
Éveken át ott volt neki Albus, bármikor, amikor szüksége volt rá, ő ott volt és meghallgatta, segített. Aztán volt azaz érdekes kalandjuk az időnyerővel és Delphivel, amit szüleik próbálnak minél hamarabb elfelejteni, a csupa-csupa rossz miatt, de nekik csak szorosabb lett a kapcsolatuk. Scorpius nem akarta elfelejteni, hiszen olyan dolgok változtak meg akkor, olyanokat látott, melyek ma is hatással vannak rá, és Albusra is. Látja rajta, amikor egy-egy lány érdeklődik nála, néha olyan mintha irtózna a lányoktól. Ilyenkor Albus hozzá menekül és össze-vissza szidja a nőnemű lényeket.

"Az agyamra megy az összes, annyi baj van velük!"

"Elég nekem Lily és Rose, meg a többi Weasley lány! Néha ők is sokak!"

"Nem tudom te mit eszel Rose-on..lány..és nem tudom.. Lehet azért vagyok így vele, mert az unokatesóm."

Scorpius meg tudja érteni, persze, hisz ő talpig "férfi", de furcsálja ezt a nagy parázást Albus részéről. Olyan mintha lemondott volna a lányokról félelme miatt.
És amikor erre rájött, szörnyen megijedt. Albust valóban ennyire megviselte volna a dolog? Azért zavarja, hogy ő kavar Rose-al? Ami fuccsba ment, amikor megvilágosodott és beismerte magának, hogy Albus több érzést vált ki belőle, mint egy barátnak kellene. A zöld szeme, mely olyan élettel csillog, hogy bele tud szédülni, ha sokáig nézi és elvész minden alkalommal a smaragd labirintusban. A cuki szeplői, melyeket Albus utál, mint testvérei, de Scorpiusnak a kedvencei. Még a fekete madár fészek haját is úgy szereti! Hiszen puha és mindig vonzza a tekintetét, amikor Albus a hajába túr.
Ő mért csak most figyelt fel ezek jelentőségére?!

- Scorpius? Minden oké?

És megjelenik gondjai okozója, a fiú, aki irtózik a lányoktól és ellopta a legjobb barátja szívét! A kis szemét..

- Persze, persze.. Csak gondolkoztam..

Albus csillogó szemekkel, lágy mosollyal az arcán ült le mellé az ágyba. Odakintről gyerekzsivaj hallatszódott be, június beköszöntével és a vizsgák végezetével minden diák kiszabadult a szabadra és élvezték a kellemes meleget. Albus a nyarat is szidta, mert ilyenkor még jobban látszódnak a szeplői, és épp ez okból maradtak ők idefent, totál egyedül.

- És min fárasztod magadat?

Scorpius elgondolkodva nézett Albusra. Most mondja el? És ha baj lesz? De el kell mondania! Ő a legjobb barátja, muszáj lesz beszélnie vele!

- Azt hiszem.. Rose-al nem fog összejönni a dolog.. - kezdte, de ajkába harapva elhallgatott. Mély levegőt vett, hogy folytassa, de Albus vidáman közbeszólt.

- Ennek nem kéne örülnöm, de örülök! Sajnálom, de így van..

- Mert meleg vagyok - fejezte be végül és száját elhúzva várta Albus reakcióját.

Scorpius vigyorogva jött rá, hogy minden percet megért Albus Potter felettébb mulatságos reakciója. A fiú elsőnek nagyra nyílt szemekkel nézett rá, száját eltátotta és egy hitetlenkedő nyögést hallatott, utána az egész arca vörösbe szaladt és gyors tempóban bólogatni kezdett, Scorpius ezt nézve el is szédült egy kicsit. Végül kezeibe temette arcát és folytottan felkiáltott. És mintha megállították volna az időt, nem mozdult meg egy jó ideig, az ifjú Malfoy pedig aggódni kezdett.

- Albus?

- Ki? - dörmögte a kérdést Albus, mire barátja szemöldöke a homloka közepére szaladt.

- Mi, ki?

- Ki miatt jöttél rá erre? - nézett rá szomorú szemekkel.

Hezitált, jó ideig még hezitált, hiszen félt Albus válaszától, hogy mi lesz ezután. Félt a következményektől, és attól hogy mindent félre értett. De nem, nem tévedhet, ő egy Malfoy, még ha különc is egy kicsit. Minden bátorságát összeszedte, mély levegőt vett, kétszer is a biztonság kedvéért, aztán cselekedett.
Közelebb hajolt Albushoz, majd miután jelentőségteljesen a szemébe nézett, megcsókolta. Lassú, puhatolózó csók volt, amit Albus elsőnek lefagyva tűrt, aztán egy halk sóhaj után megfogta Scorpius arcát és visszacsókolt. Pár perc erejéig elvesztek egy olyan émelyítő világban, mely csak az ővéké volt, és csak csupa jóval kecsegtetett nekik a jövőre nézve, ha többet kívánnák ezt csinálni. A rövid csók a Malfoy fiút még jobban meggyőzte állításáról, ő menthetetlenül szerelmes ebbe a fiúba, de tudja még korai lenne bevallani ezt. Majd kicsivel később kicserélik ezt a tiszta vizet egy másikra.
Amikor elváltak egymástól csak néztek egymást, az arcát, a szemét, minden négyzetcentijét. És Albus ajkán halvány, ám annál őszintébb mosoly jelent meg.

- Tudod Scorp.. Egy ideje biztos vagyok benne, hogy a fiúk érdekelnek, de ha konkrétabban kellene fogalmaznom, akkor csak te foglalsz helyet a fejemben.

Scorpius pedig vigyorogva ugrott barátja nyakába. Még sose örült semminek ennyire! Hát nem értett félre semmit, és Albust se kell elveszítenie. Sőt, ezek után csak jobb lehet a közöttük lévő kapcsolat, jött rá kicsattanó boldogsággal, majd még egy csókot nyomott barátja ajkaira.