【Bang Chan】
🍁×××🍁×××🌬️
A srácok nem értették, miért baj az, ha jelmezben kell lenni, így már el is kezdték tervezgetni, mit is fognak felvenni. Woojin, megveregette a vállamat, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Laptopjával a kezében ült ki a kertbe és a többiek is elkezdtek nézelődni a neten, kivéve egy valakit.
-Hát te Innie, nem keresel jelmezötleteket?
-Nem köszi...
-Miért? Talán...nincs kedved elmenni?
(Telitalálat.)
Megköszörülte a tokát, én pedig erőt vettem magamon. Most már túl sok a kimondatlan szó, pedig ez egyikünkre sem jellemző.
-JeongIn, van kedved hintázni egyet?
-Ühüm...
Szerintem, nem volt olyan, aki ne szeretett volna kiülni a kertünk végébe, egy tölgyfa alá, hogy ott kiszellőztesse a gondolatait. Kilépve a teraszra, megláttam a két, fáról lelógó hintát, majd átkaroltam a maknae vállát és elindultunk felé.
(Olyan mintha remegne...)
(Ezzel megnehezítette a beszélgetést...)
Mikor beleültünk, felpillantottunk a pasztell színű égre, amin repülők százai repültek át-
-Miről szeretnél beszélni, hyung?
(Térjünk a tárgya...)
-Azért nincs kedved buliba menni, mert be kell öltözni...vagy mert ő is ott lenne?
-Miért érdekelne engem Felix jelenléte?
-Sosem mondtam, hogy ki lenne ott...
JeongIn, ijedtében majdnem kiesett a hintából, ezért felnevettem. Lehajtott fejjel rugdosta maga előtt a leveleket, majd amit mondott, pont ugyan olyan váratlanul ért, mint őt az előbb.
-Hyung, te is szereted...Felixet?
(Csak őszintén, igaz?)
-Mióta megismertem, azóta érzek valamit iránta, de félek bevallani neki...mert mi van akkor, ha-
-Ha ő csak barátként tekint rád.
Innie felállt a hintából, majd olyan furcsán, olyan...ördögien mosolygott rám, majd még egy mondat után, elindult a ház felé.
-Akkor hyung, nézzük meg, melyikünk képes bevallani neki először!
(Micsoda?!)
🍁×××🍁×××🌧️
YOU ARE READING
sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...
Fanfiction↳ ᴊᴇᴏɴɢᴄʜᴀɴʟɪx ↲ -Menj már oda hozzá, nem bírom nézni ahogy itt totyorogsz! -És mit mondjak?! AnNyEoNgHaSeYo?!