【Ｂａｎｇ Ｃｈａｎ】
🍁×××🍁×××🍁
Kikelve a már kényelmetlen autóból, a kapuban álló barátaim felé kezdtem sétálni, akik a fél éves ausztráliai pihenésem alatt, semmit sem változtak a hangoskodásukat beleértve.
Míg Changbin és Jisung a kilőtt puskagolyónál is gyorsabban futottak felém, addig Woojin és Minho a házunk ajtajából figyelte a fiatalabbakat és nem utolsó sorban engem és vendégünket.
-BAAAAANG
-CHANIEEE!
Miközben ma már másodjára kaparom le magamról rég látott haverjaimat, Felixen tartom a szemem.
(Kicsit féltem őt.)
Látva, hogy Seungminnal beszélget és segít a csomagok kipakolásából, kicsit megnyugodtam, viszont elszomorodtam belül, tudva, milyen nehéz is lesz most neki a beilleszkedés, az elkövetkezendő pár napban.
(Segíteni akarok neki!)
-Héé Bang Chan, mit bámulsz magad elé?! Gyertek gyorsan mert kihűl a kaja!
Woojin mama hangjára a fiatalság nagy része a konyha felé veszi az irányt, Seungmin, Felix és később már Minho is egy egy táskát megragadva cipelik be magukat a tágas és hangoskodó házba.
(Itt az alkalom...)
Megfogtam Lix vállát, aki meglepődve állt meg és nézett rám.
Közelebb léptem és a fülébe súgtam;
-Nem kell félned, én itt vagyok veled.
Hangom lágyságára elmosolyodott és készen állva az elkövetkezendő napokra, áthúzta a rozsdás küszöbön, ezüstös bőröndjét, majd megállt a nappalink kellős közepén és hol a kaja körül rohangálókon, hol a ház bútorain pihentette meg szemeit.
Mivel a gépünk késett, így ebéd helyett vacsorára érkeztünk. Miközben hangos csámcsogások töltötték el az étkezőt, mindenki bemutatkozott Felixnek, aki próbálta helyesen kiejteni a nevüket.
-Okééés, én jövök! Khm, so, my name is, Han Jisung!
-What? HAM?
-No, no, no, not ham, it's Han!
-But it's the same!
Felix és Jisung nevetésébe a többiek is be akartak szállni, így hát Seungminnal elmagyaráztuk, milyen nemes egyszerűséggel lett Jisungból egy sonka.
🍁×××🍁×××🍁
YOU ARE READING
sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...
Fanfiction↳ ᴊᴇᴏɴɢᴄʜᴀɴʟɪx ↲ -Menj már oda hozzá, nem bírom nézni ahogy itt totyorogsz! -És mit mondjak?! AnNyEoNgHaSeYo?!
