【Felix】
🍂××××××🍁
A buli után pár nappal, megkérdeztem, majd örömmel hallottam, hogy a szüleim beleegyeztek abba, hogy májusig maradjak Szöulban, így sikerült megtanulnom egy "kicsit" koreaiul.
(Ha minden jól alakul, ősztől a srácokhoz költözök!)
Hatalmas mosollyal az arcomon keltem fel reggel és ami rendkívül jól esett, az az, hogy legjobb barátom egy hatalmas öleléssel indított.
Miután bepakoltam a bőröndjeimbe, lebattyogtam a lépcsőn és egy utolsó, finom, Seungmin által készített reggelihez láttam.
Örömmel láttam, hogy mindenki javában eszik, ezért felkiáltottam Chrisnek, nehogy kihagyja ezt a pillanatot.
(Már kora reggel dalszövegeket ír...)
A srácok, persze most is tanítottak pár kifejezést nekem, mégis elmondhatatlanul jó érzés volt velük beszélgetni.
(Ha tudnák, mennyit sírtam ezért...)
Mikor végeztem az evéssel, nagyot nyújtózkodtam és megvakartam az arcomat, mire a srácok hangosan rám szóltak.
-Felix!
-Yongbok!
-Lix, ne csináld!
-Nyugi srácok, most már nem tényleg nem zavarnak, csak viszketett az arcom!
(Remélhetőleg...)
Reggeli után, Chris, kivitt minket a repülőtérre, ahol annyi puszit kaptam az arcomra, hogy meg se tudtam számolni.
(Valakit féltékennyé is tett velük...)
(Pedig tudhatná, hogy Ausztrál bátyámra...)
(Vár, egy nála pár hónappal idősebb fiú.)
Miután felszálltunk a repülőre és elfoglaltuk a helyünket, egy filmet kezdtem el nézni. Talán a felénél járhattam, mikor megéreztem barátom fejét a vállamon.
Nekidöntöttem fejemet, majd megsimogattam imádnivaló, mindig mosolygós arcát, mire lassan,
kicsit félve, átkarolt.-Aludj el nyugodtan.
-Csak pihentetni szeretném a szemeimet...
(Hát persze.)
(...)
*...köszönjük, hogy légitársaságunkkal utaztak!*
-Ideges vagy?
-Egy kicsit igen...
-Nem kell félned tőlük!
(Kis aggódós.)
Pár perc múlva, már kézen fogva sétáltunk a csomagjainkért, mikor megláttam, hogy harapdálja alsó ajkát.
(Mondtam, hogy ne idegeskedjen...)
-Figyelj, semmi okod az aggodalomra. Másrészt pedig...csak én haraphatom az ajkadat!
(Hihi.)
Morcos arckifejezése sem tudta eltakarni, azt, hogy mennyire pirult el.
Átvéve a csomagjainkat, elindultunk a parkolók felé, ahol már vártak minket.Barátom szorosan fogta a kezemet, még akkor is, amikor megérkeztünk a szüleim autójához. Anyukámnak már mindent elmeséltem, így ő vidáman ugrott a nyakamba, bár apukám, kíváncsi pillantásokat vetett partneremre.
(Mély levegő!)
(Menni fog!)
-Anya, apa, ő itt Yang JeongIn.
A fiú... aki belém szeretett és elfogadott,a szeplőimmel együtt!
🍂××××××🍁
-Vége-
2019.09.01-2020.02.01.
YOU ARE READING
sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...
Fanfiction↳ ᴊᴇᴏɴɢᴄʜᴀɴʟɪx ↲ -Menj már oda hozzá, nem bírom nézni ahogy itt totyorogsz! -És mit mondjak?! AnNyEoNgHaSeYo?!