【ＪｅｏｎｇＩｎ】
🍁×××🍁×××🌧️
A naplementében otthagyva Bang Chant, magabiztosan visszasétáltam a házba, hogy ott, összeessek az idegeskedéstől.
(Én és az a nagy szám...)
(Ezt most jól megcsináltam...)
-Innieeee! Na végre, van kedved Nintendózni? Seungmin folyton elküld engem melegebb éghajlatra, mert ő veszít!
(Hyunjin lesz a megoldás.)
-Gyere velem.
-De, mi? Most mi van? Hé, nem kell így rángatni, megyek már!
Felráncigálva Hyunjint a szobánkba, leültettem az ágyára, majd szótlanul, fel s alá kezdtem el járkálgatni, ő pedig egy darabig csak szó nélkül nézte.
-Innieee, ha nem mondasz semmit, akkor nincs érte-
-Be kell vallanom Felixnek, hogy szeretem.
Barátom, pár másodpercnyi néma csönddel és tágra nyílt szemeivel tudatta velem meglepődöttségét, majd elmosolyodva megpaskolta maga mellett a matracot.
(Ki fog nevetni úgy is...)
-Mit mondott Chanie hyung neked?
-Semmi különöset...
-És te mit mondtál neki?
("Semmit"...)
-Lényegében...versenyzünk azért, hogy ki vallja be Felixnek elsőként...ennyi.
Hyunjin szavakat sem talált a helyzetemre, persze nem is vártam el, hogy mondjon valamit. Lány kezeivel elkezdte simogatni az enyéimet, biztatás képpen, majd úgy nézett, ahogy még sose.
-És mondd Innie, hogy kívánsz megoldást találni erre az enyhén ostoba döntésedre?
(Hát ez egy remek kérdés.)
-Gondoltam...tudnál segíte-
-Nem. Nem nekem kell bevallanom neki.
-Kérlek hyung!
-Itt vagyok és leszek neked mindig, tanácsot is adok, de vannak helyzetek, amikor neked kell bátornak len-
-Srácok, bocs a zavarásért, Minho hyung csinált melegszenyát, kértek?
(Mi mást csinált volna...)
-Aha, mindjárt megyünk.
Miután Seungmin becsukta az ajtót, Hyunjin, mint az utazásunk előtt, megölelt és egy mondatával, kicsalogatta belőlem a megkönnyebbült sóhajtást.
-Ülj mellé az asztalnál, én majd ülök a másik oldaladra. Nem kell mindig a szavakkal üzenni valakinek, butus, már mondtam.
🍁×××🍁×××🌧️
YOU ARE READING
sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...
Fanfiction↳ ᴊᴇᴏɴɢᴄʜᴀɴʟɪx ↲ -Menj már oda hozzá, nem bírom nézni ahogy itt totyorogsz! -És mit mondjak?! AnNyEoNgHaSeYo?!
