𝐶𝑎𝑠𝑡𝑎𝑤𝑎𝑦

🥑8🥑

Szeptember 6. Szombat

Alexa szemszöge

-Jézus gyere le!-kiáltottam el magamat ijedtemeben.
-Remélem jó okod van rá, hogy kiabálsz...-nyöszörgött Zoé, majd mikor kinyitotta a szemét, ő is meglepődött-mi a szar!?
-Ha minimálisan is szerettek, hagyjatok aludni.-nyitotta ki a szemét Eli. Bár ne tette volna. El tudom képzelni, hogy egy mini szívinfarktusa volt. Nekem is.-Ki a franc tette ezt ide?-kiáltott fel.
-Te rohadék!-üvöltöttem hangosan, hogy Barni is meghallja. Imádja megviccelni az embereket hajnalok hajnalán. Csak hogy ez nem vicces. Ismeritek az Apácát? Igen? Na, vett egy olyan vasalódeszkát (?), aminek az elejére nagyon élethűen fel van rakva. És azt állította szegény Eli mellé. Zoé már megszokta, mert sokat aludt nálunk, de ez most új volt. Eddig nem kaptunk miniszívrohamot. Barni röhögve nyitott be a szobámba.
-Annyira aranyosan aludtatok, hogy kellett valami amivel elronthatom a reggeleteket.
-Annyira szeretlek!-néztem rá cukin. -viszont ezt még kurvára visszakapod!-váltottam dühös tekintetre.
-Hőőőő! Lassan a testtel. Mára ha jól tudom dolgotok van!-védekezett rögtön.
-Ez mondjuk igaz-szólt bele Zoé.
-Mi va'?-nyöszörgött Eli.
-El kell menni neked ruhát venni-néztem a még mindig fetrengő barátnőmre.
-Mer'?-motyogta a maci seggébe.
-Mert valamivel le kell venned Őt a lábáról-kacsintottam.
-Hülye-nevetett fel.
-Na pattanjunk, és menjünk. Barni, megtennéd, hogy elviszed innen ezt a förtelmet?-kérdeztem.
-Nem szeretnéd megtartani? Néha még én is beszarok tőle.-kezdte nevetve.
-Van egy jó ötletem-megfogtam a vasalódeszkát, és beállítottam az ablakomba úgy, hogy Krisz ablakára nézzen a mi drága Apácánk.
-Gonosz vagy!-tartotta a kezét egy pacsira Eli.
-Ennél még gonoszabb is szokott lenni-mondta Zozi. Erre csak felnevettünk. Barni pont kiment az ajtón mikor egy lányos sikítást hallottunk a szomszédból.
-Szegény tesóm szívbajt kapott.-még jobban röhögtünk.
-Megérdemli!-mondtam, majd elvettem a vasalódeszkát, és kinyitottam az ablakot.-Madárcsicsergéses jó reggelt szomszéd. Jól vagy?-kérdeztem.
-Soha jobban!-tettete a bátort.
-Akkor ki sikított az előbb?
-Biztos, csak beképzeted-nézett mélyen a szemembe. Na, azt lesheti, hogy megint látni fogja vörösen a szemeim.
-Igen, ahogy te is-kacsintottam rá, majd rávágtam az ablakot. Én nem dőlök be neki. Nem fogom elmondani. Csak azért sem.
Miután ezt a roppant érdekfeszítő párbeszédet lerendeztünk, elment mindenki átöltözni, és indulhattunk is a plázába.
Sok boltot körbejártunk. Mikor már pont feladtunk volna, megláttam azt a ruhát, ami Elit tükrözi. Kék, fél pántos, kicsivel térd fölöttig érő ruha. Rögtön fel is próbáltattam vele.
-Ha azt mondom szerelmes vagyok, elhiszitek?-kiabált ki a próbafülkéből
-Tudom, hogy szerelmes vagy. Méghozzá a bátyámba-kiáltottam vissza szórakozottan.
-Nena-lépett ki ő is nevetve.
-Na jó, ez a tökéletes ruha!-mondta Zoé.
Miután megvettük, még ettünk egyet a Mekiben, és mentünk is haza.

