𝐶𝑎𝑠𝑡𝑎𝑤𝑎𝑦

🥑5🥑

Szeptember 5. Péntek

Reggel a szokásos rutin után egy fekete pólót, fekete gatyát, bőrdzsekit, és bakancsot vettem fel.
Majd felkaptam a tatyóm és a kávém után elindultam a suliba. Furcsa módon csak Elivel találkoztam. Azt mondta, hogy Krisz elindult hamarabb. Sokat beszélgettünk az úton, majd a suliban elváltak az útjaink. Letettem a cuccaim a suliboxomba, és megállapítottam, hogy ki kéne dekorálni. Pont akkor ért mellém Zoé. Egy nagy öleléssel üdvözöltük egymást.
-Milyen volt tegnap?- kérdezte fülig érő mosollyal.
-Hol kezdjem?-kérdeztem nevetve, még mindig a szekrényemben matatva.
-Mondjuk az elején!-nyitatta ki ő is a suliboxot.
É

s ekkor ledaráltam neki az egész "randi" történéseit. Megígértem neki, hogy majd hétfőn bemutatom, meg ilyenek...

-Na, az fasza. Ma akkor átmenjek hozzád órák után?-húzott maga után, amikor már a folyosón sétáltunk a temérdek ember között.
-Be kell ugranunk boltba is, venni kell valami kaját.
-Eli, Eliii!-ugrott Zoé, a nyákába, szegény meglepődött lánynak, amikor meglátta a kijönni az egyik teremből-Suli után jössz Lexhez?-kérdezte csillogó szemmel. Eli rám nézett, majd mikor csak a mosolygós arcomat látta, boldogan bólintott.
-Amm, tök jó, hogy te szervezed a programokat az én házamba-nevettem.
-Úgyis tegnap mentek el a szüleid, csak unatkoznánk ketten- én erre a mondatra amolyan "ezt te sem gondolod komolyan" fejet vágtam. Mi sosem unatkozunk.-jó, igaz, nem unatkoznánk, de kell még egy bűntárs!-és most volt az a pillanat, amikor lefagyva álltam meg, mert megláttam Őt. Őt, ahogy egy másik lány, pontosabban Roxi szájában túrkál. Édes jó, Istenem.
-Muszáj?-néztem Zoéra, aki kérlelt, hogy menjek.
-Igen-és ekkor egy erőteljeset rántott rajtam-jól vagy? Oké ez hülye kérdés... akkor... öhm... megverjem?
-Nem kell, ha neki ez így jó, hát legyen, nekem ott van Dávid. Aki csak egy barát, de akkor is ott van...-mondtam elhaló hangon. Ezt sosem fogom elfelejteni. Sosem.
-Hé! Az én öcsém, ha akarod este befestem a haját kékre!-nézett rám Eli. Ohh basszameg, neki  nem kellene tudni., hogy tetszik nekem a tesója.-utálja a kéket, azt mondja mindig, hogy olyan, mintha megenné őt.-most másodjára fagytam le. Noah is mindig azt mondja az interjúkban, hogy azért utálja a kéket, mert ha felvesz egy kék pólót, akkor az olyan, mintha megenné őt... Fura mi? de lehet, hogy van más is aki így érez nem? Nem kell rögtön erre gondolni.
-Na, siessünk hercegnő, nem fogunk beérni órára-húzott továbbra is maga után.

A terembe beérve elkezdtem egy fát rajzolni a kezre, majd 5 perccel később megérkezett Krisz.
-Jó reggelt!-mosolygott rám.
-Jobbat...-morogtam a kezemet firkálva.
-WoW-ámult el, amikor meglátta a kezem. Van egy kis érzékem a rajzoláshoz, de azért ennyi nincs. Erre nem reagáltam, csak folytattam, amikor belépett a tanár.

