𝐶𝑎𝑠𝑡𝑎𝑤𝑎𝑦

🥑12🥑

Szeptember 8. Hétfő

-Köszi-mosolyogtam rájuk, majd mondtam, hogy megyek átöltözni. Elkocogtam az öltözőig, de út közben felkaptam a kulacsomat is.
-Hé, Lex, az a pali nagyon oda van érted-kezdte Csenge. Én csak felvont szemöldökkel néztem rá, várva, hogy folytassa-egész edzés alatt, tágra nyílt szemmel nézett. Azt hittem, kiesik a szeme-vigyorgott.
-Valóban?-kezdtem el öltözni.
-Igen-mondták kórusban a többiek.
-Csajok, itt a pizza-nyitott be Gina, mire mindenki gyorsabbra vette a tempót.
Mikor átöltöztünk, visszamentünk a terembe és körbe ültük a pizzás dobozt. Az ikreket is invitáltuk.
-Jó edző volt?-biccentett felém Gin. Mindenki egyöntetűen bólogatott.-Hogy tetszett az edzés?-kérdezte most a szösziket.
-Neki az edző jobban tetszett-lökte meg Eli a tesóját, mire fülig vörösödtem. Engem az oldalamon ülő Csenge kezdett el piszkálni.
-Mi van?-suttogtam.
-Egy, ne kiabálj velem! Kettő, most mondjam, hogy megmondtam?-vigyorgott.
-Hogyan tudnék veled suttogva ordítani?-hagytam figyelmen kívül az önelégült mosolyát.
-Hát, te képes vagy rá-vont vállat, majd harapott egy bazinagyot a kajából. Én is ezt tettem. Viszonylag csendben telt a evés, mikor is Bence betette a lábát a terembe.
-Mizu csajok?-tette fel a szokásos kérdést. Mindenki egyszerre mondta a megszokott "semmit". Gina leültette őt is, hogy egyen.
-Ikrek?-kérdeztem teli szájjal.
-Elmentek a mamáékhoz.-mondta.
-Mer'?
-Ők nem tudják...-sóhajtott.
-Mit?-szólt bele Jázmin.
-A szüleink tegnap elhunytak...-mondtam.
-Őszinte részvétem-mondta mindenki, majd odajöttek hozzám, és Bencéhez is és jó szorosan megöleltek minket. A vacsi befejeztével egyenesen a mamáékhoz mentünk. Én nem akartam bemenni, úgyhogy kinn maradtam az ikrekkel. Nem szóltak semmit, ezért bekapcsoltam a rádiót. Egy 5SOS szám ment, név szerint az Easier, ezért selytelmesen Elire néztem, majd egyszerre kezdtük el énekelni a szöveget. Én az ajtón doboltam az ütemet, ő pedig rázta a fejét. Krisz pedig... ő a világ legédesebb mosolyával nézett. Engem. Tényleg nagyon hasonlít Noahra. Így a félhomályban mégjobban. Ezt a számot egy Avril Lavigne szám váltotta, amit úgyszint végibuliztuk. Ekkor értek ki Bencéék.
-Na, valakit vagy itthagyunk, vagy összehúzzátok a seggeteket.-szólt be Bence. Igaz milyen bájos?
Krisi bepattant mellénk hátra, csakhogy akkora erővel jött, hogy én egyenesen Krisz ölében landoltam. Pillanatok alatt paradicsom lettem, de Krisz nem zavartatva magát, átkarolt, és rádöntött a mellkasára. Krisi mosolygott mint a vadalma, Eli majd kicsattant, Barni furán nézett (szegény le van maradva) Bence pedig elégedett pillantással indította be a motort. Mi van itt gyerekek? Elővettem a telómat, és ráírtam Ricsire.

