𝐶𝑎𝑠𝑡𝑎𝑤𝑎𝑦

🥑14🥑

Szeptember 13. Szombat

Másnap 8-kor keltem. Rögtön felhívtam Dávidot, mert a megbeszélt hétfői találkozót is lemondtam.
-Jó reggelt!-szólt bele rekedtes hangon.
-Reggelt'! Ma egy találkozó?-kérdeztem.
-Nem jó, nem vagyok otthon...-mondta.
-Hát oké, akkor majd legközelebb-meg sem várva válaszát, letettem.
Még egy ideig szorongattam szerencsétlen macit, majd kiimádkoztam magam az ágyból.
-Szép jó reggelt!-kiabáltam.
-Jobbat!-szóltak vissza egyszerre a fiúk.
-Csinálsz palacsintát?-kérdezte Barni, aki pont visszaért a futásból.
-Nem, el fogunk hízni. Megcsinálom azt a tojásos szenyát, amit annyira nagyon szerettetek.-válaszoltam, majd úgy ahogy voltam, pizsiben nekiálltam a reggelinek. A fiúk szerintem visszaaludtak, kivéve persze Barnit aki zuhanyozott, ezért felhívtam Elit.
-Na hali-szólt bele a telefonba.
-Hey! Nincs kedved átjönni reggelire? Ha jól tudom a szüleitek elmentek-invitáltam őket, mivel Zoénál már megszokott, hogy mindig nálunk van szombat reggel.
-Persze! Krisz is jöhet?-kérdezett vissza.
-Aha! Egy óra, és megvan a reggeli-szóltam, majd kinyomtam.
A reggelit így 7 főre készítettem.
Mikor mindennel megvoltam, volt még egy kis időm összeszedni magam.
Egy cicanadrágot vettem fel, egy három mérettel nagyobb fekete pulcsival. A hajammal nem csináltam semmit. Igen, az alja még mindig rózsaszín... de az felvidított, hogy a lányoknak is az, kivéve ha órákig mosták...
-Hazaértem!-kiáltotta a szokásosat Zoé, mikor belépett a házba. Hamar le is futottam, de amit láttam az meglepett, és mosolyognom kellet. Zoé és Krisi nagyon el voltak merülve egymásban. Eliék is hamar megérkeztek, ezzel szétrebbentve az enyelgőket. És engem is, ami azt illeti. Bár inkább csak Krisz látványa zökkentett ki a semmittevésből. Úgy ahogy volt, tökéletesen festett. És ahogy beletúrt a hajába. Hát nekem úgy lett végem. Gyorsan megráztam a fejem, és nem foglalkoztam vele.
-Ohh, bocs, megzavartunk valamit?-kérdezte perverz mosollyal Eli. Zoé vörös fejjel jött oda hozzám, én pedig szorosan megöleltem, és a fülébe suttogtam.
-Rendezzem az esküvőt?-erre csak nevetve elengedett.
-Kérlek!-játszotta meg magát.
-Lander Kristóf! Az asszony esküvőt akar!-ordítottam ki a konyhából, mire mindenki röhögve jött oda hozzánk. Zozi persze megint vörös lett.
-Oké, ha már mindenki itt van, együnk, mert kilyukad a gyomrom.-mondta Barni.
Én Eli és Krisz között foglaltam helyet, velem szemben ült Zoé, Barniék között az asztalfőt pedig Bence foglalta el.
-Komolyan Lexi, benned egy konyhatündér veszett el-mondta Zoé.
-Ez van. Én vagyok a tehetséges, te a szép, Eli pedig az okos.-voltam vállat nevetve.
-És mi együtt vagyunk a kommandós kiscicák-bólogatott a szöszi.
-Tényleg, ez honnan jött. Ez a kommandós kiscica dolog?-kérdezte most a velem szemben ülő barátnőm, mire Barnira pillantottam. Ő visszatartott nevetéssel harapott bele a kajájába. A kis szemét, egyedül hagyott.
-Elmentünk egyszer Barnival futni. Annyira beszélgettünk, hogy nem figyeltem, és telibekaptam egy oszlopot. Barni szerint az után úgy futottam mint egy kommandós kiscica.-mondtam, mire Barniból kitört a röhögés. Persze a többiek is követték a példáját. Na, szép.
A reggeli összességében klasszul telt. A fiúk, Krisszel kiegészülve mentek... öhm... valami fiúsat csinálni, mi pedig felvonultunk a szobámba. Én belevetettem magam a nagy macim ölébe. Mostanában nagyon össze vagyok vele nőve. Eli és Zozi a kanapémon terültek el.
-Mi van veled és a tesómmal?-tette fel ismét az unásig ismételt kérdést Eli.
-Őszintén? Nem tudom. Csak annyit, hogy én menthetetlenül belezúgtam. Meg amúgy is, mi történ volna? Tegnap végig együtt voltunk.-nevettem.
-Azt észrevettük-hagyta figyelmen kívül a mondandóm második felét Zoé, majd ülő helyzetbe tornázta magát-játsz valamit-kérte. Sokszor szokták kérni csak úgy, hogy játszak nekik.
-Mit?-kérdeztem, majd felálltam és megfogtam az akusztikus gitáromat.
-5 Seconds Of Summer-nagyon rá vagyunk mostanában pörögve erre a bandára-Lie to me-bökte ki.
-Aztán a Wherever You Are-t-tapsikolt Eli.
Elkezdtem a dalt. Szívből énekeltem. Mikor a végére értem, csak akkor vettem észre, hogy Zoé végig vette a telójával.
-Átküldöm, hogy tudd mennyire ügyes vagy-mosolygott. Viszonoztam a mosolyát, majd elkezdtem a második dalt is, amit kértek.
Ha jól láttam ezt is végig videózták. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. A végén felnéztem, és megláttam az egész díszes társaságot. Meglepődve néztem rájuk.
-Beneveztél a versenyre?-kérdezte Barni.
-Igen-válaszoltam, mire a bátyáim elsőnek meglepődtek, majd szó nélkül leültek a kanapémra.
-Folytasd csak-bólogatott Krisi.
-Már befejeztem-néztem értetlenül.
-Akkor kezdj másikat-legyintett.
-Oké... mit szeretnétek hallani?-néztem körbe a társaságon.
-Mondjuk...-kezdte Krisz, majd felállt, és a kottáim között kezdett kutakodni, egy kis idő után megtalálta amit keresett és a kezembe adta-Ezt-nézett a szemembe. Kifújtam a levegőt, és lenéztem a lapra. Avril Lavigne-Crush
Vettem még egy mély levegőt, majd belekezdtem a dalba. Mint azon a reggelen. Megint ezernyi gondolat lepte el az agyam.