sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...

39. rész

【Ｂａｎｇ　Ｃｈａｎ】

⛈️×××🍁×××🍁

Mikor leállítottam az autót a ház előtt, barátaim egyből kivágódtak belőle, így hát, magamra maradtam.

A hideg, őszi szél ellenére sem volt kedvem még bemenni, inkább fagytam volna meg. 

Ám, amint már csak pár lépés választott el a bejárati ajtótól, meghallottam JeongInt és Hyunjint kiabálni.

-Mi volt ez a kiabálás előbb?!

-Áhh...csak JeongIn játsza a hülye dedóst...

-Hyunjin!

-Igazam van...

(Ő biztos csak...)

(Csak kimutatja azt, amit én nem merek.)

Egy hangos ajtó csapódásra, mindenki felkapta a fejét, majd Hyunjin, a lépcsőhöz rohant és elkezdett káromkodni.

-Ez a kis köcsög kizárt engem a saját szobámból! Áhh...

Talán 23:40 felé járhatott az idő, mikor már mindenki (kivéve Hyunjint) a szobájában feküdt.

Én, miután az egész házban lekapcsoltam a lámpákat, benyitottam Lixhez, aki egészen idáig a takaró alatt feküdt, most mégse találtam ott.

-Felix? Hol vagy?

Jó alaposan körbenéztem a szobámban, mégse találtam meg. 

(Lehet bement JeongInhoz!)

(De kulcsra van zárva az ajtó...)

(És ha Innie kinyitotta?)

Eme gondolatokkal indultam el a maknae szobája felé, ám amint elhaladtam a fürdőszoba előtt, meghallottam, hogy van bent valaki.

Egy halk kopogás után, benyitottam és végre megtaláltam legjobb barátomat...egy korrektoros tubussal a kezében.

-Mit csinálsz azzal?!

Bevérzett szemein, csillogó könnycseppek jelentek meg, majd remegő kézzel, letette a tubust. 

-Én csak...én...

Még jó, hogy volt itthon sminklemosó és vatta, mert azokkal együtt fogtam meg, Lix hideg kezét és húztam magam után, egyenest a szobámba.

Leültünk egymással szemben az ágyra, de Felix, rám sem mert nézni. Lágyan megfogtam, csontos állát és lassan felemeltem, mondván;

-Nekem még így is te leszel a legaranyosabb, Lixi.

-Ne gúnyolj...

Arcát kezeim közé vettem, de miközben tartottam, a sírás kerülgetett.

-Szavamra mondom, nálad csodálatosabb embert nem láttam eddigi életem során, Lee Felix.

⛈️×××🍁×××🍁