【Ｂａｎｇ Ｃｈａｎ】
🌧️×××🍁×××🍁
Azt hittem, egyértelmű lesz neki...
Azt hittem, felfogja végre...
Nem hittem, hogy reggel erre fog futamodni.
(Nem ez volt a célom.)
Amikor este bevonultunk a szobánkba, elkezdtem róla lemosni a korrektort, amit kizárólag a szeplőihez kent, közben...konkrétan kiselőadást tartottam arról, hogy mennyire fontos számomra.
(Persze, azt a szót, nem mondtam ki.)
Ahogy leértem a nappaliba, Jisungot látva, el is terelődött minden figyelmem az előbbi párról.
(JeongLix...?)
-Hát te miért térdelsz Woojin előtt?!
Kérdésemre mindenki felém nézett, majd Minho válaszolt, könyörgő barátja helyett.
-Épp kéri Woojin hyungot, hogy ne szerelje le a zárat, az ajtónkról.
(De miért tenne ilyet?)
-Chanie, jó hogy jössz, beszélni akartam veled. Apropó, hol van Yongbok?
(Nem szeretek hazudni...)
(Főleg nem neki...)
-Még alszik. Későn feküdtünk le aztán-
-Gooooodmorning everyone!
(Bassza meg.)
-Öhm...szóval későn feküdtünk le és alig tudtunk aludni az este...
(Ennek van értelme?)
-Seungminieeee!
-Mondjad Lixiiiii!
-Megmutizod milyen jó koreai kajáitok vannak?
(Ezt tőlem is megkérdezhetné...)
-Mit szólsz egy ebédhez?
(Engem is elhívhatna...)
-Inkább vacsora!
Reggeli közben sok minden megfordult a fejemben.
Hogyan lehetne elfelejtetni Seungminnal az angol nyelvet...
Hogyan lehetne az összes nyelvet elfelejtetni vele...
-JeongIn-aaaah! Végre, hogy lejöttél ismét! Beszélni-
-Akarok veled, Innie.
(Mihamarabb.)
-Okééés...
🌧️×××🍁×××🍁
ВЫ ЧИТАЕТЕ
sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...
Фанфик↳ ᴊᴇᴏɴɢᴄʜᴀɴʟɪx ↲ -Menj már oda hozzá, nem bírom nézni ahogy itt totyorogsz! -És mit mondjak?! AnNyEoNgHaSeYo?!
