𝐶𝑎𝑠𝑡𝑎𝑤𝑎𝑦

🥑4🥑

Szeptember 2. Kedd

Amint bementünk az a-sok elhallgattak, majd egymás után kivonultak.

Beszélgetve öltöztünk át. Én a régi edzős szettem vettem fel, mert szerencsére a sulinak nincs egyentesicucca, hamár az egyenünneplőt ránkaggatták.

A tesitanárt nem nagyon érdekelte, hogy ez az első óránk, így futtatott velünk egy félmaratont, majd mikor már mindenki meghalt még én is-pedig az azért nagy szó- elengedett minket, hogy menjünk és mossuk meg az arcunkat. Az órából már csak 20 perc volt, és azt mondta a tánárnő, hogy kosarazni fogunk. Úgy mentünk vissza, mintha a fogunkat húznák... Nem volt valami kellemes.

Tesióra után jött egy irodalom és egy föci. Ott jött el számomra a végpont. Látványosan szenvedtem keresztül azt a 10 perc szünetet. Krisz meg csak röhögött. Hát kössz.
-Mit röhögsz?-vontam fel a szemöldököm
-Nem tudnál ennél látványosabban szenvedni?-röhögött tovább, én csak szemforgatva válaszoltam.
-Nem tudnák az emberek kiiktatni a föcit?-erre csak még jobban nevetett, márha ez lehetséges.
-Mi olyan rossz benne? Miért utálod ennyire?
-Mert majdnem meghúztak belőle nyolcadikban, ráadásul meg semmi értelme sincs-vonogattam a vállam.
-Ennyire béna lennél?-erre belépett a tanárnő, és csak egy szúrós pillantással ajándékoztam meg.

A föcit valahogy túléltem, bár még bele sem kezdtünk a tananyagba... Siettem haza, mert ma van táncom. Sokáig otthon egyedül edzettem, de megtaláltam a környék legjobb tánctermét, és anyáék-míly meglepő-csak, hogy ne zaklassam őket beirattak. Mivel ez nem olyan kötött mint a suliban, és itt általában jobban leizzadok, mint máshol ezért egy lazább hálós aljú gatyát, és egy topot vittem magammal.
Fekete hajam egy szoros copfba fogtam, és elindultam. Gyalog mentem, mivel nincs messze, maximum 10 perc.

-Rendben, 1 hónap múlva fellépünk egy iskolai rendezvényen...-kezdte Gina, az oktató, de az egyik csapattársam Csenge közbeszólt.
-Melyik suliban?
-A helyi gimnáziumban. Lesz egy műsorunk. Akkor lesz az iskola 100 éves, és az igazgató megkérte a csoportot, hogy lépjen fel. Jó, mi?-mesélte izgatottan Gina. Én csendben emésztgettem a hallottakat. Tehát, a sulinkban fogunk fellépni. Fasza...
-Alexa, vállalod az első sort?-nézett rám. Igen, én vagyok itt a legrégebb óta, ezért mindig engem rak be előre. És ez most sem lesz másképp.
-Kérdés ez?-válaszoltam, majd belálltam a helyemre.
-Tehát!-csapta össze a kezét-Hip-Hopozni fogunk. Méghozzá ez lesz az alap-kapcsolta be a vetítőt

A koreó nem volt nehéz. Nekem. Egy hónap alatt könnyű. A mai nap csak megnéztük egy párszor, és próbálgattunk az első pár lépést zene nélkül.

Óra után felhívtam Bencét, hogy jöjjön értem, mert megyünk pizzázni. 10 percbe sem tellett már ott voltunk a kedvenc helyünkön. A pizzériában. Már nagyban ettük a rendelést, mikor nyílt az ajtó, és Bence haverjai léptek be rajta. Ricsi is ott volt, persze.
-Mizu kislány?-vágta le magát mellém mosolyogva, majd átlendítette a vállam felett a karját.
-Minden fasza, fel fogok lépni a suliban, a 100. Évfordulón-meséltem.
-Na, végre láthatlak táncolni!-vigyorgott még jobban.
-Hülye!-boxoltam az oldalába játékosan, mire fájdalmat tettetett.
-Nena-nézett rám boci szemmel. Azok a rohadt boci szemek. Hogy én nem tudok soha ellenálni nekik.-te lány, a bátyád mindjárt felrobban-röhögött, mikor meglátta a dühös Bencét
-Nem baj az, tudat alatt tudja, hogy csak barátok vagyunk-legyintettem, majd ettem tovább a pizzám. A vacsi további része azzal telt, hogy én pfújjogtam, míg a többiek gusztustalan dolgokat csináltak, vagy éppen röhögtem, mikor egymás vérét szívták.
Mikor mindenki befejezte az evést, Ricsit hazadobtuk. Út közben volt egy szám, amit nagyon szeretek, ezért végigénekeltem. A fiúk ledöbbenve hallgaták, csak Krisi vágott olyan fejet, mint az Aranyhajban a béka, amikor a szöszinek a haja elkezd foszforeszkálni, vagy bánom is én mit csinálni.
-Húgi, nem akarsz indulni a Ki Mit Tud?-on?-kérdezte Bence félrepillanta az útról.
-Igen szivem, indulj, biztos megnyered-szólt nyájasan Ricsi, csakhogy idegesítse Bencét.
-Jajj, drágám! Még meggondolom-küldtem neki puszit. Erre Bence egy jót irányzott legyintéssel tarkón csapta szegényt. És itt Ricsiből és belőlem kitört a röhögés. Ricsi hátra fordult és tartotta a kezét, amibe bele is csaptam.
Visszatérve, lehet, hogy indulok ezen az akármin...