sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...

48. rész

【ＪｅｏｎｇＩｎ】

🍁×××🍁×××🍁

A hét eltelt és nekem péntek reggel is Bang Chan kipirult arcával kellett találkoznom, a visszapillantó tükörben.

-Ne felejtsétek, hogy vasárnap megyünk Jacksonhoz bulizni!

-Hyung...már kismilliószor elmondtad a héten és már mind szóltunk az ofőnknek.

-Ja...és gondolhatod, hogy a bulizást nem mondtuk neki.

-Milyen ügyes fiaim vannak! Na menjetek!

(Ezt most meg fogom bánni.)

-Innie, menjél te is.

-Mondd hyung, Felixnek hiányzom?

-Milyen buta kérdés ez...Lix minden nap lát téged, miként hiányoznál neki?

(Vajon miként?)

(...)

Mikor véget ért a napom, kisétáltam a parkolóba, ahol Seungmin és Jisung már vártak.

-Innie, te nem tudod elérni Bang Chant?

-Miért?

-Nem veszi fel és mint láto-

Dudálás szakította félbe, Jisung mondandóját. Chan befordult elénk, a srácok be is szálltak és pedig álltam ott, mint egy...

-Innieee, how are ya? What was ya day?

-Ő meg...mit keres itt?

(Bassza meg...)

(Hangosan gondolkoztam.)

-Nemrég végeztünk egy étteremben és gondoltam, miért ne jöhetne ő is.

Szó nélkül bepattantam hátulra és próbáltam nem őt nézni.

(Nem sikerült.)

-Amúgy, Yongbokkal mi történt?

-Mire gondolsz, Jisung?

-Azokra a karmolásokra. Valaki megverte?

Chan csak hallgatott, ezért mi is. Amikor hazaértünk, behívta Jisungot a stúdiójába, mondván, megtanítja zenét készíteni.

(Tudtam, hogy hazudik.)

Épp Hyunjinnak és Minhonak segítettem levelet söpörni, mikor Felix jelent meg a teraszajtóban. Ami mégjobban meglepett, hogy koreaiul kérdezett.

-Innie...van kedved...játszani velem...ismét?

(Sikerült megölnie.)

(A hangjával...)

(És a béna kis akcentusával...)

(Na meg azzal a fehér felsővel ami-)

(Inkább hagyjuk.)

🍁×××🍁×××🍁