20.| Drarry²

873 48 1
                                    

(A Visszatükröződő vágy az ablakon folytatása + enyhe 18+, de aggodalomra semmi ok! Vigyáztam, szóltam:))



Jegy, mely nem ereszt el téged, de én sem foglak

A folyosón hangos léptek visszhangja törte a csendet, a falakról, az ablakokról lepattanva belezavarva az éji rendbe. A szellemek valamiért pont nem jártak arra, a festmények már mélyen aludtak, és a tanárok sem voltak a közelben, így senki sem figyelt fel erre. Vajon véletlen, vagy a sors is úgy akarta, hogy zavartalan legyen ez az este? Harry és Draco kéz a kézben szaladtak a szükségszobája felé, néha-néha egymásra tekintve, vagy megállva egy szobor rejtekében szenvedélyes csókcsatát vívni. De nem sokáig, nem volt idejük megállni az előételnél, hiszen még hátra van a főfogás, az a ragadós, édes desszert, melyre úgy vágynak. A vonat óta piszkos kis képzetek jelennek meg mindkettőjük fiatal fejében, észérvek és más sötét felhők elkerülték őket. Csak és kizárólag a másik oly' rég látott tökéletes teste villódzott lelki szemeik előtt.

Draco lihegve állt meg, Harrynek pár lépéssel tovább tartott a fékezés, de párja kezét fogva megálljt parancsolt lábainak. A futástól kapkodva a levegőt néztek egymásra, mélyen egymás szemében elveszve, próbálva kitalálni a másik gondolatait. Ha igaz az a mondás, hogy a szem a lélek tükre, akkor a két fiú tükréből csak egy dolgot lehetne kiolvasni. Vágy. Mérhetetlen, egyszerűen megfoghatatlan, fiatal vágy. Egy szép éjszakának néznek elébe, nemde?

- Ágy? - kérdezte huncutan Draco, egy pillanatra elfordulva Harrytől, arra az üres falra tekintve.

- Dracoo.

- Jó, jó, tudom. Persze, hogy ággyal - nevetett fel halkan, majd suttogva hozzátette. - Nincs benned fantázia Potter.

- Bocs, úgy tudom ez még egy iskola és nem egy szexklub - tette csípőre kezeit Harry, majd egy pillanatra behunyta szemeit. A következő percben megjelent az ajtó, ő pedig hátrahagyva Dracót, elindult felé.

- Hé! Várj már, én is kellek hozzá.. Amúgy meg, mi az a szexklub?

Harry nem felelt, csak belépett a szobába, Draco pedig szemforgatva követte. Ilyen a párja, elfogadja. Főleg azért, mert mindketten vágynak valamire, mely csak akkor jön össze, ha összhangban vannak, ha békében dolgoznak mindketten a célért.

A szoba igazából egyszerű volt, de szörnyen hangulatos. Nem volt nagy, talán alig nagyobb a szobájuktól, fakó téglafallal, helyenként szürke résszel, sötét bútorokkal, két kis lámpával és sok pici gyertyával. A szobában narancssárga és piros szín uralkodott, ami nem tetszett Dracónak, de azért bevallotta magának, egész jó hangulata lesz ezzel az éjszakájuknak.
Harry a vérvörös színű ágyneműre simított, ott állt az ágy mellett és mélyen a gondolataiba merülve nézte a selyem darabot. A Malfoy fiú lassan lépett oda hozzá, útközben próbálta hang nélkül leküzdeni a cipőjét. Lágyan, érzékien ölelte át Harryt, végig simított mellkasán és oldalán, mire a fekete hajú szembefordult vele. Csillogó szemekkel nézett rá, a zöld íriszei elsötétülve figyelte az ő viharos tekintetét.

- Imádom ilyenkor a szemed.. Egyszerűen mérgező ez a zöld árnyalat. Félek, ha sokáig nézem én magam is elájulok ettől a dózistól.

Lassan hajolt a fiú ajkaira, érzéki táncba hívta a párnácskákat, Harry pedig nem volt rest viszonozni ezt, beleveszni e szédítő táncba. Lassú, lágy érintésekkel jutalmazták meg egymást, finoman bántak a szeretőjükkel, érzéki csókot váltottak. Aztán elváltak, mély levegőt vettek szinte egyszerre, majd újra összeforrtak egy szerelmes csókban. Draco erősen markolt Harry csípőjére, végig húzta ujjait a kemény felületeten, majd újra belemélyesztette csontos ujjait. A fekete hajú fiú sóhajtva vált el egy pillanatra, tagja lüktetett az erős nyomástól, de Draco nem szakadt el tőle, kihasználva, hogy a fiú enyhén elhajolt nyálas csókokkal kezdte el kidíszíteni a sima arcot. A szája sarkától indulva a füle tövéig, ott nyelvével egy rövid csíkot húzott, mire Harry az ingjén keresztül a lapockájába karmolt, a szőke egy pillanatra felszisszent az érzéstől, de folytatta. Fogaival gyengén megkarcolta Potter nyakát, kulcscsontjára egy csókot nyomott, egy erős szívás erejéig ott maradt, majd nyelve hegyével a fogai mintáját visszakövette. A griffendéles itt már nem bírt magával, halkan nyögve tolta el egy kicsit barátját, s a kényeztetés közben kigombolt inget szét húzta és lerántotta Dracóról.

Apróság, de a miénkDonde viven las historias. Descúbrelo ahora