Pillangókkal a gyomromban |BEFEJEZETT|

13.rész

Tae szemszög:

-Szia Jimin-köszöntem barátomnak aki már a kávézóban ült.

-Szia Tae baba. Miről szeretnél velem beszélni?-kérdezte kíváncsisággal teli csillogó szemekkel.

-Elsőnek is rendeljünk.-intettem is a pincérnek.-Én egy jeges kávét kérnék.

-Én pedig egy fehér teát.-mondta Jimin.

Mikor kihozták az italainkat elkezdtük iszogatni azt de én nem mertem megszólalni.

-Nah elmondod? Vagy talán nem bizol bennem Tae?-nézett rám boci szemekkel Chim.

-Máris kezdem nyugi.-beleittam még egyet az itallomban majd sóhajtva belekezdtem.-De kérlek ne-ne utálj meg, oké?-néztem szemeibe félve.

-Én megutálni téged? Ne mondj már hülyeséget.

-Oké. Szóval az van, hogy én a fiúkhoz vonzódom. Ezt kérlek tartsd titokban mert ez életem legnagyobb titka oké? És hát van egy személy aki nekem megtetszett azt hiszem vagyis jobban mondva kezdek teljesen bele szeretni pedig alig ismerem egy hete. És félek mert nem tudom, hogy viselkedjek a közelében és a közelsége teljesen a sírba tesz. Amikor meglátom teljesen másképp viszonyulok mindenhez és mindig zavarba jövök az illetőtől. Kérlek segíts, hogy megoldást találjak erre.-hadartam el olyan gyorsan amennyire csak tudtam.

-Hűhaaa ez aztán gyors volt.-szólalt meg legjobb barátom-Ezt egyébként gondoltam mivel észre vettem, hogy te inkább Jungkookot nézegeted mint az osztályban lévő lányokat.-arra a kijelentésére fülig pirultam~lebuktam~-De nyugi nem ítéllek el és szerintem aranyosak lennétek.

-Köszönöm, hogy nem ítélsz el, tényleg te vagy a legjobb barátom Jimin.-mosolyogtam rá.-De..nem hiszem, hogy Jungkook viszont így érez. És nem szeretném elveszteni mint barátot.-mondtam szomorúan mire Jimin felemelte a fejem.

-Nem tudhatod sose.-mosolyodott el halványan.

-Köszönöm a vigasztalást és, hogy meghallgattál.

-Ugyan ez a legkevesebb. Ha bármi van csak szólj.-nézett ràm miközben már a pultnál álltunk és fizetni készültünk.-Van még kedved elmenni valahova?

-Bocsi de most mennem kell mert Jungkook menni akar moziba és mondtam, hogy sietek haza.-mondtam egy halvány mosollyal az arcomon hiszen már alig várom.

-Hümmm..Mozi?-nézett rám egy huncutt mosollyal jó barátom.

-Igen mozi. Mint barátok semmi több.-adtam neki a választ-Most pedig menjünk.

Egy gyors "Szia" és ölelés után már mind a ketten haza felé tartottunk.

-Megjöttem.-mondtam amikor már a cipőmet húztam lefele az ajtóban. -Mik ezek a mennyei illatok?-kérdeztem mikor a konyha felé vettem az irányt.

-Palacsintát sütök. Nutellásat, kakaósat és lekvárosat.-adta meg a választ kérdésemre a nyuszi fiú mire nekem a szívem egyre hevesebben dobogott, és nem az étel miatt. Hanem mert hallhattam újra a hangját.-Melyik a kedvenced?-kérdezte a sötéthajú mikor felém fordult.-Biztos éhes vagy amikor elmentél nem ettél semmit.-mondta előző válaszomat meg sem várva.

-Nekem mind1. Mindegyiket imádom.-adtam választ a nemrégiben feltett kérdésére arcomon pedig látható volt a szívből jövő boldogság. Hiszen ki ne lenne boldog amikor az akit szeret ételt készít neki.

-Akkor csinálok mindegyikből jó sokat.-jelentette ki.

-Ne! Még a végén el fogok hízni és akkor nem fogok kelleni...-na itt egy kicsit megakadtam hiszen majdnem kimondtam, hogy neki majd amikor rendeztem gondolatom újra megszólaltam-senkinek..-fejeztem be a mondatom. Kook hirtelen felém fordult és elém rakott 5 palacsintát.

-Buta vagy!-jelentette ki szúrós szemekkel. Ez most fájt. Hirtelen felálltam és szobámba rohantam ott pedig magamra csuktam az ajtót és az ágyam elé ülve borultam rá.

Jungkook szemszög:

Most mi rosszat mondtam? Ohj...én csak-csak féltékeny lettem. Mégis kinek akar tetszeni? Mind1 utánna megyek! A következő pillanatban elzártam a gázt és már rohantam is Tae szobájába. Kopogtam majd benyitottam. A kis cicám a földön gubbasztott. Nem akarom így látni.

-Tae bocsáss meg nekem kérlek. Nem akartalak megbántani. Sajnálom!-karomat egyenesen hátára vezettem majd megöleltem hátulról. Szívesen maradtam volna így de ő felém fordult így az ölelésnek is vége szakadt.

-Rosszul esett, hogy azt mondtad rám.-nézett rám könnyes szemekkel.

-Ne sírj kérlek!-öleltem magamhoz újból-Nem akarlak így látni! Én nem gondoltam komolyan csak kicsit idegesített, hogy daginak tartod magad holott nem vagy az és az is, hogy meg akarsz felelni másnak. Pedig te így vagy jól TaeTae.-fejeztem be beszédem majd a karjait megéreztem derekam körül ahogy ő is viszonozza az ölelésem. Jól esett az ölelése és nem akartam elengedni. Soha nem akarom elengedni.
_________________

Sziasztok!❤️ remélem tetszett ez a rész🤗 ha igen kövesd tovább is a történéseket💞