𝐶𝑎𝑠𝑡𝑎𝑤𝑎𝑦

🥑18🥑

Szeptember 15. Kedd

Alexa szemszöge

-Hogy rohadnál ketté!-nyöszörögtem, mikor meghallottam, hogy valaki hajnali 6-kor nekiállt bulizni. Hát, de ember! Aludni azt kell... továbbra is nyöszörögve bújtam bele a mamuszomba-Lander Barnabás!-léptem ki a szobámból rekedt hangon szólítva testvéremet.
-Mi van húgi?-sétált velem szemben fel a lépcsőn emlegetett bátyám.
-Kapcsold ki ezt a szart-utaltam a zenére, ami még mindig hangosan szólt.
-Most az egyszer nem én akarom pokollá tenni a reggeledet-tette fel a kezét-a szomszédból jön. Nem Eliéktől. A másiktól.-helyesbített.
-De ott egy 90 éves nyanya lakik.-értetlenkedtem.
-Este elhunyt a mami, és máris ide költözött az unokája-magyarázta. És még, hogy én tudok mindent. Chh...
-Oké, akkor rendet teszek...-nyúltam a kilincsért, de Barni visszahúzott.
-Így akarsz átmenni?-mutatott végig rajtam. Egy fekete cicagatya egy sportnelltartó és egy mamusz volt rajtam. A hajam pedig nem éppen állt emberien. Egy haj hogyan tud emberien állni? Miről beszélek? Látjátok, ezért van még nagyon reggel...
Felrohantam a szobámba, megfésülködtem és felvettem egy zoknit. A ruhámmal nem akartam semmit kezdeni, ezért csak felkaptam egy zipzáros pulcsit. A lábamra pedig nem a bakancsot vettem fel, mert biztos megint ellenem lett volna, és órákba telne felimádkozni, hanem a sporcipőm. Kicsaptam az ajtót, és mérgesen trappoltam át a szomszédba. A kapu nyitva volt, így az ajtóhoz léptem. Mivel értelmetlen lett volna kopogni, így bevágtam az ajtót. Meglepetésemre tömeg nem volt, csak egy pár alkoholtól bűzlő fiatal fetrengett lehetetlennél lehetetlenebb helyeken. Egy eléggé helyes fiú-aki látszólag kevésbé volt illuminált állapotban-közeledett felém.
-Szia cica-mosolygott csábosan. Ez nálam nem jön be.
-Hali!-mosolyogtam angyalian. Elküldjem az anyjába, vagy ne?
-Mit tehetek érted?-támasztotta meg az ajtófélfát.
-Lehalkíthatnád ezt a szart-biccentettem a hangszóró felé.
-Neked bármit-kacsintott, mire megforgattam a szemem.-Amúgy Dávid vagyok-nyújtotta a kezét. A nevétől megremegett a gyomrom, és a sírás kerülgetett, de erős maradtam és elfogadtam jobbját.
-Alexa-montam, majd megfordultam volna, de eszembe jutott valami.-a hullákat szerintem tüntesd el-biccentettem a mozdulatlanul fekvő egyedekre.
-Ja, hát ők még élnek. Vagyis... asszem-vakarta meg a tarkóját tanácstalanul. Megesett rajta a szívem. Jó, nem csak szerettem volna másnapos palikat felkelteni, esetenként felképelni, ezért odamentem az egyikhez. Dávid kérdőn nézett rám.
-Mi van? Nem segítesz?-néztem rá.
-Ja, de-eszmélt fel. Ő is odament egyhez, majd elkezdte felrázni.
Mivel az én kiválasztottam elég makacs volt, és én is jó kedvemben voltam-khmm, irónia- ezért kapott egy pofont.
-Madárcsicsergéses jó reggelt.-mosolyogtam a meglepődött fiúra. Egy ideig döbbenten néztem gyönyörű szürke szemébe, majd megszakítottam a szemkontaktust, nehogy vörösek legyenek íriszeim. Feltápászkodtam a kanapéról, és mentem a következő áldozathoz. Őt egyből sikerült felráznom, de mivel volt még egy pár  emberkénk, így megelégeltem, és megkerestem a konyhát. Már voltam ebben a házban, így tudtam mit hol találok. Fogtam egy irreálisan nagy fazekat, majd teletöltöttem, és megálltam vele a nappali végében. Lendületet vettem, és kiöntöttem úgy a vizet, hogy mindegyik alanyunk fejére loccsanjon egy kevés.
A sok prüszkölve szitkozódó fiú láttán inkább  leraktam az edényt, és elindultam kifele, nagy sunyiban.
-A kiscsaj hova megy?-kérdezte a szürke szemű.
-Tudod, létezik egy olyan hely, hogy iskola. És ebben az úgynevezett iskolába az emberek tanulni járnak.-magyaráztam szájba rágósan.
-Az más...-azt hittem elengednek. Igen, hülye voltam, hogy bejöttem egy 18 éves fiúkkal teli házba. Egy ismeretlen pali fogta meg a karom.-hé! Engedj el!-próbáltam kihúzni a kezem. Végül meguntam, és egy jól irányzott rúgással eltaláltam ágyékát. Elengedte a kezem, mire elkezdtem futni az ajtó felé.

