Pillangókkal a gyomromban |BEFEJEZETT|

32.rész Befejező rész!

Sziasztok! Elérkezdtünk végre ide is az utolsó részhez. Ezután még lesz később egy "lap" amin az esetleges új könyveim lesznek amit magamban vagy esetleg egy társsal csinálok. ❤️ Köszönöm, hogy olvastátok a könyvet!❤️ az elején elfelejtettem megosztani de szereplőink 10.osztályosak.

2 évvel később....

Tae szemszög:

A napokban Jungkook elég különösen viselkedik...valamit titkol előttem de még mindig nem tudtam rájönni, hogy mit. Van egy fiók a szobában amit kulccsal lezárt én pedig akármennyire is könyörgöm neki, nem mondja el, hogy mit titkol. Buta nyúl! Csak idegesítesz.
A múlt tanév többi része nyugisan telt el. Kook mindent megtesz értem csak, hogy boldognak lásson. Még főzni is megpróbál, hogy ne mindig én fáradozzam vagy ne épp zacskós levest együnk. Imádom, ahogy van.

Ma van a ballagásunknak a napja. Hajnal óta fent vagyok, reggelit készítettem, felkeltettem a szerelmem-na de még, hogy azt hittem nem is úszom meg a reggelt sex nélkül-megreggeliztünk majd elmentünk zuhanyozni, felöltöztünk és kicsíptük magunkat.
Jungkook természetesen hamarabb végzett hiszen ő amúgy is tökéletes én pedig még maradtam egy kicsit a fürdőben, hogy be állíthassam a hajam.
Alig vártam már ezt a napot, hogy leballaghassunk és együtt, közösen új iskolába kezdhessünk szeptemberben. Ebből kifolyólag természetes, hogy sikerült a művészeti iskolába való jelentkezés mindkettőnknek.

1-2 órával később...

-Okééé, srácok-lányok figyelem!-szólal fel az osztályfőnök a teremben-Nem sokára kezdünk kezdjetek beállni a párjaitokhoz!-adta ki a parancsot.

Már épp állnék befele a sorba és fognám karon Kook-ot amikor is a levegőbe markolom. Körbevezetem a szemeim az osztálytermen majd meg is találom életem megváltóját amint az osztályfőnökkel beszélget.

-Miről beszéltetek?-kérdem miközben mostmár átkaroltam izmos karjait.

-Semmi érdekesről TaeHyungie csak megkérdeztem, hogy kiállhatok-e a sorból ha nagyon rosszul érzem magam.-mosolyog rám

-Jaaajj remélem nem lesz semmi bajod.-fogok erősebben karjaira.

-Megyünk! Aztán az aulában megállunk és várjuk, hogy megkezdődjön a zene és a ballagó osztályok egymás után fognak haladni a helyükre!-kiáltja el újból magát a tanár.

A műsor megkezdődött. Zászló átadás, versek, beszédek és könyv osztás azoknak akik eredményt értek el a tanév alatt. Még az igazgató is hosszú beszédet mond. Hihetetlen, hogy bír ennyit beszélni egyhuzamban.

-TaeTae..-szól szint suttogva párom-Egy kicsit elmegyek levegőzni, te addig maradj itt szívem.

-Biztos ne menjek veled?-nézek rá kétségbeesetten

-Igen, biztos. Nem vészes.-mosolyog rám majd el is megy. Az osztályfőnök pedig utánna....ez furcsa...

Az igazgató lassan szerencsére a beszéde végére ér mi pedig már alig állunk a lábainkon.

-Most pedig lenne itt egy végzős diák aki megkért minket, hogy hagyj szóljon színpadon keresztül szerelméhez. Kérek mindenkitől egy kis figyelmet.-természetesen felfigyeltem egyből hiszen ez felkeltette a kíváncsiságomat. Lehet valaki most vall valakinek szerelmet? Ahw romantikus.

Pillanatokkal később pedig ledermedtem. Jungkook állta a színpadon egy szerény mosoly kíséretében.

-Öhmm.. Sziasztok kedves diáktársaim azaz most már volt diák társaim. Jeon Jeongguk vagyok, de most nem is ez a lényeg. Kim TaeHyung kérlek gyere közelebb.-ezzel pedig az előttünk álló osztály kiállt a képből és teljesen előre tudtam menni.
-Köszönöm! Tehát...hűhaa nem is tudom mit mondhatnék. Mióta téged megismertelek nincs semmi más amit jobban akarnék mint a te igaz szerelmed. Egy párt alkotunk ezzel pedig csak is én élvezem a te kegyed, gyengéd szerelmed amit nyújtasz. Együtt lakunk és minden egyes percben csak rád gondolok ha látlak ha nem. A szívem minden egyes pillantásodtól nagyobbat dobban. Úgy érzem, hogy az a kapocs ami közöttünk kialakult azt senki soha el nem tudja vágni, ez ki is derült több alkalommal is. Szeretném ha velem maradnák, szeretném ha továbbra is finomakat főznél nekem, szeretném ha meghallgatnád minden egyes ciki kiskori történetem. Köszönöm, hogy megmutattad milyen is az a fajta félelem amit akkor érzek amikor attól félek, hogy elvállunk. Köszönöm, hogy elfogadtad a szerelmemet és köszönöm, hogy az enyém vagy, de van ettől egy fontosabb mondani valóm....-már nem bírom sokáig..szemeim lassan telnek meg könnyekkel. Párom leveszi a mikrofont a helyéről és a lépcsőkön lelépkedve közelít felém.
-Szeretném ha örökké csak te és én lennénk, szeretném ha örökké szeretnénk egymást.-mosolyodig el majd egy hirtelen mozdulattal térdel le elém és húz ki valamit a zsebéből.
-Kim TaeHyung hozzám jönnél?-eddig tudtam tartani magam és kitörtek belőlem az örömkönnyek és csak fejem ráztam helyeslően.

-Igen..igen...ezerszer is igen.-ezzel pedig fel állva ujjaimra húzta a gyűrűt majd egy érzelmekkel teli csókba hívott és igazán csak akkor fogtam fel, hogy egy egész iskola előtt kérte meg a kezem amikor az osztály körénk állva ujjongtak és virág szirmokat dobáltak fejünk fölé.

El sem tudom hinni, hogy az Isten ezt a hatalmas nagy örömöt képes nekem adni.

-Tehát ezt rejtegetted előlem annyira?

-Igen szerelmem.-mosolyog rám.

-Szeretlek te buta nyúl!!-borulok nyakába.

-Én is téged TaeHyungie!-emeli fel fejem, hogy egy újabb csókba hívja párnáim amit én ezer örömmel fogadok.

Köszönöm, hogy az élet téged képbe hozott és, hogy megadta azt a boldogságot, hogy melletted éljem le életem minden egyes percét.

Vége!

Remélem tetszett ez a rész és az egész történet!❤️❤️