Bogyó🥺💕: Mit kell csinálni, ha bejön nekem egy fiú?
Hústorony😨🥺: Megcsalsz?
Bogyó🥺💕: Nekem mindig te leszel az első szivem, deeee...
Hústorony😨🥺: Szerencséd, drágám. Tehát a lényeg az, hogy ne legyen feltűnő de adj neki jeleket. Ha ő is ad és észreveszed, nyert ügyed van.
Bogyó🥺💕: Mondtam már, hogy mennyire imádom a tanácsaid? :3
Hústorony😨🥺: Nem kell mondani, tudom én azt magamtól 😇
Bogyó🥺💕: Akisegoista🥺😂 Mi van Tamival?
Hústorony😨🥺: Majd mesélek ;) most menj és hódítsd meg a palit, mert ha nem, én teszem😂😂
Bogyó🥺💕: Fhúte😂😂

Mire ezt az igazán értelmes párbeszédet lerendeztük, azon kaptam magam, hogy Krisz a kezemet fogja. De jól esett, ezért nem engedtem el. Eli a "mindent tudni akarok" vigyorával nézett előre. Krisi pedig önelégülten, az "így tovább húgi" arckifejezését vette fel.
Bence és Barni fejét továbbra sem láttam, de éreztem, higy Barninak kezd leesni a dolog. És nekem is. Attól tartok, hogy halálosan beleszerettem Kriszbe. Egy hét alatt. Gratulálok Alexa... És ez szerintem viszonzatlan. Oké, az ölében ülök, és fogja a kezem, de ez szart sem jelent. De majd a 100 éves fordulón megtudom. Remélem...

A gondolatmenetemnek az vetett véget, hogy Krisi kiszállt mellőlem. Viszont a szöszi nem nagyon akart elengedni.
-Mehetek?-kérdeztem
-Csak tessék-bár nem láttam, éreztem, hogy mosolyog
-És elengedsz?
-Nem-nevetett.
-Na, légyszii-kezdtem a kérlelést, majd egyszerűen megfordultam. Így szemben voltam vele.
-Jólvan, menj-engedett el, mire győztes vigyorral az arcomon szálltam ki a kocsiból. A többiek tapsolni kezdtek, mire meghajoltam.
-Köszönöm, köszönöm-nevettünk.
-Holnap elmondasz mindent ami a buksidban van-suttogta Eli a fülembe mikor megöleltem. A másik szöszinek csak intettem egyet.

-Az egyetlen kicsi húgicánk szerelmes!-kiáltotta Krisi, mikor beértünk a lakásba.
-Persze, Instára nem akarod kitenni?-néztem rá morcosan.
-Ha már így mondod-vette elő a telefonját, mire olyan ilyedt képet vágtam, hogy mind a hárman elnevették magukat.
-És mi van veled és Zoéval? Mikor nő ki a tököd, és hívod el a bálra?-kérdeztem aztán megláttam, hogy Bence nagyon sunnyog a lépcső felé-Ez rád is vonatkozi Bence-mondtam, mire megrezzent, és visszafordult.
-Igen?-sétált vissza.
-Igen, látszik rajtad, hogy bejön Eli. És te is bejössz neki! Komolyan, mint egy rossz szerelem doki...-mormogtam.
-Áhh nem... khm.. honnan tudod-kérdezte Ben.
-Tudod, a nem és a honnan tudod ütik egymást, drága bátyám-karoltam bele-és onnan, hogy látszik rajtatok az az undorító rózsasín izé. És itt befuccsolt a szerelemdokiságom, úgyhogy Barni, bocsi, de szingli maradsz-mondtam a harmadik tesóm felé fordulva, aki tettetett szomorúsággal nézett rám.
-Ne már!
-De már!-vigyorogtam rá, majd otthagytam őket, és felmentem fürdeni. Bekapcsoltam a hangszóróm, és nyomtam egy kis zenét. Gyorsan letusoltam, majd a bazinagy macit visszavonszolva az ágyamba-amit mikor suliban voltam valamelyik ökör lenyúlt-kikapcsoltam a zenét. Hamar el is aludtam.

