sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...

49. rész

【Ｂａｎｇ　Ｃｈａｎ】

🍁×××🍁×××🍁

-Hát te miért fájdítod itt a füledet?

Kivettem a fülhallgatómat, majd ki is kapcsoltam a zenét, ami miatt nem hallottam a legnagyobb segítőm hangját.

-Bocsi, mit kérdeztél?

-Jajj, Chanie... Mesélj, mi volt ma?

-Megint elment vele játszani.

Woojin ekkor hangos nevetésbe kezdett.

(Meg is lepett.)

-Még jó, hogy nem hallottad, Yongbok, hogyan kérdezte meg Inniet!

Befogtam a fülemet és magzatpózban elhelyezkedtem a kanapén.

(Netán, ha elsírnám magam, ne lássanak.)

-Koreaiul.

(Ez vicc.)

-Te most csak szórakozol!

-Halál komolyan beszélek, Chanie. Changbintól kérdezte meg aki, furcsa módon le tudta neki fordítani a mondatot.

(Hát ez remek.)

-Arra gondoltam, hogy ne itthon ücsörögj, elmehetnénk egy ilyen...halloweeni marhaságokat árúsító boltba!

-Akkor majd a kocsiban ücsörgök ilyen arccal...

-Azt nem fogom hagyni! Nya, gyere ide, adj egy ölelést.

Ahogy átkaroltam Woojin nyakát, eszembe jutott, Lixi mondata:

"De én...hosszan akarlak...ölelni.".

Kettejük ölelése, összehasonlíthatatlan. Valamelyikben van valami...valami különleges.

(Csak tudnám melyikben.)

-Hozzuk valamelyik kölyköt?

-Áh, inkább ne. Jisung az előbb rohant ki Minhohoz és Hyinjinhoz, hogy elújságolja nekik, mit csinált magával Felix.

-De ugye, nem fognak rá rossz szemmel tekinteni?

Ahogy barátom ezeket kimondta, az előbb említett 3 srácot láttuk felrohanni a lépcsőn, egyenest JeongIn szobájába.

-Na, szerintem most menjünk.

-De had szóljak neki-

-Nincs semmi de. Vedd a cipőd!

-Dee-

-Chanieee!

-Jó, jó.

(Vigyázz magadra, Lix)

🍁×××🍁×××🍁