sᴢᴇᴘʟᴏ̋ɪᴅᴅᴇʟ ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ...

52. rész

【ＪｅｏｎｇＩｎ】

🍁×××🍁×××🍁

Miután "eleget" beszélgettünk Felixszel (ami inkább a fordítón való nevetés volt), lementünk enni, Hyunjin félrehúzott.

(Majdnem elestem.)

-Na mesélj!

-Mit?

-Megcsókolt? Vagy te őt? Ugye nem az én ágyamon voltatok?!

-Jinnie! Egyik sem volt, te...te...szerinted képes lennék megcsókolni?!

-Aha.

(Megáll az eszem.)

-Jó, tudod mit, én most elmegyek vacsorázni. Addig...keresd meg, Minhot.

-Miért?

-Nem tudom, Jisung szerint, elment.

(De vajon hová?)

Hyunjin, a fejét fogva ment fel én pedig csatlakoztam Changbinhoz, Felixhez és Seungminhoz, akik már nagyban vacsoráztak.

Changbin már tudott beszélni, de az orrfújás még mindig problémás volt számára.

Felix megkérdezte Seungmint, hogy Binnie miben a legjobb, de a legidősebb, mintha saját nyelvén kérdezték volna, elkezdett rappelni. 

(Legalább megtudtam, hogy Felix szereti a rappet.)  

(És Changbin hangját...)

(Vájunk, micsoda?!)

-Binnie, ya voice is killing me! Do ya make songs too?

(Hyunjin!)

(Gyere vissza és vidd el a pasidat!)

-Srácoook, megjöttüünk! Nézzétek meg, jó cuccokat hoztunk e!

Mind a heten, a két legidősebb hyungunkhoz siettünk. Mikor rájöttem milyen cuccokról beszéltek.

(Nem választottam mi legyek holnap...)

(Így nekem nem hoztak...)

(Semmit.) 

Miközben a többiek a csomagokat nézték, addig elmentem fürdeni. Olyan voltam mint egy szellem, akit senki sem vesz észre.

-Hé, Innie, mit gondolsz e- Hova tűnt Innie?

Hyunjin hangja, a zárt ajtón is olyan tökéletesen kivehető volt, mint a szapora léptei, szobánk felé.

-Hát te itt kuksolsz? Legalább a vacsorádat fejezted volna be.

-Nem lenne attól jobb semmi...amúgy is, Changbin elvette az étvágyamat...

Barátom leült az ágyamra, majd egyből a lényegre tért.

-Azt hittem már döntöttél a jelmezedet illetően. Mindegy is, segítsek összedobni valamit?

-Aha...

-Jól van, majd reggel kicsit hamarabb kelünk fel, mert be kell mennem  felkészíteni egy srácot a táncversenyére. De hidd el, nem lesz semmi baj.

-Köszönöm, Hyunjinnie. 

🍁×××🍁×××🍁