Mondtam Hyunjinnak, hogy nem akarok kijönni eléjük, ő viszont mintha meg se hallott volna, Seungminnal egyszerre lökött be a kocsiba.
-Innie, látod már őket?
-Egyrészt hagyjál, másrészt pedig, kit érdekelnek...
(Talán engem...)
Miközben Hyunjin és Seungmin rajtam röhögtek, megláttam őket. Chan, mint mindig, tiszta feketében volt, Felix, a haverja viszont nagyon meglepett a szürkés kardigánnal.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Elakadt tőle a lélegzetem.)
Már Chan is mesélt és képet is láttam róla, de sose hittem, hogy ilyen reakciót fog belőlem kiváltani. Mikor elkezdtek sugdolózni egymás fülébe, kicsit rosszul kezdtem érezni magam. Egy pillanatra elhittem, hogy ismét én leszek hyungom kedvenc kisöccse, Felix jelenléte viszont megváltoztatta ezt. Ráadásul, ha belegondolok, egy hónap olyan emberrel, akivel nem is beszélek egy nyelvet, valószínűleg a világ legbénább szituációja lesz.
-CHAAAANIE HYUUUNG!
Hyunjin kiáltása zavart meg gondolatmenetem közben.
(Felixet bámultam...)
Megdöbbenve láttam, milyen nagy levegőket veszek én is és az új barátunk is. Hyunjin már Chan nyakában lógott, míg Seungmin (aki egyébként jobban tud angolul, mint a társasunk összes tagja együttvéve) segített Felix csomagjait berakni a kocsinkba. Sose hittem volna, hogy tudok idiótább lenni, mint Hyunjin hyung, de most elérkezett a pillanat.
Sikerült az egyhelyben állásommal magamra csalni annak a figyelmét, aki–
-Hi! What's up? My name is Felix by the way, but, you will call me Yongbok in the next few week, haha.
(Az a mosoly...)
-Öhm...hello...I'm...ööhm...
Miközben próbáltam kinyögni mi is a nevem, Bang Chan lépett hozzánk és sikeresen kihúzott mind a kettőnket ebből a rémes helyzetből.
