𝐶𝑎𝑠𝑡𝑎𝑤𝑎𝑦

🥑19🥑

Szeptember 16. Szerda

Ma már drága barátaim is megtalálták a sulit.
-Miért nem voltatok tegnap? Marci állandó cseszegetését kellett hallgatnom...-panaszkodtam, mikor megláttam a sulinál állva a többieket. Zoé és Eli nevetve öleltek meg, viszont Krisz csak intett. Nem is akartam többet, még haragszom rá. Elindultunk be, de Krisz megragadta a karom a folyosón. Nem szólt semmit, csak behúzott egy szertárba.
-Meg akarsz erőszakolni?-kérdeztem félve. Ő csank nevetve engedett el.
-Olyannak ismersz?
-Őszintén? Nem is ismerlek...-hajtottam le a fejem.
-És szeretnél megismerni?-felnéztem rá, és bólintottam.-De nem most-mondta a csengő hangja hallattán. Oké, most tényleg azért húzott be a szertárba, hogy utána itthagyjon? Ebben nincs logika... Feljegyzés magamnak: ne keresd Kriszben a logikát. Úgyse fogod megtalálni.

Még mindig sokkos állapotban léptem be a terembe, ahol szerencsére nem volt benn a tanár. Levágtam magam Krisz mellé, és csak bámultam magam elé. Tíz perc elteltével sem jött be a tanár. Húz perc elteltével sem. Mindenki lefoglalta magát, így nagy sunyiban elhúztuk a törit. Én személy szerint belül Noah White fejű unikornisokon lovagoltam. Vagyis... unikornisoltam. Ilyen létezik? Óra után-amin végig firkálgattam, és persze unikornisoltam-bejött az ofő, mivel vele lesz a matek.
-Hát ti?-nézett végig rajtunk csodálkozva-és a tanár?
-Nem jött be órára-nyávogta Maja.
-Igazán? Ez nem az első alkalom...-sóhajtott a tanárnő, majd leült az asztalhoz.
Egész órán egyenleteket oldottunk meg, de nem bántam, mert legalább valami lekötötte a figyelmem. Mivel mindig én lettem kész legelsőnek, kaptam egy könyvet, amiből oldhattam meg feladatokat. Krisz egy párszor megbökött, de csak leintettem, vagy szúrósan néztem rá. Nem értem a fiúkat. Miért nem mondják meg mit akarnak? Ha nem szeret, velem ne játszon! Na álljon meg a gyászmenet. Én miért gondolkozok azon, hogy szeret-e?

