【JeongIn】
🍁×××🍁×××🍁
A hét eltelt és nekem péntek reggel is Bang Chan kipirult arcával kellett találkoznom, a visszapillantó tükörben.
-Ne felejtsétek, hogy vasárnap megyünk Jacksonhoz bulizni!
-Hyung...már kismilliószor elmondtad a héten és már mind szóltunk az ofőnknek.
-Ja...és gondolhatod, hogy a bulizást nem mondtuk neki.
-Milyen ügyes fiaim vannak! Na menjetek!
(Ezt most meg fogom bánni.)
-Innie, menjél te is.
-Mondd hyung, Felixnek hiányzom?
-Milyen buta kérdés ez...Lix minden nap lát téged, miként hiányoznál neki?
(Vajon miként?)
(...)
Mikor véget ért a napom, kisétáltam a parkolóba, ahol Seungmin és Jisung már vártak.
-Innie, te nem tudod elérni Bang Chant?
-Miért?
-Nem veszi fel és mint láto-
Dudálás szakította félbe, Jisung mondandóját. Chan befordult elénk, a srácok be is szálltak és pedig álltam ott, mint egy...
-Innieee, how are ya? What was ya day?
-Ő meg...mit keres itt?
(Bassza meg...)
(Hangosan gondolkoztam.)
-Nemrég végeztünk egy étteremben és gondoltam, miért ne jöhetne ő is.
Szó nélkül bepattantam hátulra és próbáltam nem őt nézni.
(Nem sikerült.)
-Amúgy, Yongbokkal mi történt?
-Mire gondolsz, Jisung?
-Azokra a karmolásokra. Valaki megverte?
Chan csak hallgatott, ezért mi is. Amikor hazaértünk, behívta Jisungot a stúdiójába, mondván, megtanítja zenét készíteni.
(Tudtam, hogy hazudik.)
Épp Hyunjinnak és Minhonak segítettem levelet söpörni, mikor Felix jelent meg a teraszajtóban. Ami mégjobban meglepett, hogy koreaiul kérdezett.
-Innie...van kedved...játszani velem...ismét?
(Sikerült megölnie.)
(A hangjával...)
(És a béna kis akcentusával...)
(Na meg azzal a fehér felsővel ami-)
(Inkább hagyjuk.)
🍁×××🍁×××🍁
YOU ARE READING
sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...
Fanfiction↳ ᴊᴇᴏɴɢᴄʜᴀɴʟɪx ↲ -Menj már oda hozzá, nem bírom nézni ahogy itt totyorogsz! -És mit mondjak?! AnNyEoNgHaSeYo?!