Apróság, de a miénk

17.| Wolfstar

Randevú

Sirius úgy érezte ő a legjobb randi ötletekben és Remus csakis szerencsés lehet vele párjaként. Véleménye szerint nincs romantikusabb annál, minthogy kettesben, az éj leple alatt, mikor a setét egen ezernyi csillag ragyog rájuk, a nyugodt vizen, csendben és oly' szerelmesen csónakáznak. Rengeteg időt vett igénybe maga a tervezés is, egy isteni szikra kellett hozzá - vesztére McGalagony óráján - , hogy eszébe jusson ez a csodás randevú. Egy felkiáltással jelezte, majd James barátjával mindent kiviteleztek, ezt az egészet pedig Remus gyanakodva nézte végig a tanórán. De Sirius később sem volt hajlandó elmondani, hogy miről is van szó, mindig kitért a kérdések elől a jól bevált "majd meglátod" válasszal. Ezzel a vérfarkas idegeire ment, de tudta fel fog engedni a fiú, amint meglátja milyen király randira mennek majd. Biztos volt benne, hogy Remus titokban egy romantikus alkat és értékelni fogja fáradozását. Hát mondjuk evezni nem is ő fog...

És Remus tényleg oda volt az ötletért. Mikor elindultak James kölcsön kért láthatatlanná tévő köpenye alatt, még tett fel kérdéseket, előre tartott, hogy bajba kerülnek, de amikor a tóparthoz értek és Sirius mosolyogva mutatott a csónakra, csak vidáman párja nyakába ugrott. Adott pár csókot, melyeket Sirius hiába próbált elnyújtani, szenvedélyesebbé alakítani, ő pattant és kényelmesen elhelyezkedett a csónakban. Aztán csak vidáman nagyra nyílt szemekkel nézett párjára.

- Ügye te evezel majd? - Sirius erre a kérdésre jókedvűen felnevetett, aztán barátjához hasonlóan beszállt a csónakba.

- Ne aggódj. Ma estére magamra veszem a férfi szerepét.

- Jaj, de nemes cselekedett - forgatta meg szemét gúnyosan Remus, de vidám mosolyát nem tudta sokáig rejtegetni. Hiába is, nagyon várta már a randiukat.

Sirius erőnlétének hála körbe mentek egyszer a tavon, és már másodjára is elindultak, de a Black fiú feladta és kifáradtan terült el a fán. Kezét-lábát a vízbe lógatva beszélgetett Remusszal légből kapott témákról, néha hangosan nevettek egy-egy felemlegetett csínyen. Megtárgyalták, hogy Lily meddig fogja még körülbelül elutasítani James hódítását, és hogyha összejönnek milyen undorítóan szerelmesek lesznek. Kétségkívül egyetértettek abban, hogy túltesznek majd rajtuk nyálcsere terén. Nevetve találgatták Sirius büntetését, mivel McGalagony azt mondta, hogy még gondolkozik rajta, így még rejtély a csínytevő előtt sorsa.

Majd egyszer csak rájuk szállt egyfajta kellemes, szerelmes hangulat.

Az úgynevezett rózsaszín köd mindkettőjük agyát elbódította, csak azt vették észre, hogy a távolság közöttük egyre csökken, Remus már-már Sirius ölében foglal helyet. Ám Sirius nem tett sokat a centik megszüntetéséért, mosolyogva várta, hogy barátja az ő térfelére tévedjen és kezdeményezzen egy finom csókot, remélhetőleg hosszabbat és szenvedélyesebbet a parton elesettektől. Szemét lassan hunyta le, kissé előre hajolva várta, hogy megérezze az ő vérfarkasa eperédes ajkait. Remus lehelete csiklandozóan csapta meg arcát, megborzongott a meleg lélegzetre. Körülöttük hidegnek mondható volt a levegő, ám őket fűtötte a szerelem szenvedélyes lángja.

És mikor már Remus csókja elért céljához, valami közbe szólt és csupán lágy puszi kerekedett belőle, a varázs pedig megszakadt.

- ÁÁÁÁ!

Remus ijedten esett hátra, minden tagjával kapaszkodót keresett, nehogy felboruljanak, de ezt Sirius hozzá csapódó teste igen megnehezítette. Sirius mostanra félredobta a férfi szerepét, és erősen kapaszkodva Lupinban, sikítva nézte a vizet, egészen rémülten. A vérfarkas fiú minden erejét bevetve próbálta elkerülni a vízbe jutást, melyet Sirius hiába nehezített, végül sikerült elérni, a csónakban maradtak mindketten, alig vizesen. Gyorsan emelkedő és süllyedő mellkassal néztek egymás szemébe, csónakuk még ingadozott, de nem volt életveszélyes.

Remus kifújta magát, aztán egyik kezével elengedve a csónak szélét, Sirius arcára simított. - Mi történt? Miért sikítottál?

Sirius, aki még mindig nem nyugodott meg, erre a kérdésre újra megfeszült és egy kutyanyüszítésszerű hang után még erősebben ölelte párját. Aztán magas, lányos, már-már hisztérikus hangon megszólalt: - Valami..Valami hozzáért a lábamhoz!!

Remusból - habár maga is tudta, hogy nem szabadott volna - kibukott a nevetés és kacagva ölelte vissza párját. Kellett hozzá pár perc, mire mindketten megnyugodtak, ki mi miatt, de utána se tért vissza az a kellemes, meghit hangulat. Remust továbbra is rázta a röhögés - igaz mindent megtett ellene, mert így evezni is elég nehéz volt; Sirius pedig kezét-lábát összehúzva, saját magát ölelve duzzogott. Enyhén haragudott párjára, mert ilyen csúnyán kiröhögte, pedig ő tudja a legjobban milyen veszélyes lények élnek ebben a tóban, ám haragja hamar elszállt. Mert belenézett azokba a mogyoróbarna, boldog szemekbe, és tudta Remusnak jobb randit ki se találhatott volna.

Habár azt feljegyezte magának, hogy az este összes elhalasztott csókot behajtja párján, plusz engesztelés címszó alatt is lop majd jó párat tőle, de boldog volt, hogy így alakult az este.
Még ha valami az életére is tört!

(Rövid, de imádtam megírni:'))