Szeptember 9. Kedd

Másnap reggel az ébresztőm előtt keltem. Megint. Úgyhogy ma is nekiálltam gitározni. Barni biztos futni van, a többiek szobája pedig messzebb van az enyémtől. Elkezdtem azt a dalt. Teljesen a szívemből szólt. Mikor már fél órája játszottam, abbahagytam és mentem a fürdőbe készülődni. Felvettem egy fekete alapon fehér "high" (igaz milyen ironikus az én 150 centimmel?) feliratokkal díszített pólót, és egy fekete szaggatott farmert, valamit a bőrdzsekim és a bakancsom sem maradt el. Kiegészítőnek egy szegecses "nyakörvet" tettem magamra, a hozzá való karkötővel. Mikor kiléptem, megcsapott a hűvös szeptemberi levegő. Eliék a kapu előtt szobroztak. Mivel volt még fél óránk, ezért beugrottunk a közeli Starbucksba, és vettem egy kávét. Krisz akkor már nem volt velünk, mert Eli elküldte. Kedves.
-Drága, egyetlen Alexám, mesélj szivem-mondta átkarolva engem Eli, mikor Zoé is csatlakozott a kávézó előtt.
-Szerintem kedvelem... vagyis... szeretem... vagyis... ohh baszki, szerelmes vagyok-nyögtem ki nehezem.
-Í-visítottak egyszerre a lányok.
-Úgy tudtam-mondták egyszerre.
-És ez rossz? Ez egy betegség?-tettem fel a kérdést félve, mire felnevettek.
-Igen, csajszi ez egy halálos betegség. A gyógyszer pedig a bátyám-kacsintott Eli.
-Azt hittem te vagy az idősebb-mondta értetlenül Zozi.
-Nem, ő az, csak szeretem szívni a vérét-vigyorgott-visszatérve. Nagyon örülök, hogy rájöttél végre. És éreztem, hogy ti egymásnak vagytok teremtve-mondta levakarhatatlan mosollyal.

A suliba menet, én meg a szerelmi életem volt a téma, majd szétváltunk. Eli ment a termébe, mi pedig a szekrényünkhöz.
-Tudod, Krisi elhívott a gólyabálba-mondta félénken Zoé, mire visítva a nyakába ugrottam. Szépen elterültünk a földön. Nevetve poroltam le magam, mikor felálltam.
-Úgy látszik az éjszaka folyamán megtalálta a tökét-nevettem tovább, amihez ő is csatlakozott.
Becsöngetés előtt 10 perccel estünk be a terembe.
-Tecc a pólód Lexi, illik hozzád-annyira tudtam, hogy valamelyik gyökér megemlíti.
-Bende, én eláslak élve-mosolyogtam rá.
-Igen? Nem vagy te ahhoz túl kicsi?
-Fhú te-mondtam, mire valaki megfogta a derekam, majd könnyedén a nyakába kapott.
Krisz izmai megfeszültek, de gyorsan visszamerült a telefonjába. Persze fél szemmel minket nézett. Gúnyosan néztem Bendére, aki a meglepődöttségtől elfelejtett pislogni.
-Kösz, Ricsi-paskoltam meg a fejét.
-Nincs mit Angyal-mondta. Sokszor hív így.
-De mostmár tegyél le, magas ez nekem-nevettem, mire kissé leguggolt, én pedig egy székre érkeztem.-Hogy-hogy jöttél?-kérdeztem, mikor már a lábamon álltam.
-Kíváncsi voltam mi van veled-válaszolta, majd lehajolt és suttogni kezdett-miért néz rám a szöszi úgy, mintha képes lenne megölni?
-Mi?-fordultam hátra. Semmi.
-Képzelődsz, Ricsi, képzelődsz.
-De nem, tényleg gyilkosan nézett rám, eskü baszartam-nevetett.
-Persze...-forgattam a szemem-nincsen neked véletlenül spanyolod?-kérdeztem, mert nemsokára csöngettek.
-Ohh, baszki-mondta, majd egy hajkócolás után elment.
-Anyádat Ricsi!-kiáltottam utána.
Zoé nevetve nézett, miközben a hajamat rendezgettem.
-Akkora egy gyökér szegény, de nam baj, így szeretem-nevettem.
-Ebben egyet kell, hogy értsek.-mondta Zozi is.
-Ez ki volt?-kérdezte Krisz, mikor emberi hajam volt.
-Ricsi. Bence osztálytársa. Haver-magyaráztam, majd a csöngő után elővettem a füzetem.

Az órák dög unalmasak voltak, és délután sem csináltam semmit. A szerdai napom is a szokásosan telt. Csütörtökön egy csomót beszélgettem Krisszel. A péntek viszont. Na, az egy új részt érdemel!