Még egy nyelvtan és egy angol után-amin Zoé egy fát kapott a kezére-jött a várva várt tesi.
Zozival és Elivel karöltve vonultunk az öltöző felé. Bent most nem láttunk Roxit, de a csatlósai ott voltak. Mind susmorogtak, majd felém fordultak. Most félnem kéne? Felém fordította az egyik a telefonját.
-Le vagy rázva ribanc-mondta, mire lenéztem a készülékre. Egy videót játszott le, amin Roxi és Krisz... hát, nem éppen beszélgetnek. Nem sírtam, csak kurvára fájt. Az, hogy elhittem, hogy valaha is lehet köztünk valami. De könyörgöm, még csak két és fél hete ismerem. Szabadna ilyen érzéseket kiváltania belőlem?
Eli és Zoé azonnal elküldték a csatlósokat, akik nevetve vonultak ki, majd hozzám jöttek, és megöleltek. Tőlül elválva még mindig nem sírtam. Mintha elfogytak volna a könnyeim. Csak bámultam magam elé.
A csengő élesen hasított a levegőbe. Nem érdekelt, hogy óra lenne, és az sem, hogy csak egy rövidújjú van rajtam, mereven előre nézve kimentem az udvarra. Leültem egy padra, elővettem a telefonom, és a fülesem. Benyomtam egy lejátszási listát, de nem nagyon figyeltem rá. A fejemben katyvasz uralkodott. Nem értettem, hogy két és fél hét alatt, hogy válthat ki belőlem ilyen érzéseket Krisz. Nem értettem, hogy miért viselkedik velem így. Hirtelen beugrott egy kép. Egy kép, ami még jobban aggasztott, mint bármi más. És ez nem más volt, mint az amit akkor láttam, amikor Krisznek mutattam meg a múltam. A fekete hajú kislány, akinek vörösen izzott a szeme, és balesetet okozott. Vajon ez én vagyok? Erősen koncentráltam, de nem történt semmi. Egyszer csak egy mély hangot hallottam meg. Valahonnan ismerős volt. Biztos, hogy a közelemben volt, de távolinak tűnt a hangja. Kirántottam a fülemből a fülest, amiből egy ideje már nem szólt semmi. Meglepődve néztem Dávidra. A szomszéd Dávidra.
-Nem fázol?-kérdezte. Nyoma sem volt a reggeli énjének. Csak egy aprót bólintottam jelezve, hogy "de", mire levette pulcsiját és nekem adta.
-Köszönöm!-néztem rá hálásan. Belebújtam a fekete pulcsiba. A térdemig ért, és a kezemről vagy 10 centi lelógott.
-A pulcsimban még kisebbnek nézel ki-mosolygott aranyosan.
-Igazán?-néztem fel rá angyali mosollyal.
-Igen. De így még aranyosabb vagy-fogta meg a kezem, és húzott maga mellé. A fejem a vállára döntöttem, csak úgy reflexből.
-Neked nem kéne órán lenned?-jutott eszembe, és ránéztem, miközben állam a vállán pihent. Tüzetesen végigmértem arcát. Egy hiba sem volt rajta. Szeme smaragdzöld volt, haja egészen sötét, ajkai tökéletesen íveltek voltak. Egész nap csodálni tudtam volna.
-Nincs több órám-nem nézett rám, csak továbbra is egy pontot bámult-és neked?-nagyot sóhajtottam, majd fejem visszafektettem vállára.
-Leléptem-válaszoltam én is arra nézve amerre ő.
Egy ideig csendben ültünk, majd úgy döntöttem, hogy folytatom arca csodálását, mikor észre vettem, hogy ő is engem néz. Pirulva hajtottam le a fejem. Kezét állam alá tette, majd gyengéden felemelte a fejem. Lassan közeledett felém, mire a csengő megszólalt, és ezzel egyidejűleg diákok sereglettek ki az épületből. Dávid halkan szitkozódva fordította el a fejét. Valamilyen hülye ötlettől vezérelve fordítottam fejét magam felé, megöleltem. Meglepődve nézett rám, majd félmosolyra húzta ajkait. Felkapta a táskáját, amit csak most vettem észre, majd megindult.
-A pulcsid itt hagytad!-kiáltottam utána, mire visszafordulva nevetve megrázta a fejét, és tovább ment. Megvontam a vállam és leugrottam a padról. Mikor megfordultam, hogy visszamenjek az öltözőbe, megláttam Kriszt, aki sokkos állapotban állt és mereven bámulta a padot, ahonnan jöttem.
-Mi van? Elhagytad a kurvád?-vetettem oda neki gúnyosan, majd elmentem mellette.
-Te normális vagy?-dorgált meg Zoé, mikor visszaértem az öltözőbe.- kié ez a pulcsi?
-Nem, és Dávidé-vontam vállat.
-Azé a Dávidé? Azt mondtad kihasznált-kelt ki magából.
-Nem, nem azé. Ez egy másik Dávid. Az új szomszédom.-ültem le.
-Szerencséd te... mármint mi?-vesztette el a fonalat szegény.
-Tegnap elhunyt a 90 éves nyanya, és az unokája, Dávid költözött be a házába. Tegnap találkoztam vele reggel, ma pedig itt volt a suliban az udvaron. És megtalált egy padom. Aztán nekem adta a pulcsiját. És meg akart csókolni, de a csengő közbeszólt, mire megöleltem-túrtam gondterheltem a hajamba.
-Oké, te aztán jó hülye vagy-guggolt le elém Zozi. Eli csnedben emésztgette a hallottakat.
-Ja, és Krisz meglátta-mondtam a jó részt. Eli hirtelen rám kapta a tekintetét.
-Azon a videón nem Krisz volt!-mondta hirtelen. Idő kellett, mire rájöttem, hogy milyen videóról beszél.
-Akkor ki?-kérdezte Zoé.
-Az egyik tizedikes. Valami Áron. Hátulról kiköpött bátyám-gondolkodott.
-A picsába!-temettem arcomat a kezembe.