-Holnap lesz Barniék szülinapja. Eljöttök segíteni a készülődésben? Bence lefoglalja őket délelőtt, úgyhogy lesz időnk megcsinálni a házat.-néztem rájuk felváltva.
-Persze, hogy!-mondta Zoé, mire Eli is egyetértően bólogatott.
Mikor visszaértünk a házba Zoé felhívta az anyukáját, hogy még marad. Mivel 11 óra volt, elhatároztuk, hogy sütünk pizzát.
-Keverünk bele kék éteszínezéket?-kérdezte Zoé.
-Igen!-válszoltam nevetve. Eli eközben kapcsolt egy jó zenét.
-Ú imádom ezt a számot!-kezdtem el énekelni Avril Lavine Grilfriendjét, miközben a tésztát kevertem be.
-Mintha rólad szólna-állapította meg rögtön Eli.
-Előadhatnád a Ki Mit Tud?-on.-mondta hirtelen Zoé.
-Mindenki rá akar venni, hogy lépjek fel?-kérdeztem meggyötörten.
-Igen-mosolyogtak össze.
-nem értem, hogy miért, hiszem semmi különleges nincs a hangomban...-mondtam, miközben belekevertem a tésztába a kék ételszínezéket.-de ha már ennyien szeretnétek, akkor nevezek...-adtam be a derekam.
-Ajánlom is!-mondák kórusban, mire elnevettem magam. Hogy ezek is mennyire egymásra találtak.
A tészta már készen volt, ezért beleraktam egy tepsibe. A lányok már felvágták a feltéteket, és rakták is rá a pizzára, amíg én megnéztem, hogy jött-e üzenetem. És igen, jött.

Ismeretlen szám: Szia
Én:Ismerlek?
Ismeretlen szám: Lehet...
Én: Akkor mondd gyorsan mit akarsz, nem érek rá egész nap.
Ismeretlen szám: Téged
Én: Ahha. Ha engem akarnál, akkor lehetne tököd megmondani, hogy ki vagy.
Látta

Hát oké, nekem nincsen időm idiótákra. Inkább visszamentem a lányokhoz, mert idő közben kimentem a napaliba megnézni, hogy mit csinálnak a fiúk. Nem nagyon értek hozzá, valami fiúsat.

