𝐶𝑎𝑠𝑡𝑎𝑤𝑎𝑦

🥑11🥑

Szeptember 7. Vasárnap

Már vagy 10 perce magállás nélkül sírtunk, mikor megint jött az orvos. Felnéztem Krisz összekönnyezett pólójából. A kezembe nyomott egy dossziét.
-Sajnálom, hogy ezt most kell megtudnia...-ezzel otthagyott. A könnyeim elapadtak. Leültem. Krisz szorosan mellém ült. Kinyitottam a dossziét. Azt írta, hogy ők, akik itt elhunytak, nem a szüleim. Mi? Tehát... adoptáltak. Bence és Krisiék is kíváncsiak lettek, ezért kisírt szemmel mellém telepedtek.
-Ti nem vagytok a tesóim. Ők pedig nem a szüleim.-mondtam sokkos állapotban.- az igazi szüleim... Svájciak. Mi van?-néztem fel összezavarodva.
-Meg szeretnéd őket ismerni?-kérdezte félénken Bence.
-Nem tudom...-mondtam határozatlanul-de most mi lesz velünk?-tettem fel a kérdést, ami valószínűleg mindenkit foglalkoztatott.
-Én már hivatalosan is nagykorú vagyok, így nem kell elköltöznünk-mondta Bence, majd magához húzott minket egy ölelésre.
-Miért pont most kellett meghalniuk?-könnyezett Barni.
-Így volt megírva-válaszoltam szaggatottan.

A kórházból kilépve egymás kezét szorongatva mentünk el a kocsiig. Tehát. A szüleim, akik nem is a szüleim, maghaltak. A rendes szüleim svájci milliomosok. Krisz pedig mellettem van, és nem Roxi mellett. Talán ez az egyetlen ami felvidít egy kicsit. A fejemet a kezemet fogó fiú vállára döntöttem. Elnyomhatott az álom, mert csak annyit észleltem, hogy valaki felkap menyasszony pózba, és felvisz a szobámba. Mikor letett az ágyba, én megfogtam a csuklóját, és belenéztem a szemébe.
"Maradj velem" üzentem a tekinetemmel. Krisz odahúzott egy széket az ágyamhoz, de én megpaskoltam a mellettem lévő helyet. Mellém feküdt, és átkarolt. Lehet, hogy nem kellett volna, de biztonságbam éreztem magam.

Krisz szemszöge

Ott feküdtem átkarolva Alexát az ő ágyában. Olyan hirtelen történt az egész. Elhunytak a szülei. Akik mint kiderült, nem is a szülei. Nagyon rosszul esett nekem, hogy sírt. Nem is. Zokogott. Nagyon szomorú volt. Még mindig szomorú. De én itt vagyok neki, és itt is szeretnék lenni. Ő olyan dolgokat tesz velem, és mással, amivel vonz magához. Még csak alig egy hete ismerem. Nem válthatna ki belőlem ilyen érzéseket, mert lehet, hogy ő ezt nem úgy gondolja ahogy én. Lehet, hogy ő csak azért hívott, hogy valaki mellette legyen. Most én voltam az a valaki.
Mikor hallottam, hogy Lexa szuszogása egyenlítődik, lassan kimásztam mellőle, és lementem a konyhába. Bence volt csak ott. Odamentem hozzá, és fiúsan megöleltem.
-Őszinte részvétem-paskoltam meg szomorúan a hátát.
-Hé-szólt utánam, mikor elkezdtem az ajtó felé menni-vigyázz a húgomra-mondta halványan mosolyogva. Én csak bólintottam.
Mikor beértem a házunkba Leila mellé ültem a kanapéra.
-Ez borzalmas-állapította meg.
-Az-helyeseltem, majd átkaroltam.
-Ígéred, hogy nem bántod meg többet Alexát? Így is elég baja van szegénynek.
-Ígérem. De még én sem tudom, hogy mit érzek.
-Akkor addig ameddig nem vagy vele tisztában ne közeledj. Csak ha biztosan tudod-mosolygott rám, majd elindult a fürdő felé.
Egyedül maradtam a gondolataimmal. Lexa egy különleges lány. És nekem nagyon fontos az épsége. Mind lelki, mind testi. És érzem is azt a valamit a hasamban. De nem elég ahhoz, hogy belevágjak egy kapcsolatba. Főleg, hogy most hunytak el a nevelő szülei. Többet nem agyaltam, mert biztos, hogy az lett volna a vége, hogy rájövök, hogy mekkora egy paraszt vagyok, amiért Roxira vagy ki a fenére pazaroltam az időmet. Igen, azt a kemény egy hetet. Inkább elmentem én is fürdeni, és aludni.

