A titkolózás
- Szia Blaise - köszöntötte mosolyogva szerelmét Seamus, majd körül nézett, hogy tartózkodnak-e rajtuk kívül emberek a folyosón, mivel senki se járkált ott, megcsókolta a fiút.
- Szia Seamus - ölelte át Seamust és még egy csókot lopott párjától. A fiú kuncogott egyet, majd behúzta Blaiset a terembe.
Ez az osztályterem a búvóhelyükké nőtte ki magát a hónapok alatt és, ha csak tehetik itt találkoznak esténként.
- Hogy vagy? Hogy telt a napod? - ült fel az egyik padra Seamus és mosolyogva nézte Blaise-t.
Seamus végig simított szőke haján, amit Blaise nagy figyelemmel követet. Szereti a másik sejmes, szőke haját, ezért odalépett és beletúrt a hajába. Közelebb hajolt és egy csókot nyomott a fiú ajkaira, kezébe akadó tincsekkel játszva.
- Jól..de szeretnék bocsánatot kérni.. - nézett rá bánatos szemekkel. Helyet csinált magának a fiú két lába között, majd egyszerűen át ölelte a derekát és fejét megtámasztotta a vállán. Elégedetten sóhajtott egyet, hiszen már hiányzott neki ez a gyengédség.
- Bocsánatot kérni? Miért? - értetlenkedett Seamus és zavartan ölelte vissza párját. Hirtelen túl sok gondolat szállta meg, kereste az indokot, hogy Blaise mért akar tőle bocsánatot kérni.
- Hát a mai beszólásomért...nem gondoltam komolyan csak.. - motyogta halkan, Seamus vállába beszélve.
Megijedt mikor az nap találkozott a kis baráti csoportuk és sorba szóltak be egymásnak, mert mintha Seamust megsértette volna valamelyik sértésével. Egész nap furdalta a lelkiismeret, hogy most talán átlépte azt a bizonyos határt.
- Nem haragszom ezért Blaise..tartanunk kell a látszatot - suttogta és elhajolva egy kicsit, szemügyre vette párját.
Blaise még mindig bizonytalan volt ezzel kapcsolatban, nem mert sokáig a szemébe nézni, elfordította a fejét és inkább az asztal végét nézte.
- Biztos? Láttam rajtad, hogy szarul esett.
- Tény, hogy nem ez volt a legszebb dícséret, amit hallottam, de mint mondtam, nem haragszom. Meg amúgy is elvonták a figyelmet Harryék - fogta meg Blaise arcát és kényszerítve, hogy szemébe nézzen várta, hogy a másik végre felengedjen. Apró puszit nyomott a szája szélére, mire Blaise elmosolyodott. Innen tudták mindketten, hogy nincs már semmi baj.
- Hát igen..amit azok lerendeztek - nevetett fel.
A puszit viszonozta, mire Seamus kissé elpirult, leblokkolt és egy ideig nem válaszolt. Majd megrázta a fejét és ezzel el is tüntette magáról árulkodó jelét a zavarának. Mert hiába járnak már pár hónapja, a mai napig eltud pirulni az ilyen semmiségektől.
- Furák amúgy - grimaszolt egyet, ahogy eszébe jutottak a délelőtt történtek.
Mintha szándékosan keresték volna a hibát a másikban, hogy csak egymáshoz szóljanak, a legkisebbet megemlítették. Aztán a vita átcsapot valami mássá, a két ellenségeskedő fiú suttogva, hogy csak ők hallják folytatták a civakodásukat, majd mosolyogva váltak el. Harry azzal magyarázta ki, hogy szórakoztatja a másik gyenge próbálkozása, ám ez mindenkinek gyanús volt, még se szóltak érte.
