𝐶𝑎𝑠𝑡𝑎𝑤𝑎𝑦

🥑2🥑

Szeptember 1. Hétfő

Mikor otthon voltam, azon kezdtem agyalni, hogy mit vegyek fel a két hét múlva, ugyanis lesz egy bál a gólyáknak, amit idén vezettek be. Kitaláljátok, hogy kik? Hát persze, hogy az én bátyám, és az osztálya... Most nagyon dühös vagyok rá, mert nem elég, hogy kötelező a részvétel, még dress code is van, ami nem más, mint az én esetemben a kisestélyi. És szerintem mondanom sem kell, hogy számomra a kisestélyi az tabu. De nagyon. Úgyhogy most szépen lemegyek, és hisztizek egy sort Bencének. Jobb nem lesz, de legalább egy kicsit kikészítem.
-Te istenverte köcsög! -kiáltottam el magam mikor leértem, mert azért valamivel illetnem kell Bencét. -Miért, kérdem én! Miért, kell nekem, azaz nekem, kisestélyi, ha? Nem lehetett volna ezt az utolsó évet nyugiban lehúznotok? Nem? Hát persze, hogy nem! De miért pont kisestélyi?
-Ne hisztizz már, nem egyedül döntöttem így-nézett rám a telójából.
-Ricsi nem számít-forgattam a szemem.
-Akkor is, annyi jár nekem és az osztályomnak, hogy megszívassuk az elkövetkezendő generációk elsőseit! Meg amúgy is! Menj el Zoéval vásárolni. Anyánk hagyott pénzt...-és már vissza is merült a telefonjába.
Ebbe lehet tényleg nem halunk bele, úgyhogy írtam is neki.

Hali! Gyere már el velem vásárolni! Kell egy kisestélyi és neked is!-írtam Zozinak, mire csak egy röhögős smile és egy 10 perc és ott vagyok volt a válasz.
-Anyám! Soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogod egyszer írni. -röhögött.
-Én sem, hidd el! -röhögtem már én is a kialakult szituáción.

Éppen az egyik bolt közepén álltunk, és azt sasoltuk, hogy melyik ruha illik hozzám a legjobban, amikor megláttam az exemet egy lánnyal smárolni. Felment bennem a pumpa. Egy hete szakított velem, azzal az indokkal, hogy magányra vágyik. Legalább mondta volna el, hogy egy másik lánnyal akar lenni. Már épp azon voltam, hogy odamegyek, de a legjobb barátnőm észrevette, hogy nem teljesen vagyok itt fejben, ezért ő is arra kezdett bámulni amerre én. Elég hamar realizálta a helyzetet.
-Nem! -mondta nekem
-Huhh... -fújtam ki a levegőt-Nem!-ismételtem én is.
-Ezt megbeszéltük- bólintott elégedetten, és tartotta is a kezét egy pacsira.

Kész lettünk a vásárlással, (végül egy fekete térdig érő, pánt nélküli, felül szűk ruhát választottam) és mentünk is haza megmutatni a zsákmányt Bencének.
-Oké! Elfogadható. -vigyorgott önelégülten.
-Pff.... Rohadj el! - mondtam és az oldalamon Zoéval elindultam az emelet felé.

Mikor felértünk az emeletre és Zozi is felpróbálta már a saját ruháját várta, hogy felvegyem amit nekem vettünk.
-Ahjjj! Ez borzalmas... - nyavalyogtam.
-Na gyere ki csibém- kérlelt.
-Nyeh- adtam meg magam-úgy nézek ki mint Avril Lavigne. Túl rövid...-húzogattam a szoknyám
-Ohh, van pink hajfestéked? - kérdezte.
-Ja! Mer'?-vontam fel a szemöldököm.
-Na, add csak ide-vigyorodott el ördögien.
-Okééé... - vontam meg a vállam, és odaadtam neki amit kért.
-Szemeket becsukni. -utasított.