Szeptember 8. Hétfő

Másnap korán fenn voltam. És ahogy láttam nem voltam egyedül. Lexa is fenn volt. Az ágyán ült, és gitározott. Valami szomorú dal lehetett, mert legördült egy könnycsepp az arcán. Kinyitottam az ablakot, és kiültem. Úgy ahogy voltam, egy szál gatyában. Hallgattam, ahogy énekel. Ha jól emlékszem ez egy Avril Lavine szám. Asszem a Crush. Ne kérdezzétek, Leila mindig ezekről beszél. Hirtelen abbamaradt a dallam. Lexa szeméből már patakokban folytak a könnyek. Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam le a lépcsőn, át a szomszédba. Még jó, hogy nyitva volt az ajtó. Barni biztos elment futni. Mikor benyitottam a házba halkan felmentem a lépcsőn, majd kinyitottam Alexa ajtaját.

Alexa szemszöge

Reggel nagyon korán keltem. Volt még 2 órám a suliba indulásig, ezért elővettem a gitárom (az akusztikusat) és elkezdtem játszani Avril Lavinetől a Crusht. Rossz kevem volt na. A a dal felénél legurult egy könnycsepp. Eszembe jutott, hogy Krisz Roxival volt szombaton. Tovább játszottam. Törtek előt a múlt heti emlékeim. Abbahagytam az éneklést, és a gitározást, és csak sírtam. Valaki benyitott a szobámba, majd átölelt. Nem néztem fel, de tudtam, hogy ez csak Ő lehet. Az illatáról megismertem. Úgy kapaszkodtam belé, mintha félnék, hogy bármikor jöhet Roxi, és elveheti tőlem. Még egy ideig sírdogáltam, majd belenéztem a fiú kék szemeibe. De nem kötöttem össze, csak néztem. Nagyon szép szeme van. Mielőtt még nagyon belemélyedhettem volna, felálltam és eltettem a gitárom.
-Köszönöm-forultam a fiú felé végül.
-Ugyan mit?-kérdezte.
-Hogy itt voltál. Hogy itt vagy...
-Természetes. De most megyek. Te is készülődj-ment ki a szobámból. De igaza volt, mindjárt suli. Felvettem egy fekete farmert egy fekete pólót, és a bakancsomat, meg persze a sapkámat. Mikor kiléptem a kapun, észrevettem, hogy a két szöszi is ugyanúgy öltözött, mint én. Kedvesen mosolyogva üdvözöltem Elit, majd elindultunk. Út közben csatlakozott hozzánk Zoé, akin úgyszint fekete cuccok voltak. Ezt már azért furcsáltam.
-Miért jött mindenki feketében?-kérdeztem végül folytottan.
-Hogy tudjátok, mi mind melletettek állunk.-mosolygott Zozi, mire meghatottan megöleltem őket.
-Köszönöm.
-De, attól még jelentkezel a Ki Mit Tud?-ra?-kérdezte csillogó szemekkel Eli. Hiába volt nyomott hangulatom, ezen felnevettem.
-Igen, hát persze. Megígértem-mondtam.
-És mivel indulsz? A Girlfriedel?-kérdezte most Zoé.
-Titok-kacsintottam, majd a suliba érve feliratkoztam, a listára.