Kórusban köszöntünk, majd kezdődhetett az első rajzóránk.
-A mai az első óránk, ezért mindenki azt rajzol amit akar-nézett körbe a harmincas éveiben járó nő.
Én rögtön elővettem egy lapot, és ràborultam úgy, hogy senki ne lássa amit csinálok. Így szoktam csinálni, sokan mondták, hogy el fog romlani a szemem, de nem nagyon érdekel...
Az óra utolsó perceiben fejeztem be. Tükrözte a hangulatom. Mikor vetettem egy fél pillantást Krisz rajzlapjára, majdnem kitört belőlem a röhögőgőrcs, ezért olyan hangot hallattam, mint egy fuldokló, terhes mormota. A szöszi kérdőn nézett rám majd a lapjára. Egy pillanat alatt realizálta a helyzetet.
-Nevess csak...-nézett végül sértetten, és elfordította a fejét, amit megböktem egy ceruzával, és amikor rám nézett, összekötöttem a tekintetünket. Az ő szemében ámulat volt. És, hogy miért? Nem, nem a rajzom miatt. Van egy ilyen... hogy is mondjam... képességem. Ha valaki a szemembe néz, és én összekötöm vele a tekintetem, akkor vörös lesz a szemem. Nem tudom miért, de ezt egysezr azért ki akarom deríteni. Mikor mér eleget nézte bámulta a szemem, és nekem is fájt a sok nyitvatartástól egyszerűen csak megszakítottam a szemkontaktust, és egy utolsó pillantást velettem a rajzlapra, majd kitört belőlem a röhögés. Mindenki kérdőn nézett rám, Krisz pedig visszatért a durcázáshoz. Be kell vallanom, hogy aranyos amikor durcázik.
-Alexa, ha ilyen jó kedve van, össze is szedheti a rajzokat-Ahogy körbementem az osztályban, mindenki nagyon szépet rajzolt, csak szegény szöszié volt olyan. Hogy is mondjam... inkább nem részletezem.

A tanárnő egyesével mindenki rajzát megdicsérte, majd a kezébe akadt egy, amin megakadt.
-Névtelen-lóbálta a kezében az én rajzomat, mire feltettem a kezem-Alexa, ez egy gyönyörű alkotás! Ajánlom figyelmedbe a rajzszakkört-ámult tovább, majd amikor a következőhöz ért, lefagyott a mosoly az arcáról, én pedig megpróbáltam halkan kiröhögni szegény padtársamat-ez mégis mi?-nézett rá.
Krisz elkezdte mondani a rajza milétét. Érdekes volt, mert sehogy sem tudtam összerakni. Egy paca, két paca, dupla paca. Nagyjából ez szerepelt a lapján.

Az élvezetes rájzóra utáni szünetben folytattam a kezemen a firkálást. Nem sokáig, mert drágalátos Krisztián nem tudta magában feldolgozni ezt a vörös szem, nem vörös szem témát.
-Ezt hogy csináltad? Hogyan lett vörös a szemed?-kérdezte végül nagy nehezen.
-Optikai cslódás, nekem zöld a szemem, akkor is zöld volt, rosszul látad...-kezdtem bele az unásig ismételt szövegbe, de közbevágott.
-Nekem ne hazudj, éreztem valamit amikor a szemembe néztél és láttam, hogy vörös!-jelentette ki. Most hazudjak tovább? De annyira cukin néz. Basszus, a bociszemek...
-Jó, figyelj, ezt alig tudja egy pár ember, eddig mindenki bevette az optikai cslódásos szart. Tehát. Valamilyen földönkívüli vagyok. Talán a Marsról jöhettem...
-Tényleg?-kérdezte.
-Nem.-röhögtem
-Lexa, kérlek, kíváncsi vagyok. Meg amúgy sem foglak addig békénhagyni.
-Igazán? Itt van az utcasarki platinád, szerintem van jobb dolgod is annál, hogy engem piszkálj. Mondjuk keresd a ribanc szájában a szüzességét, már egy ideje elvesztette szegény, és nem találja-váltottam bunkóra, amikor belépett a terembe Roxi.
Krisz még válaszolni akart, de én csak ráhajoltam a kezemre, és tovább csináltam a fát.
Mikor készen lettem, büszkén vigyorogtam rá.

Még egy pár órát túléltem úgy ,hogy hanyagoltuk az Alexa szeme vörös témát, de suli után elkapott. Szerencsére nem sok időre, mert a lányokkal mentünk a boltba, ami most jól jött, hogy a másik irányban van.
Zoéval és Elivel az oldalamon baktattunk a boltba. Út közben a lányok nagyban beszélgettek, de nekem visszaterelődtek a gondolataim hétfőre. Amikor elöször lépett be a terembe. Az volt az első gondolatom, hogy hasonlít Noah Whitera.
-És milyen filmet fogunk nézni?-csapta meg a fülem Eli kérdése. Zoé egy mindenttudó mosollyal válaszolt helyettem.
-Valami olyat, amiben játszik Noah White-mondta, mire Eli úgy nézett, mintha szellemet látott volna.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Ja, ahha, persze, csak eszembe jutott, hogy valamit a suliban felejtettem, de nem baj, ráér hétfőn -mi csak bólogattunk.
Pont megérkeztünk a bolthoz, mikor Elinek üzenete jött, nekem pedig hívásom. Dávid volt az. Kinyomtam, majd írtam neki egy később visszahívlak üzenetet, viszont El tavábbra is pötyögött.