Apróság, de a miénk

5.| Snarry ²

(Az előző Snarry, Ezt nem szabad folytatása. Jó olvasást!)

Ezt nem hagyhattuk

Harry tökéletesen érzéketlen volt azóta az eset óta, teljesen kifordult magából. Semmire sem figyelt, semmi se kötötte le, mintha egy élő bábu lenne, akinek nincsenek érzései.
És erről Perselus tehetett.

Minden egyes óra elteltével egyre nehezebb volt figyelmen kívül hagyni a fiú viselkedését, és úgy tenni, mintha semmi se történt volna. Perselus még magának se vallotta be, de bánta, hogy visszautasította a fiút. Végre lett volna valaki, aki tényleg, önmagáért szereti, erre ő azt kéri ne foglalkozzanak a történtekkel. Mily' szívtelen cselekedett.

Ez alkalommal egy igen nehéz bájitalon dolgoztak, nagy figyelmet igényel az elkészítése, hogy az tökéletes legyen.
És Harry ezt nem tudta megadni.

Barátai kérdezgették mi van vele, miért ilyen, miért nem meséli el, hogy mi nyomja a szívét. Elsőnek nem válaszolt semmit, csak arcára erőltetett egy mosolyt, majd ezután annyit mondott, nem történt semmi.
Bárcsak..most talán nem lenne ennyire összetörve..
Zavarta, hogy igaza lett és tényleg nehezebb volt összpontosítania bájitaltan órán. Minden alkalommal, amikor a pincébe kellett jönnie, eszébe jutottak a dolgok. A vita, az a fenomenális csók, a vele járó mámorító érzés, majd az összetört szíve. Oh, ha visszatekerhetné az időt..

- Örülnék, ha nagyobb odafigyeléssel készítené a bájitalát Potter - szólalt meg hirtelen Piton Professzor.

Harry feltekintet rá, mire a férfit elkapta az a szörnyű, szívet facsaró érzés, amely azt suttogta neki, hogy miatta ilyen a fiú, ő tette ezt vele.
A griffendéles nem tudta eldönteni, hogy mit csináljon. Őszinte legyen vagy szemtelen, vagy egyszerűen hagyja a férfit is figyelmen kívül?
Megint felpillantott Pitonra, majd a fekete szemébe nézve bólintott, hiszen ez volt a legjobb megoldás.
Harry követte a tanára mozgását, míg az el nem ért az asztaláig, aztán próbált a könyvre figyelni.

- Hh.. Mr. Potter..kérem maradjon óra után itt..beszélni szeretnék magával. - Harryt meglepte a professzor kijelentése, de nem mondhatott nemet, ha akart volna se tehette meg.

Ron barátja azonban kiakadt, mivel legutóbbi alkalommal is mi történt? Azóta nem ismernek rá legjobb barátjukra, mióta az a denevér négyszemközt beszélt vele. Most nem fogja annyiban hagyni.
Halkan, hogy csak Harry hallja, próbálta meg rá venni a fiút, azonnal menjen, amint vége az órának, mindegy csak ne maradjon. Ám amikor véletlen hangosan szólalt fel, hogy Harry ezt nem teheti, nem csak a fekete hajú griffendéles türelmének lett vége. Hermione pirosos arccal a visszafojtott dühe miatt szólt Ronnak, a Malfoy fiú gúnyos megjegyzést tett a vörösre, míg Piton kiküldte az óráról. A fiatal Weasley nagyra nyílt szemekkel kért bocsánatot és mielőtt kilépett volna a teremből, még oda szólt Harrynek.

- Nem akarom, hogy szarabbul érezd magad haver.. - aztán kiment. Igaz, hogy az órából alig tíz perc maradt, de örült, amiért azt nem bent kell töltenie a mardekárosokkal és Pitonnal.

Harry morgolódva fejezte be a bájitalát, amely a könyvben leírtakkal ellentétben túl sűrű lett, de nem érdekelte. Folyton azon járt az esze, hogy miről akar vele beszélni a professzor. Sorban pörgette le magában a lehetséges forgató könyveket, amelyek minden alkalommal egyre rosszabbak voltak. Nem gondolt arra az eshetőségre, miszerint Perselus puszta jó indulatból tartja bent. Ugyan mért jutna ilyen az eszébe? A legutóbbi látogatása is egy kész tragédia lett, most ugyan mért lenne másképp?

Ekkor rövid és borús hangulatú gondolatainak Piton professzor karcos hangja vetett véget, ahogy felszólítja a nebulókat, az órának vége van, vigyenek ki mintát a bájitalukból. Harry száját elhúzva pillantott bele az üstbe, amelyben a lilás trutyi bugyborékolva gőzölgött és sokkal sűrűbb volt, mint kellett volna lennie. Sóhajtva töltötte meg végül a kis fiolát és vitte ki az asztalra a többi diák csinálta bájital mellé.
Hermione biztatóan megpaskolta a vállát, amikor ő is kivitte a tökéletes művét és visszafele megállt Harry asztalánál.