𝐶𝑎𝑠𝑡𝑎𝑤𝑎𝑦

🥑16🥑

Szeptember 14. Hétfő

Reggel valami loccsant a fejemen.
-Te nem vagy normális!-ordítottam el magam.
-Ki mondta, hogy az vagyok?-nevetett Barni. Hogy az a...
-Egyszer, azaz egyszer nem tudnál kedvesen felkelteni?-kérdeztem dühösen.
-Én tök kedvesen öntöttem rád a vizet!-kérte ki magának, de mivel látta a villámokat szóró szemeim, inkább kislisszolt a szobámból. Jól is tette. Nagyot nyögve néztem meg az időt.
-Te görény még csak öt óra van-ordítottam el magam. Ha így folytatom, nem lesz hangom... a földszintről csak egy ördögi nevetést hallottam. Seggfej. De legalább van időm rendbeszedni magam. Elsőnek a hajamat szárítottam meg. Nem tudom mivel öntött le az a köcsög, de biztos, hogy nem egy pohárral, mert mindenem úszik a vízben. Miután a hajamat vízmentesítettem (?) Felkaptam egy fekete haspólót, és egy úgyszint fekete szaggatott farmert.
Lementem csinálni magamnak valami reggelit. A tükörtojás mellett döntöttem. Hamar megvan és elégge laktató is.
A reggelit letudva mentem felkelteni a bátyáimat. Mivel nem volt kedvem anyáskodni, ezért felkaptam egy serpenyőt, és egy fakanalat, majd az ütögetve vonultam végig a folyosón. Bence és Krisi is azonnal felkeltek, ezt a cifra káromkodásukból véltem felfedezni.
Mivel nem akartam azt hallgani, ahogy elküldenek melegebb éghajlatra, felkaptam a dzsekim a tatyóm és a bakancsom, majd se szó se beszéd elindultam. Fasza, hogy még csak fél hét van. Mivel a suliba nem nagyon akarok menni, ezért elkanyarodtam a legközelebbi park felé. Beraktam a fülesem, és beindítottam egy random lejátszási listát. Persze nem nagyon fogyeltem rá, mert a gondolataim össze-vissza cikáztak. Leültem egy padra.
-Mizu Angyal?-csapta le magát hirtelen mellém Ricsi.
-Minden faja, hogy-hogy ilyenkor?-kérdeztem kirántva a fülesem.
-Ezt én is kérdezhetném tőled.
-Barni rám öntött egy vödör vizet hajnali ötkor, és nem tudtam magammal mit kezdeni otthon.-vontam vállat.
-Te szegény-nézett le rám.
-Inkább ő szegény, én eskü kinyírom-ráztam a fejem, mire Ricsi felnevetett-tényleg, mizu van Tamival?
-Hát, alakul... elhívtam randira. És képzeld, igent mondott-mesélte úgy, mint egy kisgyerek, akit elengedtek a vidámparkba.-és veled meg a szőke lovagoddal mi van?
-Azt hiszem, hogy ma randizni fogunk...-mondtam halkan.
-Végre! Erre vártam mióta megismertelek. Hogy szerelmes legyél.-mosolygott, majd átkarolta a vállam.
-Én pedig arra, hogy kinőljön a tököd-vigyorogtam rá, mire felnevetett.
-Baszki, el fogunk késni-néztem meg az időt, felpattantam.
-Jössz?-kérdeztem.
-Nincs első órám-vont vállat.
-Akkor igazán elmehetnél nekem venni egy kávét-néztem rá bociszemmel.
-Ahj, jóvan-adta meg magát, mire megöleltem-na szedd a lábaid, mert elkésel-tessékelt, és ő is elindult a másik irányba. Összességében, ha Barni nem lett volna köcsög, akkor nem kapok ingyen kávét. Oké, talán ma még nem nyírom ki. Visszaraktam a fülesem és most a zenére figyeltem, mert ha elterelődnének a gondolataim biztos, hogy bepánikolnék a délután miatt. A sulihoz érve elégedetten néztem az órámra ami azt mutatta, hogy gyorsan tudok sétálni. A bejárat előtt Zoziék álltak. Odasiettem hozzájuk.
-Jó reggelt!-köszöntek.
-Jobbat-mondtam.
-Hogy-hogy a másik irányból jöttél?-kérdezte Eli.
-Barni reggel leöntött egy irreálisan nagy pohár vízzel, és mivel korán volt még, én meg nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért elmentem a parkba ahol találkoztam Ricsivel. Ja, és hoz nekem ingyen kávét.-mondtam egy szuszra.-Mi ilyen vicces?-kérdeztem a nevető barátaimat.
-Hogy tudsz ennyit beszélni egy levegővel?-kérdezte Krisz.
-Nagy a tüdőm-kacsintottam rá szórakozottan.
-Jólvan gyerekek, vége a mókának, befele a suliba-jött ki az egyik tanár.
Sóhajtva tettük a mit kért.
Az első órán, matekon a táblánál dolgoztunk. A szünetben pedig megkaptam Ricsitől a kávém. Spanyolon viszont Zoé mellett ültem és ő eléggé kíváncsi típus. Kaptam is egy cetlit.

