Apróság, de a miénk

11.| Snarry

Ha nem látod át

A Fonó soron álló apró, s sötét ház az elmúlt napokhoz képest, most csendben állt. A jelenleg benne élő pár tagjai elfoglalva magukat, csendben tevékenykedtek a lakásban, ezzel megteremtve a pihenés hangulatát.
Perselus szemét lehunyva dőlt hátra székében, nagyot sóhajtva, kezét a tarkójára téve hallgatott. Apró, szinte láthatatlan mosoly kúszott ajkaira, ahogy boldogan rájött, most pihenhet egy kicsit. Napok óta, mióta csak végett ért a tanítás, nyugtatja azzal magát, hogy otthonába bezárkózva nem idegesítheti fel egy buta diák, vagy idegesítő tanár sem, s végre kifújhatja magát. Tévedett, ráadásul hatalmasat.

Fiatal szerelme, aki egy kis intézkedés és vita után nála töltheti a szünetet, egész nap felpörögve legyeskedik Piton körül. A férfi szereti a fiút, persze, hogy szereti, hiszen beengedte házába egész nyári szünetre, ami kész kiváltság, de már kezd nagyon elfáradni.
Harry felkel reggel és mintha rugó lenne pattan ki az ágyból, hogy azonnal csináljon valamit, majd tíz perc múlva Perselust is bele akarja vonni. A fiatal mindent meg akar nézni, kipróbálni, újult erővel áll hozzá mindenhez! Ám Perselus már elvesztette azt az újult, fiatal erőt, ami Harryből árad.
És ott van az a kényes téma.
Perselus elsőnek azzal próbálta lefárasztani, napi több alkalommal is, de a fiú fáraszthatatlan volt. Kitűnő álló képességről adott tanúbizonyságot...

Ekkor az apró szoba ajtaja kivágódott és egy dudorászó Harry lépett be, kezében portörlővel. Odalépett a férfihoz egy puszit nyomott az arcára, majd lépett volna el, de mintha meggondolta volna magát visszaszökkent és mélyen megcsókolta párját. Perselus szemet forgatott, de ölébe húzva Harryt visszacsókolta.
Mikor elvált tőle, már nyitotta a száját, hogy beszéljen az energiatakarékosság folyamatáról, de Harry azonnal felpattant. Vigyorogva nézett körül a szobában, majd hadarva elkezdte sorolni, hogy mit kell kipakolni, lemosni, kidobni és így tovább.
Amikor már a könyveknél tartott, és egy a sötét mágiával foglalkozó példányt a kezébe akart venni, Perselus robbant. Kis bomba, ami már egy ideje ketyeg, hogy felrobbanjon.

- Na jó Harry most már állj le!!

Harry értetlenül pislogott párjára, kezét leeresztette teste mellé, a portörlőt ledobta a földre és Perselus elé állt. Az asztalon támaszkodva, zavartan összeráncolva szemöldökét nézte szerelmét.

- Mi a baj Perselus?

- Te! - jött azonnal az ingerült válasz.

Mellé még a szék karfájára is csapott egyet, ezzel elérve, hogy Harry hátra lépjen párat enyhe ijedtében. A fiú érezte a vibrálást a férfi mágiájában, s nem akarta, hogy az kitörjön.
De ő se tudta uralni magát, hamar hasonlóan párjához, felhúzta magát.

- Én? Hiszen nem is csinálok semmit!

- Dehogynem! Egész nap csak pörögsz, beszélsz és beszélsz! "Idemenjünk Pers, odamenjünk Pers, drágám." Már kezdem unni! - állt fel Perselus és a fiú elé lépett. Szikrákat szóró, sötét szemekkel nézett az ideges, mégis zavarodott fiúra.

- Alig két hete vagyok nálad Perselus!

- Pont ez az! Még a nyári szünet se kezdődött el igazán, de már kihozol a sodromból! - kiáltott fel. Kezét keresztbe tette és egyik lábával dobolva várta, hogy Harry mit lép. Perselus azért szereti a nyári szünetet, mert ilyenkor akkor és addig pihenhet ameddig akar. De ezt a szép szokást most Harry felbolygatta.

- Hát sajnálom! Sajnálom, hogy olyan jól érzem magam melletted, hogy nem tudok megülni két percnél tovább! Sajnálom, hogy te jobb vagy Dursleyéknél, és jó kedvem van melletted! Sajnálom, amiért számodra is csak nyűg vagyok! - kiabált Harry kivörösödött arccal.

