【Ｂａｎｇ Ｃｈａｎ】
🍁×××🍁×××🍁
Már a kocsiban ültünk és hallgattuk ahogy Changbin, Felixet tanítja pár koreai kifejezésre, mikor JeongIn kinyitotta a jobb hátsó ajtót.
-Na végreee, mit csináltál ennyi ideig?
-Csak Hyunjinnal beszéltem! De nyugi, nem mesélt a közös kis éjszakátokról...vagy mégis?
-Chh...te kis-
-Changbin! JeongIn! Fejezzétek be!
-De ő kezdte!
(Mint az oviban...)
Megkértem Felixet, cseréljen helyet valamelyikükkel, úgy csaknem fogják széttépni egymást.
-Na, most irány, a Namsan torooony!
Changbin kihúzta magát majd megköszörülte a torkát és egy büszke vigyorral az arcán, megbökte Felix vállát.
(Ajjaj...)
-Hey Yongb...öhm Felix! We are...öhm go...Namsan tower!
-Changbin, Felix tudja hova megyünk.
-Oh, tényleg?
Hangos nevetésekkel együtt hagytuk el a házunk előtti kis utcát, célba véve, az előbb említett tornyot.
Az útunk viszonylag gyorsan telt, bár hátul a fiúk, nem is igazán törődtek az úttal vagy az idővel.
(Meglepődésemre, JeongIn sem.)
-Okay Felix, now say 'thank you' in korean!
-Uhh...gamsahabnida?
-Igeeeen! Akarom mondani, yeeees! Jeongin, most te taníts neki valamit!
Jisung felhívására felpillantottam a visszapillantó tükörre, hisz kíváncsivá tett Jeongin reakciója.
(Na meg úgy is pirosat kaptunk...)
-I...öhm...
-Teach me Innie, how to say 'I love you' in korean?
Egyszerre szorult el a torkom, JeongInnal együtt.
(Ezt tőlem is kérdezhette volna...)
-Bang Chan, zöld a lámpa!
Visszavettem a tekintetemet, a tükörről, de a füleimet nem.
Nemsokára JeongIn nagynehezen kinyögte a választ.
-Saranghae...
(Felix...)
🍁×××🍁×××🌬️
YOU ARE READING
sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...
Fanfiction↳ ᴊᴇᴏɴɢᴄʜᴀɴʟɪx ↲ -Menj már oda hozzá, nem bírom nézni ahogy itt totyorogsz! -És mit mondjak?! AnNyEoNgHaSeYo?!
