sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...

56. rész

【Ｆｅｌｉｘ】

🍂××××××🍁

A buli után pár nappal, megkérdeztem, majd örömmel hallottam, hogy a szüleim beleegyeztek abba, hogy májusig maradjak Szöulban, így sikerült megtanulnom egy "kicsit" koreaiul.

(Ha minden jól alakul, ősztől a srácokhoz költözök!)

Hatalmas mosollyal az arcomon keltem fel reggel és ami rendkívül jól esett, az az, hogy legjobb barátom egy hatalmas öleléssel indított.

Miután bepakoltam a bőröndjeimbe, lebattyogtam a lépcsőn és egy utolsó, finom, Seungmin által készített reggelihez láttam.

Örömmel láttam, hogy mindenki javában eszik, ezért felkiáltottam Chrisnek, nehogy kihagyja ezt a pillanatot.

(Már kora reggel dalszövegeket ír...)

A srácok, persze most is tanítottak pár kifejezést nekem, mégis elmondhatatlanul jó érzés volt velük beszélgetni.

(Ha tudnák, mennyit sírtam ezért...)

Mikor végeztem az evéssel, nagyot nyújtózkodtam és megvakartam az arcomat, mire a srácok hangosan rám szóltak.

-Felix!

-Yongbok!

-Lix, ne csináld!

-Nyugi srácok, most már nem tényleg nem zavarnak, csak viszketett az arcom!

(Remélhetőleg...)

Reggeli után, Chris, kivitt minket a repülőtérre, ahol annyi puszit kaptam az arcomra, hogy meg se tudtam számolni.

(Valakit féltékennyé is tett velük...)

(Pedig tudhatná, hogy Ausztrál bátyámra...)

(Vár, egy nála pár hónappal idősebb fiú.)

Miután felszálltunk a repülőre és elfoglaltuk a helyünket, egy filmet kezdtem el nézni. Talán a felénél járhattam, mikor megéreztem barátom fejét a vállamon.
Nekidöntöttem fejemet, majd megsimogattam imádnivaló, mindig mosolygós arcát, mire lassan,
kicsit félve, átkarolt.

-Aludj el nyugodtan.

-Csak pihentetni szeretném a szemeimet...

(Hát persze.)

(...)

*...köszönjük, hogy légitársaságunkkal utaztak!*

-Ideges vagy?

-Egy kicsit igen...

-Nem kell félned tőlük!

(Kis aggódós.)

Pár perc múlva, már kézen fogva sétáltunk a csomagjainkért, mikor megláttam, hogy harapdálja alsó ajkát.

(Mondtam, hogy ne idegeskedjen...)

-Figyelj, semmi okod az aggodalomra. Másrészt pedig...csak én haraphatom az ajkadat!

(Hihi.)

Morcos arckifejezése sem tudta eltakarni, azt, hogy mennyire pirult el.
Átvéve a csomagjainkat, elindultunk a parkolók felé, ahol már vártak minket.

Barátom szorosan fogta a kezemet, még akkor is, amikor megérkeztünk a szüleim autójához. Anyukámnak már mindent elmeséltem, így ő vidáman ugrott a nyakamba, bár apukám, kíváncsi pillantásokat vetett partneremre.

(Mély levegő!)

(Menni fog!)

-Anya, apa, ő itt Yang JeongIn.
A fiú... aki belém szeretett és elfogadott,

a szeplőimmel együtt!

🍂××××××🍁

-Vége-

2019.09.01-2020.02.01.