A reggeli incidens után épségben hazaértem, és még a suliba is időben értem be. Viszont se Kriszt, sem pedig Elit nem láttam egész nap. Zoé sem jött be, úgyhogy egyedül szenvedtem végig a napot.

Krisz szemszöge

A mai nap eldöntöttem, hogy nem megyek suliba.
-Noah Whiteot megkérném, hogy tolja le a seggét a konyhába! Beszélnünk kell!-hallottam meg szeretett húgom hangját. A konyhában megláttam Zoét, mire a szememből azonnal kiment az álmosság.
-Ő...-mutattam Zozira, mire Leila bólintott.
-Tudja.
-Szuper... és miért is?-vontam fel a szemöldököm és a kávéfőző mellé léptem.
-Mert Alexa gyanakodik és ha jól tudom, még nem akarod neki elmondani.-mondta.
-Oké, vágom. De ugye te sem akarod neki mondani?-néztem most Zoé felé.
-Nem-rázta a fejét.-amennyiben megígéred, hogy nem bántod meg. Valamint. Baszki! Megcsókolod, és még csak rá sem nézel? Normális vagy te?-dorgált meg azonnal. Igen, ezt elrontottam...
-Hát ő...Oké, nem tudom mi van velem. Lexa egy gyönyörű lány, és lehet, hogy érzek valamit iránta. És nem, nem vagyok normális-fordultam ismét a kávégép felé, de most nem csak szemeztem vele, hanem beindítottam.
-És milyen érzés híresnek lenni?-tette fel a kérdést Zoé.
-Szar-támaszkodtam meg a pulton.
-Amúgy öcsi, vegyél már fel egy pólót.
-Ne öcsizz én vagyok az idősebb!-szóltam vissza a lépcsőről. Gyorsan felkaptam egy fekete pólót, majd mentem is vissza. A kávém már készen volt, ezért azzal a kezemben ültem le a lányokkal szembe.
-Oké, segítenetek kell...

Alexa szemszöge

A napot végig szenvedtem. Bár Marci mindig cseszegetett, így nem hagyott unatkozni. Mivel ma van a főpróba ezért suli után egyből mentem is a terembe. Az öltözőben mindenki az egyencuccban billegett. Nagyon jól neztünk ki. Megkértem Ginát, hogy csináljon rólunk egy képet, így beálltunk. A képen megjelöltem mindenkit, majd kiraktam Instára, és Snapre is.

A próba nagyon jól telt, fantasztikusak voltak a lányok. Az edzés után persze Bence is odatolta a seggét.
-Mizu csajok?-igen, az unásig ismételt kérdés sem maradhat el.
-Semmi-és persze az unásig ismételt válasz sem.
Gyorsan visszaöltöztem valami kényelmesebbe, és mentem is a kocsihoz.
-Hali Angyal!-kacsintott rám Ricsi. Meglepődve öleltem át.
-Hát te?-kérdeztem mikor elváltunk.
-Van barátnőm!-kiáltotta el magát boldogan.
-Megcsalsz?-durciztam meg rögtön.
-Dehogy!-nevetett rajtam Ricsi, mire én is felnevettem.
Az út csendben telt, mert én gondlkodtam a fiúk meg... hát ők fiúk, sose lehet tudni mit csinálnak.
Otthon gyorsan lezuhanyoztam majd az ágyba ülve kezdtem el gondolkodni. Benyomtam a hangszórómon a Besude You-t és magamhoz szorítottam a macit. Aminek még mindig nincs neve. Oké, majd keresek valami ráillőt, mert eddig mindig elfelejtettem.