【Bang Chan】
🍁×××🍁×××🍁
-Hát te miért fájdítod itt a füledet?
Kivettem a fülhallgatómat, majd ki is kapcsoltam a zenét, ami miatt nem hallottam a legnagyobb segítőm hangját.
-Bocsi, mit kérdeztél?
-Jajj, Chanie... Mesélj, mi volt ma?
-Megint elment vele játszani.
Woojin ekkor hangos nevetésbe kezdett.
(Meg is lepett.)
-Még jó, hogy nem hallottad, Yongbok, hogyan kérdezte meg Inniet!
Befogtam a fülemet és magzatpózban elhelyezkedtem a kanapén.
(Netán, ha elsírnám magam, ne lássanak.)
-Koreaiul.
(Ez vicc.)
-Te most csak szórakozol!
-Halál komolyan beszélek, Chanie. Changbintól kérdezte meg aki, furcsa módon le tudta neki fordítani a mondatot.
(Hát ez remek.)
-Arra gondoltam, hogy ne itthon ücsörögj, elmehetnénk egy ilyen...halloweeni marhaságokat árúsító boltba!
-Akkor majd a kocsiban ücsörgök ilyen arccal...
-Azt nem fogom hagyni! Nya, gyere ide, adj egy ölelést.
Ahogy átkaroltam Woojin nyakát, eszembe jutott, Lixi mondata:
"De én...hosszan akarlak...ölelni.".
Kettejük ölelése, összehasonlíthatatlan. Valamelyikben van valami...valami különleges.
(Csak tudnám melyikben.)
-Hozzuk valamelyik kölyköt?
-Áh, inkább ne. Jisung az előbb rohant ki Minhohoz és Hyinjinhoz, hogy elújságolja nekik, mit csinált magával Felix.
-De ugye, nem fognak rá rossz szemmel tekinteni?
Ahogy barátom ezeket kimondta, az előbb említett 3 srácot láttuk felrohanni a lépcsőn, egyenest JeongIn szobájába.
-Na, szerintem most menjünk.
-De had szóljak neki-
-Nincs semmi de. Vedd a cipőd!
-Dee-
-Chanieee!
-Jó, jó.
(Vigyázz magadra, Lix)
🍁×××🍁×××🍁
YOU ARE READING
sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...
Fanfiction↳ ᴊᴇᴏɴɢᴄʜᴀɴʟɪx ↲ -Menj már oda hozzá, nem bírom nézni ahogy itt totyorogsz! -És mit mondjak?! AnNyEoNgHaSeYo?!