(Zoé-dőlt, Alexa-dőlt aláhúzott)

Mi volt tegnap?
Vasárnap
Hülye, tudod mire értettem
Oké, Krisz azt hazudta, hogy cukorért megy a boltba, de utána pedig megmondta, hogy miattam. És elhívott randira. Ennyi.
Jajj, ez annyira romantikus. Legszívesebben sikítoznék, de nem teszem, mert a tanár így sem kedvel :(
Engem bír :3
Persze, mert te tudsz spanyolul, és pedig béna vagyok.
Majd te is tudni fogsz.

-Oké, Alexa. Mi a válasz?-fodult felém a tanárnő. Felálltam, és a táblára firkantottam.
-por supuesto, esta es la solución-mondtam.
(Természetesen ez a válasz)
-Ügyes-ültetett le, és beírt egy ötöst a naplóba.
-Aki tud, az tud-pacsiztam le Zoéval. Az óra további részét Zozi kezének a firkálásával töltöttem. Ő nem nagyon foglalkozott vele már hozzászokott, hogy kap egy ajándékot spanyol vagy angol után a kezére, mivel nekem nem nagyon kell figyelnem órán, mert folyékonyan beszélek spanyolul és angolul is.
-Wow csajszi, ez igen-nézett le óra után Zozi a karjára, amin egy farkas díszelgett.

A tanítás további részében nem történt semmi, csak az utolsó órán fizikán Krisz megkérdezte, hogy áll-e még a suli után. És csak elpirulva bólintottam. Már alig vártam, hogy vége legyen. A csengő élesen hasított a levegőbe, mire mindenki pakolni kezdett. Krisz meg megvárta, míg beügyeskedem a cuccaimat a táskámba, majd az újjait az enyémekre kulcsolva vezetett.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Maglepetés-nézett rám.
-Utálom a meglepetéseket-mondtam.
-Ez tetszeni fog-bizonygatta.
Egy erdőhöz értünk.
-Meg akarsz ölni?-riadtam meg.
-Mi? Dehogy is-nevetett.
-Szerencséd! Ha megölsz, megöllek. Még nem tudom, hogy de hidd el megoldom-fenyegett meg, mire még jobban nevetett.
-Na, gyere-húzott az erdő felé. Egy kis ideig még sétáltunk, majd egy patakhoz érkeztünk.
-Ez mese szép-állapítottam meg
-Igen-de Krisz nem a patakot nézte, hanem engem. Belepirultam. Mi van velem?-tudod, nem is nagyon ismerlek azon kívűl, hogy szuperül táncolsz, énekelsz, gitározol és rajzolsz. Valamint főzöl.
-Hát, ennyi vagyok, nincs bennem semmi különös-vontam vállat, majd leültem a fűbe. A szöszi is követte a példám
-Pedig engem megfogtál és szerintem különleges vagy-nézte a patakot.
-Igen? Mi lenne olyan különleges bennem?
-Az, hogy nagyon erős és magabiztos vagy. Vicces és gyönyörű. És én kíváncsi vagyok mindenre, ami veled kapcsolatos-nézett mostmár rám. Én csak elfordítottam a fejem. Az állam alá nyúlt és maga felé fordította azt. Összekötöttem a tekintetünket. Fejben lejátszottam a múltam minden egyes fontos pillanatát, ami ahhoz vezetett, ami lettem. Amikor megszöktem, amikor nem beszéltem, amikor elkezdtem gitározni, amikor elkezdtem énekelni, táncolni, amikor az exem dobott, mikor ő belépett az életembe, amikor a "szüleim" meghaltak, s megtudtam, hogy az igazi szüleim svájciak, egészen a mai napig.
Majd beugrott egy számomra ismeretlen kép. Egy fekete hajú lány hátult ült egy autóban, miközben énekelt. Egyszer csak egy ismeretlen férfi elkapcsolta a rádiót. A kislány kérte, hogy kapcsolja vissza, de a férfi nem tette. Ült ott egy nő is. Hátrafurdult, mire a lány szemei vörösen kezdtek izzani. Mint az enyém... a férfi a visszapillantóból egy másodpercre hátranézett, majd lefagyott. Az autót nem irányította senki, mire beleütközött egy kamionba. Hirtelen lecsuktam a szemem. Csodálkozva néztem a fiúra, aki ugyanígy tett, majd sajnálkozóra váltott a pillantása.
-Utálom, ha valaki sajnál. Ne sajnálj. Vagy legalább ne ilyen látványosan-mondtam.
-Miért utálod?-kérdezte.
-Mert mindenki arra gondol, hogy legalább nem vele történt ez meg...
-Szeretnél találkozni a szüleiddel? Az igaziakkal?-tette fel a kérdést, amire látszólag volt válaszom. De ez közel sem volt olyan könnyű...
-Igazából...lehet. Kíváncsi vagyok, hogy miért nem ők neveltek fel, hogy nekik is van-e képességük, hogy honnan származok-mondtam az igazat.-Ilyen késő van már?-néztem az órámra.
-Szeretnél menni?-kérdezte. Erre csak bólintottam. Felkaptuk a táskáinkat, és elindultunk a szürkületbe. Azon gondolkodtam, hogy mi lehetett az amit láttunk. Az a balesetes... Egyszer csak egy ág reccsenését hallottam. Igen, rendesen beszartam, úgyhogy megugrottam. Krisz csak kinevetett.
-Ne félj, itt vagyok-karolt át, mire megnyugodtam. Az erdőből kijövet egyszer csak egy vaku villant a szemembe. Aztán egyre több, és több.