Apróság, de a miénk

19.| Snarry

(Akasuna_Senshi kérésére! Remélem tetszik, mert imádtam írni:)
Ja és!
Ebben a részben férfiterhesség fellelhető, és aki nem szereti ezt a témát, az inkább ne olvassa. Kerüljük el a felesleges szúrkálódást;))

Egy apró ajándék

Aranybarna, a szín mely a pohárban lötybölődött, whisky névre elkeresztelve, és a szín mely egyedüli Perselus Piton szürke, unalmasan magányos életében. Csupán a Roxmorts-tól félre eső apró háza szemtanúja önmarcangoló életének és gondolatainak. Azon keserű gondolatainak, melyben magát, vagy éppen tetteit szidja mélyen visszamenőleg, mélyen sötét múltjában. A Sötét Jegy pedig hiába alakult sebbé, majd hegesedett el, mindig emlékeztetni fogja gaztetteire, minden bűnére, mindenre a háborúban. Dumbledore-ra, Lupinra, az átkozott Blackre és az annyi-annyi elesett jó emberre, akiknek több okuk lett volna életben maradni, mint őneki. Perselus úgy gondolta nem kellett volna életben maradnia, Grangernek nem kellett volna megmentenie, hagynia kellett volna, hadd legyen az enyészeté, és csupán a rossz emléket meghagyni róla. És most? Most is egy rossz emlék, csak éppen még él.

Kísérti a háborúban, és az utána történtek, de legfőképp azok az igéző smaragdok. Oh ha tudta volna, hogy vesztét jelenti majd az a zöld, megannyi titokkal és érzelemmel teli tekintet, akkor sose nézett volna bele a fiú szemébe. Mert már nem is Lilyről van szó, nem a nő szemeiről, hanem egyetlen fiáról, a varázstársadalom megmentőjéről, aki a legnagyobb titokban lopta el mogorva bájitalmesterünk szívét. Az átkozott!
De mondjuk megkapta, amit akart.. Jött rá egy alkalommal Perselus, és ezt minden hosszúra nyúlt, gondolkozással töltött óra után megváltoztatja. Harry Potter mára már egy elismert varázsló, egy híres személy, és Piton azt szeretné, ha egy egyéjszakás kaland maradna számára, hiába képzel néha többet.
Annyit-annyit szidja magát saját butasága miatt. Azért, amiért elment arra az istenverte "bulira", mely alig pár nappal Voldemort halála után rendeztetett meg, hogy a varázslók és boszorkányok kiengedjék felesleges feszültségeiket. Perselus akkor jött ki a Mungóból és Potter azonnal megkereste, hogy örülne, ha legalább benézne hozzájuk.
Nos..benézett és maradt.
Csak egy pohárkával akart inni, Merlin látja lelkét, tényleg csak annyit, de valaki mindig újra töltötte azt a bizonyos poharat, neki pedig nem volt szíve visszautasítani. Ahogy Harryt sem. A fiú váratlanul került társaságába és addig nem volt hajlandó semmit se tenni, míg kettesben nem maradtak, aztán megcsókolta a volt professzorát. Pitonnak megint nem volt szíve visszautasítani. Az egyik dolog követte a másikat, és már csak arra eszmélt fel, hogy egy szobában vannak és éppen kipihenik előző szenvedélyes szeretkezésüket. Aztán vesztére elaludt, s mire felkelt az egész olyan volt, mint egy álom. Egyedül volt és csak emlék képek maradtak.

Unalmas perceit pedig ezek felidézése töltötte ki.

°°°°

Egy könyvet Perselus véleménye szerint, azért jó olvasni, mert elfeledteti az emberrel minden gondját, minden gyötrő gondolatát és egy teljesen más világba repíti a lapok sokasága. Ő is gyakran bújt el egy-egy könyv mögött amikor úgy érezte már túl sok.. a gondolkozásból, a whiskyből, a bájitalokból, de legfőképp a fájó emlékből, hogy akkor, ott, hagyta elmenni Pottert.
Csak egyéjszakás kaland, feszültség levezetés volt, és útjuk máris elvált.
Már megint elkalandozott! A könyvre kell figyelnie nem Potter vágytól csillogó zöld szemeire, melyek már csak az emlékezetében csillogtak olyannyira.

De ekkor, hogy a fentiek is közöljék Perselusszal, elég volt az olvasásból, és a gyötrő gondolatokból, valaki kopogott. Gyengén alig hallhatóan, de a biztonsági varázslat felerősítette ezt, majd az illető mégegyszer kopogott, ezúttal erősebben, hosszabban, magabiztosabban. Piton morogva tette le könyvét, aztán felállt és az ajtóhoz sietett. Pálcáját zsebében erősen markolta, hogyha kell azonnal tudjon támadni, azonban amikor a kukucskálon keresztül meglátta ki áll az ajtaja előtt, minden védekező ösztöne csődöt mondott.
Piton amilyen gyorsan csak tudta, kinyitotta az ajtót.