𝐶𝑎𝑠𝑡𝑎𝑤𝑎𝑦

🥑17🥑

Szeptember 14. Hétfő

A vakuk megállás nélkül kattantak, és kérdésekkel bombáztak az erős fény tulajdonosai, de egyet sem értettem. Krisz felcsapta a kapucniát, és az enyémet is felrakta a fejemre, majd rákulcsolta újjait az enyémekre, és húzni kezdett. Kellemes bizsergés járt át, mikor hozzámért. A nagy tömegből kiérve bosszúsan rám nézett, de ahogy meglátta megszeppent arcom enyhített az arckifejezésén. Kérdőn néztem rá, mire felsóhajtott és tovább kezdett húzni, mert a tömeg jött utánunk.
-Ne haragudj...-kezdte.
-Ki vagy te?-néztem a cipőm, miközben gyorsan lépkedtem.
-Még nem állsz készen, hogy megtudd-válaszolta. Ekkor vettem észre, hogy a házunk előtt álltunk. Félénken bólintottam egyet, és elővettem a kulcsom. Egy ideig azt babráltam, majd egy halk sóhajt hallottam meg, és egy kezet éreztem meg a derekamon. Felemeltem a fejem, és egyenesen azokba a gyönyörű kék szemekbe temetkeztem. Lassan közeledni kezdett felém a fejével. Végül megszünt a köztünk lévő távolság. Bár a csók nem tartott tovább 3 másodpercnél, mégis a mennyben éreztem magam. Ahogy puha, rózsaszín ajkai az enyémekhez értek, kellemes bizsergés járta át a testem. A gerincemen mintha több ezer hamgya futott volna végig. Melegség járta át egész testem. De ez csak 3 másodpercig. Mikor elváltunk elkezdtem fázni, és hatalmába kerített az egedüllét. Pirulva néztem a fiú szemébe, de ő kerülte tekintetem. Újra elkezdtem a kulcsom babrálni.
-Hát, akkor szia-köszöntem el, mikor meguntam a csendet. A fiú továbbra is csak bámult oldalra. Kinyitottam a kaput, és lassan bementem a házba, ami nyitva volt. Visszanéztem, de Krisz továbbra is csak ott állt egyhelyben. Nagyot sóhajtva csúsztam le az ajtónak dőlve. A konyhából Zoé lépett ki. Meglepetten néztem őt, ahogy elémlibben egy szendviccsel a kezében.
-Na?-kérdezte, majd nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon.
-Azt hiszem szerelmes vagyok...-suttogtam magam elé.
-Tudtam én! De ez jó! Miért vagy ilyen búval baszott?-harapott bele a szendvicsbe.
-Mert megcsókolt. Vagyis... csak egy szájra puszi volt. És utána nem mondott semmit. Még csak el sem köszönt. Csak bámult oldalra.-magyaráztam, majd elvettem a barátnőmtől a szenyát és egy nagyot haraptam belőle.
-Hé az az enyém!-kapott utána. -Hogy mi? Megcsókolt?-esett le neki, mikor már eléggé meggyászolta a kajáját.
-Csak 3 másodperc volt...-rugtam le a cipőm. Zoé kapva az alkalmon kivette a kezemből az ételt, és biztonságos távolságba menekült vele.
-Ne félj, itt nem tud már bántani-simogatta (?) Meg a szendvicset.
-Kösz az együttérzést-forgattam a szemem.
-Jóvanna! A csókról meg annyit, hogy kiherélem. Ezen kívül mi volt?-tette fel a kérdést, amitől eddig rettegtem.
-Öhm, bevitt az erdőbe, azt mondta, hogy meg akar ismerni, zavarbaejtően nézett.-megmutattam neki a múltam, és beugrott egy ismeretlen kép is. Gondoltam-meséltem neki magamról, majd mikor kiértünk az erdőből megtámadott minket egy csomó fotós, meg riporter.-vetődtem le az ágyamba, mert idő közben felértünk a szobámba.
Zozi elgondolkodva szorongatta szerencsétlen szendvicset, mikor is megláttam a feje felett egy fénycsóvát. Megvilágosodott...
-Én megvilágosodtam-állította az egértelműt-Nagy Krisztián, Noah White!-hitetlenül felnevettem
-Az lehetetlen!-fogtam meg a hasam, mert már fájt a nevetéstől.
-Miért is?
-Mert ez nem egy szerelemtől csöpögő könyv. Ez az életem...-Zoé telefonja megcsörrent. Feltartotta az újját, és felvette.
-Igen?...Ahha, itt van... oké, akkor később hívlak-megbontta a vonalat, majd sajnálkozóan nézett rám.
-Menjél csak-álltam fel, és öleltem meg.

Zoét kikísértem, majd visszamentem a szobámba, és nekiálltam a házikat írni.

Zoé szemszöge

Alexa mindent elmesélt a randijáról. Eli éppen hívott, mikor kezdtem kapizsgálni az ügyet. Gyorsan elköszöntem Lexától, majd hazafele visszahívtam másik barátnőmet.
-Na, kíváncsi vagyok, mesélj-szóltam bele, mikor Eli felvette.
-Oké. Mi nem azok vagyunk, akiknek hisztek minket. Viszont neked el kell mondanom, mert Alexa egy idő után ra fog jönni, ha nem segítesz. Bár tervezi Krisz elmondani, a lesifotósok nem segítik az ügyet. Tehát, a lényelg annyi, hogy engem Leilának hívnak. Leila Whitenak. És Krisz...  hát, ő pedig Noah White.-mondta egy szuszra a telefonba Eli. Aki Leila. Vagy nem tudom, elvesztettem a fonalat.
-Várjál, fel kell fognom... azt akarod mondani, hogy a tesód a híres Noah White. Akiért Lexa oda meg vissza van. És kérdem én, hogy a francba nem jöttünk mi erre rá?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Mert túlságosan filmbeli, hogy angol hírességek, magyarországra költöznek, és egyszerű életet élnek?-kérdezett vissza.
-Na, értem én, ezt az egész katyvaszt, de Alexa nem hülye, egy idő után rá fog jönni... ha még nem is tudja.-babráltam a kulccsal, mert idő közben hazaértem.
-Hát ezt Noahval kell megdumálnunk, mert ő a főnök ilyen ügyekben. Viszont vannak már akik rájöttek, és bárhol lehetnek lesifotósok. Bárhol.-mondta komolyan.
-És még valami! Elinek hívjalak, vagy mi?-nevettem, majd benyitottam a szobámba.
-Igen, de ha nincs senki körülöttünk, akkor nyugodtan Leilázhatsz. De nem kötelező, ahogy jól esik. Magyarországon Nagy Eleonóra vagyok. Noah pedig Nagy Krisztián.-magyarázta.
-Vágom! Holnap suli után esetleg még átbeszélhetjük ezt, mert lehet ki fog esni a fele, hulla fáradt vagyok-ásítottam, mire Eli, vagy Leila, vagy mittomén minek hívjam, felnevetett.
-Na, aludjál, akkor holnap!-tette le.

Oké, összegezzük. Az egyik barátnőm a híres Noah White ikerhúga. Alexa pedig még csak sejtheti, hogy ki a szomszédja. De hülyeségnek tartja, úgyhogy nem tudja. Valamint lehet, hogy Noahnak tetszik Lexi. Mi van itt gyerekek? Ez nem egy romantikus könyv... vagy mégis?