【ＪｅｏｎｇＩｎ】
🍁×××🍁×××🍁
Hyungom kérdése váratlanul ért, ugyanis nem igazán figyeltem rájuk, gondoltam így gyorsabban megérkezünk a házunkhoz és nem kell tovább Felix mellett ücsörögnöm.
(Egyáltalán nem bántam.)
Mikor megfordultam, hatalmas barna szemekkel és apró mégis milliónyi szeplővel találtam magam szemben, amik akaratom ellenére kényszerítettek a bámulásukra.
(Azt hittem elájulok...)
Mikor Felix aprót köhintett, majd elmosolyodott felnéztem a többiekre, akik várakozó tekintetekkel néztek rám. Egyedül Hyunjin volt az aki a visszapillantó tükörről levéve a szemét, halk kuncogásba kezdett.
-Nos, megvagyok. Járok suliba, rendesen eszek és-
-Megtetszett neki valaki!
Nem tudtam, helyes cselekedet lenne meghúzni, Hyunjin fekete hajkoronáját, végtére is, ő vezet, viszont megérdemelte volna. Chanie hyung el sem akarta hinni amit hallott, ezért rákérdezett;
-Innienek tetszik valaki!?
-I..Igen.
-Na és hogy hívják? Hol ismerted meg?
Mikor fel akartam venni társaságunk legidősebb tagjával a szemkontaktust, valaki más ragyogó íriszeit pillantottam meg. Ismételten.
Majd mikor szemei úgy döntöttek, végeztek a kínzással, elvándoroltak a kézre, amely egyik combján pihent.
Buta voltam, hisz követtem ezeket a szemeket.
-JeongIn?
-Jajj, bocsi. Még...nem tudom a nevét és nem is igazán ismerem.
-Akkor mire vársz még öcsisajt?
-Arra, hogy meglássam, ő is ugyanazt érzi irántam.
Míg hyungom a szemét törölte, (gondolom meghatódott) visszatértem a kinti világ elsuhanó épületeinek és fáinak monoton figyelésébe.
(Itt akarok mellette maradni...)
(Könyörgöm...)
(Még pár percig...)
(Hisz olyan jó az illata...)
-Megérkeztüüüünk!
-Home sweet home!
Nem hittem, hogy elérkezik az a pillanat, amikor nem örülök a hazatérésnek.
🍁×××🍁×××🍁
YOU ARE READING
sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...
Fanfiction↳ ᴊᴇᴏɴɢᴄʜᴀɴʟɪx ↲ -Menj már oda hozzá, nem bírom nézni ahogy itt totyorogsz! -És mit mondjak?! AnNyEoNgHaSeYo?!
