Apróság, de a miénk

14.| Snarry

Miért szerettél belém?

- Miért szerettél belém? - kérdeztem egy alkalommal, amikor az ágyban fekve, még izzadtan és fáradtan pihegtünk mindketten, egy kiadós szeretkezés után.

Harry mellkasomon pihentette fejét, szívem egyre lassuló ütemét hallgatva fújta ki magát, de kérdésemre értetlenül kapta fel fejét.

- Milyen buta kérdés ez Perselus? Órákon át tudnám taglalni az okokat, a tökéletes rád oly' jellemző dolgokat, hogy miért szerettem beléd.. Hallani szeretnéd? Most?

- Nem..dehogy.. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy egy olyan alakba, mint én, hogyan tudott egy olyan fiú beleszeretni, mint te.

- És te miért szerettél belém? - hajtotta vissza a fejét párnának használt mellkasomra. Kissé érdes, hosszú ujjaival láthatatlan formákat rajzolt a hasamra, amiket talán még ő se tudott kinézni mik is lehetnek, hiába az ő műve.

- Tudod azt is lehetne taglalni hosszan, akár unalmasan, de egyértelmű.. téged az emberek első látásra megszeretnek.

- Ez nem igaz..te nem szerettél meg..sőt! Te utáltál, és talán épp ez ösztönzött mindkettőnket a dolgok megváltoztatására.

- Hmm milyen jól tettük - mormoltam halkan, majd lágy csókot nyomtam kócos hajába.

Lassan mindkettőnk szemére álom repült, boldog voltam, hogy mielőtt a sötét mezőkre léptem Harryt láttam. Talán álmaim majd róla szólnak, s most nyugodtan fogom őket várni, már nem idegesít, ha betolakodik oda is a griffendélesem. Ám én se sejthettem Harry milyen szép képzeteket, terveket látott álmában.

———

A hatodikos évfolyam véleményem szerint egy a legjobban elrontott diákok gyülekezete, még saját házam szorgosnak nem nevezhető diákjai is semmire kellőek mind. Legjobb tudásom szerint tanítom őket a Sötét Varázslatok Kivédése minden csinnyára-binnyára, de egyik hibbant nebuló figyelmét se köti le a fontos ellenátok, helyette az iskola két nagy riválisa kap főszerepet. Harryt mérgesen méregetem, nem tetszik, hogy annak ellenére, hogy mennyi időt tölt velem az elmúlt időszakban, semmi önfegyelem, semmi a másik földbe tiporásához kellő tudás nem ragadt át rá. Szégyent hoz szerelmünkre forrófejűségével és a 'mindenkit leverek, ha belém vagy a barátaimba köt' őrült nézésével. Eldöntöttem, hogyha legközelebb találkozunk nem engedem, hogy tulajdon ágyamba csalogasson, hanem megtanítom a helyes viselkedésre.

- Mr. Potter és Mr. Malfoy! Elég legyen ebből a gyerekes párbajozásból, amit titkon az órámon próbálnak folytatni, és seggüket, kérem, helyezzék vissza a székükre, ha lehet. Nem mellesleg 10-10 pont mindkét háztól az óra megzavarásáért.

- De professzorúr! Potter..

- Mr. Malfoy jobb, ha nem fejezi be. Ne hozzon szégyent a házára, kérem.

A Malfoy fiú sértődötten ült le végül a helyére, s a további tíz percben a semmibe bambulásával, csendben gyilkos tekintetével büntetett. Minő bosszú, igazi rideg Malfoy viselkedés..
Harry azonban alig tudta elrejteni mosolyát, mely kimondottan zavart, így azzal a céllal, hogy beszélek a fejével bent marasztaltam kicsengetés után is.

- Harry..

- A magabiztos fellépésed, a gúnyos, szép fogalmazásod, és a szemedbe csillogó düh. Valamint azaz enyhe elnézés felém..

- Miről beszélsz buta gyermek?

- Okok. Ezek okok, amiért beléd szerettem Pers - felelte egyszerűen, majd sokkolt arcomra puszit nyomva ott hagyott. Több perc leforgása után is éreztem a lágy puszit arcomon és fülemben csengtek szavai.