A rémálmok
Az éjszakai sötétségben semmi se látszódott, és semmi se hallatszódott, tökéletes csendes éjszaka volt. Draco mégis furán érezte magát, amikor megfordult az ágyban és erre felkelt. Ő jó alvó, nem szokott arra felkelni, hogy megfordul az ágyában.
Zavartan csámcsogott egyet, majd csukott szemmel arra húzódott, ahol párját sejtette.
De nem volt ott.
Kipattantak szemei és amikor látta, hogy Harry a szobában sincs sehol, megijedt. Az álmosság elszállt szeméből és felpattant, hogy megkeresse Harryt, de ekkor hűvös szellő csapta meg hátát. Megborzongott, kezeivel átölelte saját magát és a szellő irányába fordult. A terasz ajtó tárva nyitva, a vékony függöny pedig nem takarta el eléggé a kint lévő személyt.
Draco, ha lehet még jobban megijedt, és gyorsan kilépett az emeleti teraszra.
- Harry! - kiáltott rá a korláton ülő fiatal férfire. Nem mert közelebb menni hozzá, félt, hogy akkor meggondolatlanul cselekszik a másik.
- Szia Draco. Felkeltettelek? - fordult meg továbbra is a korláton ülve. Draco pedig átkozta magát, amiért nem hozta magával a pálcáját. Hiszen Harry úgy fordult felé, hogy simán csak megcsúszott volna és már esett volna is le! A szőkét hírtelen árasztotta el a harag, Harry közönyös viselkedése miatt, és mert a korláton ül!
- Ne tedd ezt Potter! Nem hiszem el, hogy ezt megtennéd! Megvártad míg összeköltözünk, az este jól lefárasztottál, pusztán azért, hogy ezt megtehesd! Utállak! - kiabált idegesen Draco. Mérgesen csapott a combjára, szemében pedig akaratlanul könnyek gyűltek.
- Draco..
- Ne! Ne szólj bele! Képes lennél akkor öngyilkos lenni, amikor én alig pár méterre tőled alszok?! Miért kellett összeköltöztünk akkor? Potter te.. - de nem tudta befejezni. Harry lepattant a korlátról és párja elé lépett. Lassan átkarolta a szőke derekát és egy gyenge ölelésbe húzta, de Draco mohón szorította magához, mintha most ölelné utoljára.
- Draco erről szó sincs. Nem akarok öngyilkos lenni - suttogta a füle mellett. Nyugtatólag simogatni kezdte szerelme hátát, mire az egy elfojtott nyöszörgést hallatott. Draco minden erejével próbálta visszatartani sírását, de az nagyon felszínre akart törni.
- Hát de akkor..akkor mért ülsz az éjszaka közepén a korláton?
- Hh..ez már egy fajta szokásom, ha felkelek éjszaka egy..egy..
- Mi miatt? - pillantott szerelmére. Harry Draco szemeibe nézett, mire szája szomorúan lefele konyult, és alsó ajka remegni kezdett. Mély levegőt vett, amit szakadozottan engedett ki, majd fejét párja nyakhajlatába temette.
És suttogva szólalt meg. - Miattuk... Én..nekem..szörnyű..szö-szörnyű bűntudatom van..hisz-hiszen..- eddig bírta csupán. Hangosan tört fel belőle a zokogás, és ellépett Dracótól. A korláthoz lépett, hátát annak vetve lecsúszott a földre, majd arcát kezébe temetve zokogott.
Draco ezt tétlenül nézte. Ahogy látta és hallotta az összetört szerelmét, őt is elfogta ez az érzelem. Pedig nem lehet rá azt mondani, hogy olyan együttérző lenne, de a háborúban történtek még őt is kísértették. Hát akkor Harryt?
Lassan guggolt le párja elé, majd remegő kezeit Harry kezeire tette.
A fekete hajú kikukucskált ujjai közül, majd fura hangot kiadva magához húzta az ifjú Malfoy-t. Draco pedig párja ölében ülve próbálta összeszedni gondolatait, hogy megnyugtathassa.
- Harry..