Szeme neki is szikrákat szórt, de mikor befejezte mondandóját elcsuklott a hangja, és olyan hangot adott ki, mintha le akarná nyelni a kitörni vágyó zokogását.
Megfordult és szipogva párat kilépett a szobából.

Perselus jéggé dermedt, megfagyott. Megbánta minden tettet és szavát, amit a fiú képébe zúdított. Ő szerelmes ebbe az őrült griffendélesbe, eszeágában sincs elengedni, most mégis úgy cselekedett. Gyorsan utána sietett, és a lépcsőnél elkapta Harry kezét. A fiú csalódottan nézett le rá, zöld szemeiből könnyek hullottak, szája szívet facsaróan remegett az elfojtott zokogás miatt. Mély levegőt vett, és kirántotta kezét a férfi szorításából.

- Harry..nem úgy gondoltam...csak lefárasztasz.. - szólt gyengéden Perselus. Fellépett még két fokot, így egy magasságban volt a fiúval és bocsánatkérően figyelte a szeretet arcot.

- Most már mindegy. Összepakolok és megyek, majd nélkülem kipihened magad - válaszolta ridegen Harry. Hátat fordított Perselusnak és felszaladt a közös szobájukba összepakolni.

- Harry ne menj. Beszéljük meg, jó? - kiáltott utána, de már ő is sejtette, hogy szavai elkéstek. Csúnyán bánt szerelmével és ezt pár sajnálkozó szóval nem lehet jóvá tenni.

- Ezen nincs mit beszélni Perselus. Majd kicsattantam a boldogságtól, amikor közölted velem, hogy nem kell visszautaznom Dursleyékhez. Végre annál tölthetem a szünetet, akit szeretek és állítólag ő is szeret engem! Erre kiderül, hogy téged is csak fárasztalak.. - hadarta, miközben sorba dobálta ki ruháit a szekrényből. Varázsolt volna, úgy gyorsabb is lett volna, de még nem teheti meg, tekintve, hogy a diákok nem varázsólhatnak otthonukban.

- Sajnálom. Tényleg. Nem gondoltam, hogy neked ez ennyit jelent..maradj jó? Ma délután nem csinálunk semmit, csak kifekszünk az udvarra és élvezzük a jó időt, rendben? Csak maradj Harry.. - fogta meg Harry könny áztatta, piros arcát. Sötét szemei szomorúan megcsillantak, kétségbeesetten várta, hogy Harry kifújva magát megbocsásson neki és karjaiba borulva kisírja magát, majd el beszélgessenek.

- Mért ilyen fontos neked, hogy maradjak, ha idegesítő vagyok?

- O Merlinre, mert szeretlek! Szeretem veled tölteni az egész napot, meg az éjszakát. Jó, hogy most nem kell visszalógnod a klubhelyiségbe, és itt senki elől sem kell titkolnunk semmit!

- Akkor mért veszekszel velem? - kérdezte reményt vesztve. Leomlott az ágyra és kezeibe temetve arcát felsírt. Nem szokása sírni, álmában se gondolta volna, hogy pont Piton előtt fog, de egyszerűen keserű szavai összetörték.

- Kimerültem. Én nem vagyok olyan fiatal már, nem bírom azt a pörgést, mint te - ült le Perselus fiatal párja mellé.

Átkarolta a vállát és magához húzta.
A fiú, mintha csak erre várt volna csimpaszkodott meg a férfiben, s kipityeregte magát. Perselus türelmesen simogatta a hátát, ezzel nyugtatva, közben pedig halkan suttogta neki, hogy sajnálja és szereti. Ennyiszer még sose mondta ezt a két szót, de Harry miatt még annyiszor elmondja, amennyiszer csak szeretné.

Harry még enyhén könnyes szemekkel nézett Perselusra, majd halvány mosollyal az arcán adott egy puszit a férfinek.

- Akkor visszafogom magam..csak olyan jó, hogy itt lehetek veled Pers..

- Elhiszem. Na gyere, menjünk ki - fogta meg a kezét és húzta fel.
Egészen az apró hátsó kertig kézen fogva mentek, majd Perselus fogta és úgy, ahogy volt levágódott a fűbe. Harry elnevette magát, követte párja példáját és ő is leült a földre, majd elterült. Mindketten az eget nézve feküdtek és élvezték a csendet, amely kellemesen körül ölelte őket.

Harry mosolyogva pillantott a lehunyt szemmel pihenő szerelmére, aztán közelebb húzódott hozzá és fejét a vállára hajtotta.

- Pers?

- Igen?

- Én is szeretem veled tölteni az éjszakát..

- Hmm..ennek örülök.

(Amúgy nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én egyre jobban megőrülök ezért a shipért😍)