【Ｂａｎｇ Ｃｈａｎ】
🌬️×××🍁×××🍁
Mikor már eléggé meguntam a várakozást, előjöttem búvóhelyemről, de meglepetésemre, megláttam Felixet ücsörögni, egy közeli padon.
(Őt fogták meg először?)
(Akkor miért nincs vége a játéknak?)
-Hát te? JeongIn megtalált?
Váratlan megjelenésemre, illetve kérdésemre, Felix felpillantott szőke hajkoronája alól és egy halvány mosoly ült ki, bánatos arcára.
-Neem, csak mikor próbáltam elbújni, megbotlottam és megzúzódott a bokám szerintem. De ezt mondtam Innienek is.
-Ó, akkor ha a kis öcsim nem bánja, csatlakozok a beton bámulásához, ugyanis már vagy egy fél órája egy helyben ácsorogtam.
Az őszi szél vidáman játszott a már elszáradt falevelekkel mégis, durván próbálta letépni a maradék sárgás barnás leveleket, úgy, hogy hallani lehetett a sírásukat. Ők még egyáltalán nem álltak készen a távozásra...
-Bang Chan, Felix! Gyertek, vége a játéknak!
(Mikor lesznek képesek távozni?)
-Úgy utálom ezt a játékot...
-Ha nem egy pad mögé bújtál volna el Changbin akkor talán nem téged találnak meg elsőként.
-Ne szemtelenkedj Seungmin! Még mindig idősebb vagyok nálad!
Mikor barátaim megálltak egy büfé előtt, Changbin elővette farzsebéből pénztárcáját és végigkérdezett mindenkit, mit szeretnének.
-Végül is, ki, hova bújt el?
Jisung kérdésére, JeongIn ijedt szemekkel nézett Felixre, amit nem kicsit furcsálltam.
-Nos...khm...Seungmin egy hirdetőtábla mögé, ugye Jisung egy fára mászott fel, Felix egy...öhm bokorba bújt el-
-Hova máshova bújhatott volna...
(Ezt meg miért mondta?)
-Hogy érted?
Changbin alig bírta visszatartani a nevetést, szóval mi is felkészültünk egy jó kis poénra, viszont amit mondott, nos...előbb volt fárasztó, mintsem vicces.
-Hát Yongbok persze, hogy egy bokorba bújik el... Értitek... YongBOK...BOKor...Yongbokor!
🌬️×××🍁×××🍁
VOUS LISEZ
sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...
Fanfiction↳ ᴊᴇᴏɴɢᴄʜᴀɴʟɪx ↲ -Menj már oda hozzá, nem bírom nézni ahogy itt totyorogsz! -És mit mondjak?! AnNyEoNgHaSeYo?!