- Normális vagy??? - kérdeztem, amikor megláttam a hajam.
- De most miért? Imádni fog minden srác... - felelte.
- Úgy nézek ki mint a punkhercegnő cseszdmeg. Csak a hajam alul a rózsaszín felül pedig fekete... Jézus gyere le.- nézegettem magam a tükörben.
-Ne félj! Jézus megsegít!!! - nyugtatott meg Zozi.
-Fogok tudni a vízen járni? - kérdeztem szórakozottan, mire egyszerre nevettük el magunkat.
-Az meglehet, de egy lépés után már csak a fekete fejed búbját fogom látni... Vagy azt sem! - gondolkodott hangosan. - na de, elég az elmélkedésből! Térjünk a lényegre! Láttam ám, hogy bejön Krisz.
-Hm? Nekem? Ezt a kérdést még te sem gondoltad komolyan-hazudtam automatikusan. Pedig hiába, átlát rajtam tudja, hogy tetszik. Fél nap után. Igen, hozom formám...
-Jó, jó, mindenki tudja a storyt arról, hogy neked nincs szíved, meg hogy lelked sincs de! Az emberek, már ha te annak számítasz, ők társas lények.- oktatott ki.
-Igen! És mindenkinek van egy küldetése a földön. Nekem például most az, hogy elmenjek, és kimossam a hajamból ezt a nyálat. - tettem hozzá, mire elnevettük magunkat. Erre benyitott Bence.
-Mi ez a nagy röhögés? -kérdezte.
-Drága bátyám! Az, hogy most kitolod innen a képed, különben kidoblak az ablakon. - néztem rá halál nyugodtan, mire kitolta a nagy fejét az ajtón kívülre. Visszhangzott a nevetéstől a szobám.
Gyorsan kislisszoltam a fürdőbe és átvettem egy fekete cicanadrágot egy úgy szint fekete toppal és kimostam az a szart a hajamból.
-Hol voltál eddig?-kérdezte Zozi, aki éppen akkor hagyta abba a gitárom stírölését.
-Rap csatát vívtam a szentlélekkel-válaszoltam unottan, mire felvonyított a szekrényem.-ki a szar van a szekrényemben?-kérdeztem meg.
-Hátő... igazából, ő jött ide, nem én hívtam-kezdett neki a kertelésnek, de közbeszóltam.
-Csak mondd... -sóhajtottam fáradtan
-Egy fiú- nyögte ki végül.
-Miért pont a szekrényemben? -kérdeztem meg a lényeget megfogva. És akkor leesett. Egy fiú?  A szekrényemben?  -Mióta van egy fiú a szekrényemben? Vagy ezt már így vettem? És egyáltalán hogyan teleportált bele?  - kérdeztem most már a lényeget.
Ekkor kinyitódott az ajtó, és kilépett belőle...

Na vajon ki léphetett ki a szekrényemből? Na ki? Hát persze, hogy Krisz. Mármint, mi? Mit keres itt? És pont most, amikor rendetlenség van a szekrényemben...

-Na te sem vagy normális!-csaptam a homlokomra- Meg vagy te futva? Tényleg? A szekrényemben? Mi a szart keresel te a szekrényemben? Vagy egyáltalán a szobámban?-akadtam ki végleg.
-Neked is szia!-mosolygott rám csábosan. Megint ez a "szia"... nem eshetek ki a szerepből, elvégre még csak fél napja ismerem.
-Ja szasz!-vágtam rá.- nem válaszoltál a kérdéseimre.
-Csak jöttem üdvözölni a szomszédokat, és magammal kellett hoznom a húgomat. És nem tudom, mit kerestem a szekrényedben. De nem Narnia az biztos!-röhögte el magát, mire mi is kuncogni kezdtünk.-Ő lökött be!-mutatott Zoéra.
-Az úgy volt, hogy... 10 kicsi gumimaci megy a sivatagban...-kezdte el a végtelen mondókát Zoz, de közbevágtam.
-Jó, jó, elég lesz!-néztem rá meggyötörten, majd eszembe jutott, hogy azt mondta, hogy a húga is vele van.-Hol a húgod?
-Lent!
-Hogyaza...Te tényleg lent merted hagyni őt a bátyámmal? Te nem vagy komplett. Jesszus! A bátyám egy...-nem is fejeztem be hanem inkább lefutottam a lépcsőn, egyenesen a nappaliba. -Őszintén, bátyus, hőgutát kaptál?-néztem rá, mert nem csinált semmi perverzet, hanem csak beszélgettek a számomra még ismeretlen lánnyal.
-Ő pedig itt Alexa, a húgom, az életem megrontója...
-A reggeli készítője, aki mos rád és az ökör öcséidre, aki rendet rak a házban, és aki lekoptatja a csajaidat, aki vigyáz a lelkedre, hogy ne érje csalódás... Soroljam még drága bátyám? Nem? Jó befejeztem!-mosolyogtam rá angyalian, majd a kezemet nyújtottam a lány felé.
-Alexa, de csak Lexi!-fogtam vele kezet.
-Eleonóra, de csak Eli!-mosolygott rám.
-Mennyi idős vagy?- néztem rá.
-Egyidős vagyok veletek. Ennek vagyok az ikertestvére.-mutatott a szöszi felé, aki még 10 perce a szekrényemben, azaz a szekrényemben kuksolt.