sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...

35. rész

【Ｂａｎｇ　Ｃｈａｎ】

🌬️×××🍁×××🍁

Amint Lix odaadta Changbinnak a zöldborsót, pár lépést hátrált, majd az ölemben helyezte magát kényelembe.

Míg Seungmin, nevetés nélkül, azt próbálta kiszedni Hyunjinból, hogy kerülhet valaki ilyen béna indokból verekedésbe, elkezdtem bökdösni barátom pocakját.

Szegény, próbálta komolyan venni a szituációt, de láttam azokat az apró, mézédes mosolyokat, amikért érdemes mindennap felkelnem.
Lassan megfogta kezeimet, mire rátettem államat, csontos vállára. 

(A legkényelmesebb helyre.)

-...aztán mikor kiderült, hol tört el, mondták, hogy nem kell műteni, elég csak pihentetni. Szóval semmi edzés neki, csak fekvés legalább 3-4 hétig. 

-Akkor Binnie, ma sajna nem jössz velünk karaokézni.

-Szerintem én is itthon maradok és vigyázok rá, hisz...ki tudja, Jisungék mikor érnek haza.

(Hyunjin és a kifogásai...)

Végül Minho és Jisung tényleg nem ért haza, késő délutánra sem így elindultunk szórakozni.
Odaérve Woojin kibérelt nekünk egy szobát és meghívott egy kései nassolásra is.

(Ő egy igazi angyal.) 

Rajtunk kívül még pár tini srác lógott az épületben, így mondhatni, miénk volt a terep. Egyszer, mikor Felix már kicsit túl sok ideig volt oda, elindultam a keresésére. 

(Azt mondta, a mosdót megy meglátogatni.)

Benyitva a mellékhelységekhez, nem találtam senkit, viszont amint megfordultam, valaki kiszólt az egyik fülkéből.

-Who's here? Hm?!

Hiába szólt félelmetes, mély hangjával, a néma csönd elvette minden bátorságát és folytatta a halk bőgést.

Tudtam, hogy ő az és hogy már kismilliószor láttam síni, mégis, mindegyikbe belefájdult a szívem.

Kinyitva az ajtót, mi elválasztott minket, megláttam, könnycseppekkel áztatott, sebhelyes arcát, melyről egy vékony csíkban folyt, bíbor vörös vére.

-Mi történt veled Lix?!

-Szedd le ezeket Chris...könyörgöm...

-Miket, haver?

Tekintetét lassan felemelve, véres ujjával bökve arcára, ennyit mondott:

-Ezeket...a kibaszottul ronda szeplőket... 

🌬️×××🍁×××🍁