Apróság, de a miénk

7.| Drarry

Aggódtunk érted

Kit-kat. Ide-oda. Fáradt, feszült sóhajt. Két ember; egy nyugodtnak tűnő férfi a kanapén ülve, és egy frusztráltan sétálgató fiatal fiú. Ezt lehetett normális szombat délutáni programnak is mondani Piton professzor lakosztályában, ám erről a jelenlévőkön kívül senki se tudott.

A szőke mardekáros morogva egyet markolt bele hajába, aztán a kattogó órára pillantva, amely még mindig túl sokat mutatott, erősen tépkedni kezdte sejmes fürtjeit.

- Perselus én aggódom Harryért - fordult a férfi felé idegesen.
Kijelentése teljesen felesleges volt, hiszen már Perselus is kezdett ideges lenni a fiúból áradó frusztráció miatt.

- Nem kell. Idegesítő szokása, hogy bajba keveri magát, aztán megváratja az embereket. De majd jön. - Intett a fiúnak, hogy üljön le mellé a kanapéra és végre maradjon nyugton.

- Ahhoz képest, hogy a fogadott fiad, eléggé gúnyos hangvitellel beszélsz róla. - Aztán fogta és ledobta magát keresztapja mellé, onnan magában mérgelődve figyelte az órát, amely megmakacsolta magát, s Draco ellen tett minden kattogásával.

- A fiam, tehát úgy beszélek róla, ahogy akarok - vonta meg a vállát.

Négy éve talán, hogy Harryt magához vette, mert látta milyen körülmények között él azoknál a mugliknál.
Elsőnek fogta és leültette a nappalijába, majd nem engedte el addig, míg nem mesélt neki mindenről. Magában a férfi már akkor megfogadta, hogy másképp fog bánni a fiúval, ez pedig meghozta a munka gyümölcsét. Lassan, de a fiatal Harry felengedett és megkedvelte a mogorva bájitalmestert.
Így már ketten rágták Dumbledore fülét az örökbe fogadással, aki nagy nehezen és sok elmélkedés után rábólintott, majd segített Perselusnak.
Harry örült, amikor nyáron nem Duersley-éknél volt, hanem fogadott apjánál, ám ennek is megvolt a maga rossz oldala.

A férfinek voltak egyéb teendői is Harry felügyeletén kívül, sokat volt lent a laborjában és nem egyszer tért haza Dracóval az oldalán.
Perselus még emlékszik az első alkalomra, amikor a két fiú rájött, hogy most már gyakrabban fognak találkozni.

Draco kétségbeesetten fordult felé és kérte nyugtassa meg, hogy nem Harry Pottert látja a konyha közepén, majd felháborodott, amikor keresztapja közölte vele, hogy mostmár a fogadott fiával is fog találkozni. Az első pár alkalommal, amikor a Malfoy házaspár lepasszolta neki a fiút, sokszor volt veszekedések fül- és szemtanúja.

Majd sikerült a két diáknak is megbélkélniük.

Egy egész napot töltöttek kint a kertben és mindent megbeszéltek elsős koruktól egészen a harmadik évük előtti nyárig.
Aztán észrevétlenül kerültek egyre közelebb egymáshoz, s lettek barátokból többek.

Perselus talán a Sirius menekülését mondaná fordulópontnak a két fiú kapcsolatában.
Draco akkor agyon aggódta magát, azonnal beakart menni a gyengélkedőbe és ott akart őrt állni Harry mellett.
Harry amikor már teljesen jól volt, szörnyen örült Draco aggódásának.
A nyáron, pedig még, ha titokban is, de egy párt alkottak.

Sok minden változott azóta, ám egy valami megmaradt a hónapok és évek során.
Harry bajba keverte magát, Draco pedig a körmét lerágta aggódalmában.

- Istenem meddig van még oda? Ha mégegyszer ennyire megvárat megátkozom. - Állt fel újra, hogy aztán sokadjára járja körbe a lakosztály nappali részét.

- Jaj ne csináld Draco..sose tudnád bántani - legyintette le a fiút Perselus.

- Ha még egyszer megvárat, akkor simán - pottyant le a kanapé melletti fotelbe.