sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...

14. rész

【ＪｅｏｎｇＩｎ】

🍁×××🍁×××🌬️

A kocsiban jelenlévők közül, nem én voltam az egyetlen aki meglepődött Felix kérdésén. Chanie hyung nyilvánvalóan érez valamit barátja iránt, azért viselkedik ilyen furcsán.

Ez a tény viszont...rám is igaz.
Hyunjin szavai csengtek a fülemben, miszerint ne legyek nagyothalló nagypapa, ezért még ha nehezemre is esett, kimondtam a választ.

(Ami Felixnek nem mondott semmit.)

-Saranghae...

Éreztem, hogy egye melegebb lesz a kocsiban, de hogy Chan dühe, vagy az én idegeskedésem miatt, azt nem tudtam.

-Okay, so it's saran-

-MEGJÖTTÜNK!

(Hála az égnek.)

Kiszállva a kocsiból, kellemes hideg szellő csapta meg az arcom, ami a túlfűtött levegő után, remekül esett. Seungmin, mint mindig, most is előszedte kameráját és elkezdett minket fotózni. Changbin átkarolta Felixet és Jisungot, majd elindult velük a libegő irányába, otthagyva Bang Chant és engem.

-Gyere Innie, nehogy lemaradjunk!

Chanie hyung zsebre dugott kézzel sétált mellettem, a lehető legnyugodtabban, így én is lazábbra vettem a helyzetet.

(Legalább Hyunjin örüljön...)

-Na és, milyen volt otthon lenni?

-Naaagyon jó, hiányoztak már a szüleim, testvéreim és jó volt a régi haverokkal is találkozni!

-Mint Felixszel?

-Igen, mint vele. Már régóta ismerem és úgy tekintek rá, mintha csak az öcsém lenne.

(Persze...)

-Egy testvérbe nem szeretünk bele...

-Mit mondtál?!

(Na baszki.)

Bang Chan elővette zsebéből kezeit és most összefonva tartotta maga előtt, miközben kérdő pillantásokkal nézett egyenesen a lelkembe.

-Chris, Chris, Chris! Képzeld, tudok egy tök jó mondatot koreaiuuuul, amit csak neked szeretnék mondani!

Felix felénk ugrándozott, mögötte kuncogva követte Changbin, Jisung és Seungmin is.

(Min nevethetnek?)

(Felixen?)

-Na mondjad, mi az?

-Hyung...saranghae!

Mind a három barátom...és Felix is felém pillantott, miután a mondat elhangzott, ami, nem kicsi utalás volt.

(Rajtam nevettek.)

🌬️×××🍁×××🍁