sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...

23. rész

【Ｂａｎｇ　Ｃｈａｎ】

🍁×××🍁×××🌬️

A srácok nem értették, miért baj az, ha jelmezben kell lenni, így már el is kezdték tervezgetni, mit is fognak felvenni. Woojin, megveregette a vállamat, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Laptopjával a kezében ült ki a kertbe és a többiek is elkezdtek nézelődni a neten, kivéve egy valakit.

-Hát te Innie, nem keresel jelmezötleteket?

-Nem köszi...

-Miért? Talán...nincs kedved elmenni?

(Telitalálat.)

Megköszörülte a tokát, én pedig erőt vettem magamon. Most már túl sok a kimondatlan szó, pedig ez egyikünkre sem jellemző.

-JeongIn, van kedved hintázni egyet?

-Ühüm...

Szerintem, nem volt olyan, aki ne szeretett volna kiülni a kertünk végébe, egy tölgyfa alá, hogy ott kiszellőztesse a gondolatait. Kilépve a teraszra, megláttam a két, fáról lelógó hintát, majd átkaroltam a maknae vállát és elindultunk felé.

(Olyan mintha remegne...)

(Ezzel megnehezítette a beszélgetést...)

Mikor beleültünk, felpillantottunk a pasztell színű égre, amin repülők százai repültek át-

-Miről szeretnél beszélni, hyung?

(Térjünk a tárgya...)

-Azért nincs kedved buliba menni, mert be kell öltözni...vagy mert ő is ott lenne?

-Miért érdekelne engem Felix jelenléte?

-Sosem mondtam, hogy ki lenne ott...

JeongIn, ijedtében majdnem kiesett a hintából, ezért felnevettem. Lehajtott fejjel rugdosta maga előtt a leveleket, majd amit mondott, pont ugyan olyan váratlanul ért, mint őt az előbb.

-Hyung, te is szereted...Felixet?

(Csak őszintén, igaz?)

-Mióta megismertem, azóta érzek valamit iránta, de félek bevallani neki...mert mi van akkor, ha-

-Ha ő csak barátként tekint rád.

Innie felállt a hintából, majd olyan furcsán, olyan...ördögien mosolygott rám, majd még egy mondat után, elindult a ház felé.

-Akkor hyung, nézzük meg, melyikünk képes bevallani neki először!

(Micsoda?!)

🍁×××🍁×××🌧️