-Na, beraktátok?-libbentem vissza a konyhába.
-Igen, sül a picike-kacsintott Zoé-tényleg, mi van a tesóddal?-nézett Elire, mire én felpattantam a pultra, és ők is követték a példám.
-Nem tudom, nem beszéltem vele. De szerintem kivan. Nekem azt mondta, hogy nem szereti a csajt, és le is rázta, aztán most meg visszament, hogy beszéljék meg. Ő nem ilyen. Sosem volt ilyen, lehet megártott neki a Pesti levegő, és bekattant.-mesélte.
-Volt hosszú kapcsolata?-csúszott ki a számon.
-Nem nagyon. Mindegyik csaj megcsalta.-mondta szomorúan. Azért látszik, hogy náluk megy ez a tesós szeretet dolog. Nálunk kevésbé, mi máshogy szeretjük egymást.
-Pedig nem is olyan rossz pasi. Csak egy picit makacs. És naiv. Meg kíváncsi...-gondolkodtam hangosan.
-És te ezt 5 nap alatt megállapítottad?-hitetlenkedett Eli
-Hát mit mondjak, jó emberismerő vagyok-mosolyogtam.
-Már rémisztő néha miket tud meg az emberekről.-mondta Zoé nevetve.
-Ez egy velem született tehetség, ne becsméreld le!-mondtam komolyan, de a hülye fejét látva én is elnevettem magam.
-Megég a pizza, Máríjjá-kiáltotta Eli, mikor ránézett az órára.
Gyorsan kivettem a sütőből a meglepően kék finomságot, majd felvágtam.
-Eszünk kint?-kérdezte Zoé. Mivel elég nagy a kertünk, van benne egy kis pagoda. Nem a kínaira gondolni, csak egy ilyen kis kerti izé. És még csodálkozok, hogy sosem voltam jó fogalmazásban...
-Aha-bólogattam.-Eli, csinálsz limonádét?-kérdeztem a lányra nézve, majd megmutattam, hogy mit hol talál egy málnás limonádéhoz.
Mikor a limó kész volt, és a kék pizzát is ráügyeskedtem egy tányérra kihurcoltunk mindent a kertbe.
Már a kajálásnak a végén tarthattunk, amikor hallottuk, hogy Eliék házában valaki kiabál. És nem is kicsit. Kérdőn néztem a barátnőmre, aki aggodalommal a tekintetében, félig állva kezdett magyarázni.
-Sokszor van ilyen, lehet valaki megint bele akar szólni az életébe...-mondta, és elindult a másik házba. Mi is követtük. Nem katasztófaturizmus gyanánt, csak azért, hátha tudunk segíteni. A másik házba érve Krisz nagyon dühös volt. Bevallom, egy kicsit berezeltem. Valakinek nagyon magyarázott a telefonba. Mikor kinyomta, már ott álltunk mögötte. Egy nagyot vert a falba, majd megfordult.
-Jól vagy?-kérdeztem elsőnek. Nem válaszolt. Gyorsan vette a levegőt, mire közelebb léptem, és ösztönből cselekedtem.-hé! Nézz rám-utasítottam-A szemembe-helyesbítettem. Belenézett a szemembe, mire én összekötöttem a tekintetünket. Megint vörösen izzott a szemem. Krisz egy pillanat alatt lenyugodott. Én csak mosolyogva szakítottam meg a szemkontaktust, és megfordultam az elképedt barátnőim felé.
-Na, ezt hogy?-ocsúdott fel először Eli. Én csak továbbra is mosolyogva vontam vállat, majd otthagyva a szintén ledöbbent Kriszt, a lányokkal az oldalamon mentünk vissza ebédelni.
-Tényleg, ezt meg hogy a francba csináltad?-kérdeztem megint Eli.
-Adottság-vontam megint vállat, majd egy nagyot haraptam a pizzából.
-Jó, de ilyen gyorsan még senki sem tudta megnyugtatni.-értetlenkedett tovább.
-Nem lehetne túllépni? Segítettem és kész. Én sem tudom hogy, csak ösztönből csináltam. Meg amúgy is, egyetek, kihül a pizza-szóltam rájuk.
Az ebéd másik fele csendben telt. Az után viszont feljött egy csomó téma. Már délután 2 óra volt, mikor mindketten hazamentek, mert holnap úgyis jönnek.

A mikor egyedül maradtam a bátyáimmal, úgy döntöttem, hogy elmegyek egyet a deszkaparkba. Úgyis régen deszkáztam már, csak úgy. Bedugtam az Airpodsom és legurultam a parkig. Csináltam egy csomó trükköt, és úgy gondoltam, hogy betanulok egy újat. Egy órát gyakoroltam, mire már kezdett elég jól menni. Mivel már 5 óra volt, ezért hazamentem, ettem valami és letusoltam, a kezembe vettem a basszus gitárom.

Elég sokat gyakoroltam a gitározást, így gondoltam, hogy elkezdek énekelni is valamit. Jól ment.

Már 8 óra lehetett, ezért befeküdtem az ágyamba. Igen, a maci még mindig benne volt, ezért azt magamhoz öleltem, és gondolkodtam. Felvetettem, hogy mi lenne, ha Krisz lenne Noah. Bár ez hülyeség, de én eléggé beleéltem magam. Hiába, úgysincs nála semmi esélyem. Meg amúgy is, még csak alig egy hete ismerem...