𝐶𝑎𝑠𝑡𝑎𝑤𝑎𝑦

🥑13🥑

Szeptember 12. Péntek

A suliban mindenki díszített, ezért nem volt tanítás. Délben hazamentünk. Vagyis inkább hozzánk...
A lányokkal együtt készülődtünk, smink, haj, ilyenek.
-Oké, tehát. Téged még nem hívott el az a szerencsétlen?-néztem óvatosan Elire, aki éppen a hajamat csinálta. Valamit nagyon fújkált, de nem láttam, hogy mit mert a tükör előtt Zoé tollászkodott.
-Nem, és nem is fog szerintem... de téged még Krisz elhívhat-valahogy éreztem, hogy ez fel fog jönni.
-Nem, és nem is fog-ismételtem, most én.
-Dobjuk ezt a témát, csajszi, mit fogsz előadni a KMT-n?-nézett a tükörből rám Zozi.
-5 Seconds Of Summert-vontam vállat, mire Eli egy jól irányzott ütéssel megcsapta a vállam.
-Nem mozogni!-szólt.
-U-u-u melyik számukat?-lett izgatott rögtön a sminkelő barátnőm.
-Titok-vigyorogtam.
-De na, tudi akarjuk!-mondta most a csapkodós kedvében levő.
-Tudom-vigyorogtam-Te, mit fújsz a hajamra ennyiszer?-kérdeztem, mert már megint hallottam a sziszegő hangot.
-Nem akarod tudni!-válaszolt, majd jelezte, hogy megvagyunk.
-Te ezt még megbánod!-fenyegettem, mire eszembe jutott valami-Oké, én vagyok Pinkie Pie. Akkor te leszel az az idióta röpködős retardált, te pedig a szarvas kocka-mutattam rájuk bosszúsan, és a kezembe vettem a többi hajfestéket. Ők persze nagyon tiltakoztak, de én mindkettőnek lefujtam a hajuk alját mivel az enyém is úgy volt.
-Zoz, megcsinálod a sminkem?-kérdezte Eli.
-Persze! Lex?-nézett rám Zoé.
-Én magamnak csinálom-mondtam. A szobám másik felébe mentem, és előkerestem a sminkcuccom. Most én foglaltam el a tükröt.
Mikor mind megvoltunk, jöhettek a ruhák.

Négy órára teljes pompában voltunk. Hiába vettünk cipőt, én úgy döntöttem, hogy leszarom, a bakancsomat akarom. Felvettem egy zoknit is, mert nem akartam, hogy felsértse a lábam. Mivel ha már úgyis lázadok, felvettem ezeket a kiegészítőket is:

És persze az ehhez való "harisnyámat" is felvettem.

Kicsit goth stílusom van, de nem nagyon érdekel. A kisestélyi megvan.

Mikor a fiúk is leértek, Bence tanácstalanul állt. Lehet, hogy megesett rajta a szívem, ezért mellé álltam, megfogtam a kezét, és Eli elé húztam.
-Eljössz velem a bálba? Tudom, hogy egy tuskó vagyok, de nagyon örülnék, ha velem jönnél-utánoztam Bence hangját, majd Eli kezét is megfogtam-Örömmel. És igen, tényleg egy tuskó vagy-utánoztam most a lány hangját, majd megfogattam velük a másik kezét-Szerelemdoki Alexa megint színre lépett. És ennyi!-mondtam, mire mindenkiböl kitört az eddig bent tartott nevetés.
-Akkora egy hülye vagy-fordult felém Bence-de tetszik a hajad-mondta vigyorogva.
-Nekem meg a partnered-kacsintottam. Pont végszóra Krisz is beesett. Mint ne mondjak. Egyszerűen csodásan festett. Zoé és Krisi egymás kezét fogva mosolyogva köszöntek. Nagyon aranyosak.
-Ha nem vigyázol rá, kidoblak az ablakon-fenyegettem meg bátyámat.
-Vigyázok rá-ígérte meg, mire megenyhültem.
-Szegény Barni egyedül szingli-tettetett szomorúságot Bence.
-Én is az vagyok-mondtuk egyszerre Krisszel. Mindenki amolyan "ezt ti sem gondoljátok komolyan" fejjel meredt ránk.
-Indulunk még ma?-kérdeztem megtörve a csendet. Erre mind, mint valami csorda vonoltunk ki. Én voltam az utolsó, így én zártam az ajtót. Így 5 óra fele már félhomály volt. Mikor megfordultam, egy kicsit sikkantottam, mert beleütköztem valakibe.
-Na, azért ennyire nem vagyok ilyesztő-nevetett Krisz.
-Te? Soha-forgattam a szemem. Mivel a többiek már nagyon előttünk jártak, mi ketten lemaradva baktattunk a suli felé.
-Hogy-hogy nem valakivel mentél?-kérdeztem, mert tudtam, hogy volt aki meghívta.
-Te hogy-hogy nem valakivel jöttél?-kérdezett vissza.
-Mert nem volt kedvem mással menni-vontam vállat, majd rá néztem, hogy válaszoljon.
-Mert nem volt kedved mással menni-vont ő is vállat, majd mivel a sulihoz értünk, otthagyott a döbbenetemmel egyetemben.
Eliék furán nézve jöttek oda hozzám.
-Mi volt?-kérdezte Zoé.
-Azt mondta, hogy azért nem jött senkivel, mert nekem nem volt kedvem valakivel jönni...-mondtam még mindig döbbenten.
-És itt látszik, hogy ti egymásnak vagytok teremtve.-szónokolt Eli.
-De nektek van párotok, úgyhogy menjetek turbékolni-mondtam, mire visszamentek és együtt elindultak a tornaterembe. Én egy kicsit lemaradtam újfent. Mikor az ajtóhoz értem a két odaállított személy furcsán méregetett és nem engedtek be.
-Miért? Tessék, kisestélyi-mutattam magamra.
-Miért vannak rajtad ezek az izék?-utatott a kiegészítőimre, és a bakancsomra.
-Mert ezek hozzám tartoznak, most pedig mennék arra a bulira, amit nekem is rendeztek-mosolyogtam gúnyosan, majd átverekedtem magam az ajtó előtt álló tömegen.
-Persze, bazdmeg álljatok az ajtóban...-taszítottam nagyot egy fiún.
-Hé!-kiáltott utánam, mire nagy hévvel visszafordultam.
-Mi van?-kérdeztem idegesen.
-Harcias a cica, ez tetszik.-ez most flörtölni akar. Segítségkérően pillantottam körbe, de senkit nem láttam-kivel jöttél?-kérdezte.
-Őő...khm...-pillantottam még jobban körbe, mire két erős kar fonódott a derekam köré, és megéreztem azt az illatot, amit annyira nagyon szeretek.
-Velem, úgyhigy tipli van-mondta. A srác feltett kézzel távozott, mire kifújtam a levegőt.
-Köszi-fordultam Krisz felé.
-Semmiség-vont vállatm, majd megfogta a kezem, és elkezdett húzni a többiek felé.
Sokáig a lelátón ülve beszélgettünk, mikor is az egyik kedvenc lassú számom kezdődött el.
-Valaki!-pattantam fel rögtön.-naa, légyszi-vetettem be a bociszemet, mire Krisz felállt, és lejött velem. A szám felénél tarthattunk, mikor elkezdett a fülembe suttogni.
-Gyönyörű vagy.
-Köszönöm-vörösödtem el. Még jó, hogy a sötétben nem látja.
A következő szám is egy lassú volt, ezért maradtunk még. Valahogy Ricsiék mellé keveredtünk. Az említett személy Tamarával volt.
-Végre!-tátogtam Ricsinek.
-Veled mi van?-kérdezett vissza, mira még pirosabb lettem. Ő erre csak vigyorogva bólintott. Ezt tisztáztuk.