- Miattam haltak meg! Mindannyian!..és..én.. - nem tudta befejezni, mivel zokogása miatt kifogyott a levegőből. Kapkodva azt a tüdejéből hiányzó levegőt, ölelte szorosabban szerelmét.
- De te élsz Harry! Miattuk! Harry, te..
- És ha én nem akartam élni? - zokogta a fiatal férfi. Draco ijedten húzta mellkasához Harryt, majd egyik kezével fekete hajába turva, a másikkal a hátát simogatva szólalt meg.
- Ne legyél ilyen idióta Potter..akkor..akkor mi nem lennénk együtt..és talán..talán teljesen máshogy alakultak volna a dolgok.. Örülj, hogy élsz Harry..örülj, hogy élünk - suttogta. Könnyei némán folytak le arcán, de próbálta tartani magát, Harry érdekében most erősnek kell lennie.
- De..de miért álmodok velük mindig? Valakinek a halálát mindig megálmodom..én ezt nem bírom Draco - suttogta vissza a fekete hajú fiú. Könnyektől csillogó, zöld szemeit Dracóra vezette, majd reményt vesztettem nézte annak gyönyörű szürkéit.
Hogy lehet ilyen kegyetlen a világ? Mért az szenvedjen, aki már annyit szenvedett?
- Harry..mért nem mondtad, hogy rémálmaid vannak? - simított az arcára. Harry beledőlt a lágy simogatásba, úgy látszott Draco közelsége nyugtatólag hat rá. Zokogása elhalkult, könnyei látszólag elfogytak és már csak hüppögve adta tudomásul, hogy ő sírt.
- Mert..nekem kell ezzel megküzdenem Draco. Muszáj. Én tehetek a halálukról, hát had szenvedjek miatta még egy kicsit - felelte halk hangon, Dracónak pedig nagyon koncentrálnia kellett, hogy jól hallja. De most inkább azt kívánta, bárcsak ne hallotta volna ezt a sületlenséget.
- Ne így állj hozzá te bugyuta griffendéles! Itt vagyok neked én, itt van Granger és Weasley, meg még annyian! Mind melletted állunk és senki se hibáztat téged! Így szeretünk Harry..fogad el..és..és segíteni szeretnék.
- Segíteni?
- Igen. Ha máskor is felkelt egy ilyen rémálom, ne gyere ki! Ne csinálj semmit, csak ölelj át és érezd, hogy szeretlek! Mert itt vagyok melletted Harry - mosolygott rá. Harry arcán is egy halvány mosoly jelent meg, boldogan hajolt közelebb barátjához és puszilta meg. Magához húzta, és az ölelésben lassan düllöngélni kezdett. Draco halkan nevetve hajolt el egy picit, majd egy lágy csókot nyomott Harry homlokára.
- Köszönöm Draco..tényleg szörnyen hálás vagyok.
- Én vagyok hálás, mert megmentettél.. Ha te nem jöttél volna, hogy segíts nekünk a bíróságon, talán most nem lennénk itt a közös házunkban. - Az emléket, ahogy felidézte magában újra elfogta azaz érzés, mikor Harry betoppant a minisztériumba, hogy segítsen neki és az édesanyjának. Talán már akkor elkezdett valamit érezni a fiú iránt. Majd teltek a hónapok, és lassan az évek, a fiúk pedig boldog kapcsolatban voltak, mostanra már saját házukban elbújva a világ kíváncsi szemei elől.
Hát kell ennél több?
Szeretik egymást és boldogak!
- Szeretlek - szólalt meg halkan Harry, majd egy lágy csókot nyomott Draco ajkaira. A szőke fiatal kezével közre fogta Harry arcát és elmélyítette a szerelmes csókot.
- Én is szeretlek téged. Buta griffendélesem..
( Egy picit nyálas lett ez a rész, de nekem így is tetszik...
Amúgy húha! Nagyon köszönöm! Elértük a 4K nézettséget..és ez nagyon sokat jelent nekem!..így hogy látom, tetszik nektek ez a könyv, szörnyen boldog vagyok! )
