【ＪｅｏｎｇＩｎ】
🍁×××🍁×××🍁
Valahogy éreztem, hogy nem fog eltelni a reggeli, számomra kellemetlen kérdések feltevése nélkül. Még a rántotta is megakadt a torkomon, hyungom kérdése miatt.
(Akarjak menni?)
(Megéri?)
-Nos, jobb dolgom úgy sincs, miért is ne.
-Szuper! Akkor szép napot azoknak akik melóba mennek, majd hozunk nektek hűtőmágnest...
A gúnyos nevetéseket otthagyva az étkező asztalnál, elmosogattam tányérom és felmentem átöltözni.
(Vagy inkább kiöltözni...)
Ahogy álltam a gardróbszekrényem előtt, egyik kezemben egy csíkos inget a másikban pedig egy feliratos pulcsit tartottam, valószínűleg úgy néztem ki, mint egy tinilány.
-Kopp kopp hugicám, mi a helyzet?
Hyunjin ledobta magát az ágyára és onnan nézte szenvedésemet.
-Nem tudsz mit felvenni? Kis bálkirálynő...
-Milyen volt Changbinnie hyungot ölelgetni?
Kérdésemre csúnyán nézett rám, és hozzám vágta párnáját, majd egy rövid csönd után, ismét feltette a kérdést;
-Nem tudsz mit felvenni?
-Nem igazán...segítesz?
-Yongbokot lenyűgözni?
(Igen.)
-Menj a francba, dehogyis!
Egy öt percet sem vártam rá, Hyunjin egy sötétkék színű, farmer anyagú kantáros nadrágot és egy fehér pulcsit dobott nekem.
-Tessék, vedd fel, mindjárt adok kiegészítőket.
-Ne ékszerezz fel, nem vagyok én az angol királynő!
Barátom egy fekete svájci sapkát húzott a fejemre és elkezdte lassan rázni a fejét.
-Ne legyél ilyen kis zsémbes. Ő nem ismer téged, így nem tudja milyen hiperaktív is vagy. Ja és próbálj meg ma nem úgy viselkedni mint egy nagyothalló nagypapa!
-JeongIn, gyere, már csak rád várunk!
-Mindjárt megy!
Hyunjin szorosan magához ölelt majd miközben a hátamat simogatta a fülembe súgta;
-A nyelv nem fog számítani, hidd el.
🍁×××🍁×××🍁
ESTÁS LEYENDO
sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...
Fanfic↳ ᴊᴇᴏɴɢᴄʜᴀɴʟɪx ↲ -Menj már oda hozzá, nem bírom nézni ahogy itt totyorogsz! -És mit mondjak?! AnNyEoNgHaSeYo?!