Mikor már vagy 5 számot végigdölöngéltünk visszamentünk a továbbra is a lelátón trollkodó társasághoz.
-Elmegyek büfébe-mondtam, mikor felvettem a táskám.
-Én is megyek!-szóltak egyszerre a lányok. Én csak nevetve ráztam a fejem. Hogy nem unják meg.
Mikor kiértünk a hallótávolságból, (ami amúgy nem nehéz) egyszerre kezdtek neki magyarázni.
-Hé-hé-hé! Egyszerre csak egy! Meccseljétek le, ki kezdi-mondtam, mire elkezdtek kő-papír-ollózni. Végülis Eli kezdte.
-Én úgy tudtam! Annyira cukik vagytok. És!-tartotta felém a mobilját, amin én és Krisz egymást ölelve dölöngélünk.
-Ez lesz az új hátterem-mondtam, majd elővettem a telóm, és végigsimítottam a zárolt képernyőn-Noah, tudod, hogy szeretlek, de le leszel cserélve-mondtam szomorúan, mire mind nevetni kezdtünk.
-Én jövök! Tehát. Mikor lesz az esküvő?-kérdezte Zoé nevetve.
-Egyenlőre még jöjjünk össze. Majd utána-mondtam én is nevetve, majd elmondtam, hogy mit kérek, mert sorra kerültem. Kajával, és piával felszerelkezve mentünk vissza a tornaterembe.
-Barni felszedett egy csajt-röhögött Bence.
-Tényleg ezt a barmot szereted?-suttogtam Elinek, aki röhögve ment oda a bátyámhoz, és ült mellé. Zoé ugyanígy tett a másik bátyámmal.
-Ki a csaj?-kérdeztem.
-Valami tizen egyedikes. Asszem Vani-vont vállat Ben.
-Na, nem kell neki a szerelem doktorságom?-szontyolodtam el.
-Te magadat doktoráld, szivem-paskolt vállon Eli.

Az este folyamán sokat beszélgettünk volt, hogy mindannyian táncoltunk, vagy csak nevettünk. Összességében nagyon jól éreztem magam. Végül Vani dobta Barnit, így sajnos szingli marad még. Hazafele annyira fáradt voltam, hogy majd összeestem.
-Valaki nem akar vinni?-kérdeztem szenvedni, mire Krisz felkapott menyasszony pózba. Én csak a mellkasára hajtottam a fejem. Lassan elnyomott az álom.
-Lexa, megjöttünk-suttogta egy édes hang a fülembe. Lassan kinyitottam a szemem.
-Köszönöm-mondtam, mire elmosolyodott, és lerakott. Én csak egy puszit nyomtam az arcára, majd a lányoktól is elbúcsúztam. Gyorsan lezuhanyoztam, lemostam a sminkem, átvedlettem. 11 órakor már az ágyamban feküdtem, a bazinagy macimat ölelve, az azon gondolkozva, hogy vajon szeret-e.