Első óra előtt a teremben ültünk, én firkálgattam, Krisz pedig telefonozott, mikor bejött Roxi.
-Szia szivem-nyavajgott.
-Nekem mondod?-nézett fel bunkón a padtársam.
-Most miért vagy ilyen?
-Mert szerintem világosan megmondtam, hogy szállj le rólam-kezdett dühös lenni. A platina szólásra nyitotta a száját, de közbeszóltam.
-Szerintem jobban teszed, ha lelépsz. Eléggé irritáló vagy-mondtam rezzenéstelenül.
-Igen? És te? Te is csak egy rossz kurva vagy.
-Azért na! Ha irigy vagy arra, hogy nekem nem kell vakolat a képemre, úgy is szép vagyok, akkor ne ezzel akard kárpótolni magad. Hanem nézz magadba csibém, mert ott belül lesz valami gebasz.-néztem rá unottan, majd visszamerültem a füzetembe. A platina gondolom elvonult, mert valaki megbökte a vállam.
-Hmm?-néztem fel.
-Király voltál-tartotta a kezét Marci, amibe belecsaptam.

Ennél nagyobb esemény nem nagyon történt a suliban.

Mikor az utolsó óráról is kicsöngettek, hazafele mentünk a lányokkal és Krisszel. Zoé út közben levált így csak hárman maradtunk.
-Nincs kedvetek eljönni a próbámra?-kérdeztem őket, mert említették, hogy mára nincs programjuk.
-Ha nem zavarunk...-kezdte Eli, de közbevágtam.
-Dehogy is. 6kor a kapu előtt-mondtam, majd bementem.
Nem nagyon éreztem azt, hogy a szüleim halottak. Inkább csak belülről fájt. Hogy nem mondták el, hogy ők nem is azok. Mindegy is, "anyáék" is azt akarnák, hogy éljük az életünket úgy, ahogy eddig.
Gyorsan 6 óra lett, így már csak arra eszméltem fel, hogy megint hárman baktatunk a táncterem felé. Zozi sajnos nem ért rá. Majd legközelebb.
A terembe érve Gina nagyon megörült az ikreknek, rögtön elkezdett engem shippelni Kriszel, mire én csak nevetve meglöktem. Sunyi ez a Gina, az szent!
-Hé, Lex, nem akarod te tartani az órát?-nézett  le rám Gin. Igen, nálam mindenki magasabb.
-Mert félsz, hogy én jobb vagyok nálad a hip-hop-ban?-kérdeztem kihívóan.
-Nem. Én tudom-nevetett.
-Oké, akkor meddig tanuljuk?
-Még ugyanennyit meg kellene tanulni mint most. Zenére. Én addig lemegyek, és hozok meglepi pizzát-mondta, mire felcsillant a szemem. Bementem a terembe. Tapsoltam egyet, mire mindenki fenézett abból amit éppen csinált, az ikrek pedig elfoglalták a padot.
-Tehát. Ma Gina helyett én tartom...-kezdtem de Csenge (nagyon érdeklődő lány) feltette a kezét-igen, Csenge?
-Az előbb még itt volt
-De már nincs itt. Ne aggódj nem fogják zombik megenni az egyát. Csak nekem jobban megy a hip-hop.-válaszoltam-na, akkor, azt mondta nekem Gina, hogy meg kéne tanulni még a feléig. Zenére. Készen álltok?-kérdeztem, mire egy egyöntetű igen hagyta el a szájukat.-akkor csapassuk.-bekapcsoltam a videót lassításba, és elkezdük gyakorolni a következő részt. Mikor már lassan jól ment, elkezdtük gyorsítani, végül zenére is megpóbáltuk. Az 5. Próbára mindenkinek sikerült tökéletesre a koreó.
-Jólvan csajok, így kell ezt. Gina mindjárt hozza a pizzát-mondtam, mire mindannyian felvillanyozódtak, én pedig odamentem az ikrekhez.
-Összegezzük. Nem csak jól nézel ki, és brutálisan jó hangod van, mellesleg gitározol, de még hip-hopozni is úgy tudsz mint valami... nem is tudom-gondolkodott Krisz, de Eli közbevágott.
-Nagyon ügyes voltál!