【Ｂａｎｇ Ｃｈａｎ】
🍁×××🍁×××🍁
Mikor Changbin és a bohóckodása kezdett Seungmin agyára menni, az előbb említett elkezdte kergetni, amibe Jisung is szíves örömest részt vett, így hát nekem maradt a magány és egy ismerős nevetés.
(Vagy inkább nevetések.)
Pár méterrel arrébb állt Felix, aki humoros pozíciókban fényképezte JeongInt.
(Ki kért meg, kit?)
(A félős JeongIn, Felixet?)
Ahogy ott álltam, nekidőlve egy kerítésnek, egyre jobban fájt a szívem, akárhányszor meghallottam édes hangját, vagy megpillantottam üdítő mosolyát.
-Hé hyung, vigyázz!
A kiabálás irányába fordítottam a fejemet, majd mikor egy sportcipő esett le előttem, utána pedig baráti köröm legkisebb tagja, kinek csak egyik lábán volt lábbeli, hangosan felnevettem.
(Bár belül és nevethetnék.)
-Na jól van srácok, indulunk haza! JeongIn, Feliiix!
(Most már fejezzétek be...)
Abban a pillanatban ahogy ilyen szépen beleéltem magam az otthon való lét gyönyörébe, Woojin felhívott.
-Sziaaaa, be tudtok menni a boltba? Már reggel akartam mondani, csak elfelejtettem.
-Semmi gond, mi kéne? A szokásos?
-Aha, hús, zöldség, tojás, innivalók, tej meg édességek.
-Okés, épp indulni készültünk amúgy is. Na, haliii!
-Sziaaa.
Ironikusan mondva, nagyon szeretek a srácokkal boltba menni. Minél többet viszek boltba, annál jobban viselkednek.
(Ó anyám...)
-Srácok, módosult a terv, anyátok megkért hogy ugorjunk be a boltba.
-Vehetünk nasiiiiiit?
-És müzlit?
-Nekem kutyus mintás szalvéta kell!
(Ó...édes...anyám)
-Igen Binnie, veszünk nasit és igen Seungmin, vehetünk müzlit. De Jisung...minek neked kutyus mintás szalvéta?
-Az titok.
(Ó...)
🍁×××🍁×××🌬️
YOU ARE READING
sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...
Fanfiction↳ ᴊᴇᴏɴɢᴄʜᴀɴʟɪx ↲ -Menj már oda hozzá, nem bírom nézni ahogy itt totyorogsz! -És mit mondjak?! AnNyEoNgHaSeYo?!
