Számítottam rád...

3.

- De ugye nem csak a miatt van ilyen kapcsolatban vele, mert sokat segített önnek?

- Nem, nem csak a miatt, nyugodj meg,- mosolyhok Rosere- de akkor alakult ki Lewisszel egy olyan kapcsolatom, amilyen azelőtt talán nem volt, senkivel.

- És ezek után mi történt?

- Ezek után?

A vizsgálat után Max szobájába kerültem, és már legalább egy órája ülök itt Lewisszel, szótlanul, régen szerettem nézni, ahogy alszik, azonban most ez inkább egy kínzással ért fel nálam. Már most látszott rajta, hogy nem eszik, és nem is mozog, mintha nem is ő lenne az, csak valaki aki hasonlít rá. Lewis elém nyúl, majd megfogja a kezemet, és megszorítja azt, mint egy bíztatás képpen, nem mondott semmit, de ez a gesztus is pont elég volt arra, hogy elinduljanak az arcomon lefelé a könnyeim. Ő is ugyan arra gondolt, amire én, minden perccel, amikor Max alszik, egyre kevesebb esély van arra, hogy felébred, és újra mellettem fog aludni.

Így telt el egy hónap a monacói nagydíj után, mindig volt mellettem valaki, vagy Markék, vagy Mia és Oliver, de volt arra is példa, hogy Aneék látogattak meg, vagy éppen a szüleim. Most pedig Victoria és Sophia van itt Monacoban, és itt is maradnak két hétig.

- Sofikám, jól vagy?- teszi hátamra kezét Sophia, én pedig ekkor térek vissza ismét a valóságba.

- Igen persze, csak kimerültem.

- Azt elhiszem drágám, de azért vagyunk itt, hogy ezen segítsünk.

- Sajnos ezen már nem lehet Sophia, nem fáradt vagyok, hanem kimerült, lelkileg.

- Jaj drágám,- ölel magához az idősebb nő- nyugodj meg, a fiam imád téged, és fel fog ébredni, érted és a ti Tristenetekért.

- Annyira szeretném, hogy igazad legyen,- kezdek el sírni a nő karjai közt- annyira szeretném.- Sophia elkezdi simogatni a hajamat, én pedig lassan, de megnyugszom a karjai közt.

- Anya, Sofi, Max ügyvédje van itt- lép be a konyhában Vic, mi pedig rá kapjuk a tekintetünket.

- Mit keres itt?- néz a lányára az idősebb nő.

- Nem tudom, Sofival akar beszélni.

- De gyertek ti is, kérlek- nézek fel az idősebb nőre rémülten, aki ezekben az időkben épp olyan fontossá vált számomra, mint az anyám, ő pedig megszorítja a kezemet, és segít felállni.

- Persze, hogy megyünk drágám.- karol belém, és így megyünk ki az előtérbe a velem egy idős ügyvédhez, aki amit meglát bennünket elém lép, és a kezét nyújtja felé.

- Jó napot kisasszony, Dr. Carlos Santana vagyok, Mr. Verstappen és mostmár az ön ügyvédje is Miss

- Sofia Berger vagyok- fogadom el a felém nyújtott kezet- és köszönöm, de egy igazán jó ügyvédem van.- fonom össze kezeimet mellem alatt.

- Értem, esetleg bemehetnék?- néz a nappali felé.

- Igen persze- fordul a másik helyiség felé társaságunk legidősebb tagja, én pedig indultam utána, majd minket követett Victoria és az ügyvéd.

Vic, Sophia és én az ágyra ültünk le, az ismeretlen férfi pedig a velünk szemben lévő fotelben foglalt helyet, és ott nyitotta fel az aktatáskáját, majd papírokat kezdett el rendezgetni benne, amikor pedig megtalálta az általa keresett dolgokat lecsukta a táskát, és ismét felén fordult.

- Nos hölgyeim, nagyon sajnálom, hogy ilyen körülmények között kellett találkoznunk, de a sors sajnos kiszámíthatatlan. Mr. Verstappen pedig minden eshetőségre gondolt, így arra is, hogy talán balesetet szenved a munkája miatt, így erre is hagyott nálam egy hivatalos papírt, egy levéllel Miss Berger, ez az öné- nyújt felém egy borítékot, amin az én nevem szerepelt Max kézírásával, én pedig remegő kézzel vettem azt el tőle, nem igaz, hogy még ilyenkor is olyan hatást tud rám gyakorolni, mintha itt lenne mellettem- Kisasszony jól van?- néz rám furcsán az ügyvéd én pedig egyik kezemmel elveszem tőle a levelet másikkal pedig könnyeimet törlöm le.

- Igen, jól vagyok.

- Biztos? Vissza jöhetek máskor is felolvasni Mr. Verstappen végrendeletét.- végrendelet, mintha már meghalt volna, és nem éppen a kórházban küzdene azért, hogy visszatérjen hozzám és a kisfiunkhoz.

- Minél előbb túl leszünk ezen, Sofi annál előbb jobban lesz.- teszi kezét térdemre Sophia és megszorítja azt.

- Rendben, akkor el is kezdeném.- nyit fel egy viaszpecséttel lezárt levelet- Ez a levél csak önnek szól Sofia.

- Ők velem lehetnek, ők az én családom, ahogy Maxé is.

- Ahogy ön szeretné.- emeli fel megadóan kezeit a férfi- Akkor kezdeném is: Ezzel a nyilatkozattal hivatalosan is kijelentem azt, hogy ha bármilyen sérelem történik velem, mely miatt kórházban kényszerülök tölteni életem egy részét, minden olyan javam, melyre Sofia Colett Bergernek és születendő gyermekünknek szüksége lehet, rájuk ruházom, így felruházom az összes ingatlanom és ingóságom élvezeti jogát, és az összes bankszámlám használati jogát, mindaddig míg ő ezen jogokat át nem ruházza gyermekünkre vagy amíg ismét nem tudom én megteremteni nekik azokat a dolgokat, melyre szükségük lehet ahhoz, hogy gondtalan életet élhessenek mindketten.- ezzel befejezte a felolvasást, majd ismét rám nézett, és a zsebéből elővett egy töltőtollat, levette annak tetejét és az az asztalra tette a papírral együtt- Kérem írja alá kisasszony- tolja meg felém a papírt, én pedig a kezembe veszem a tollat, és a pontozott vonalra írom a nevemet, az mellé, ahol Max előttem aláírt, végig húzom a papíron a kezemet, ahová belenyomódotak a Max által húzott fekete vonalak.

- Mondott még valamit önnek a fiam?- néz az ügyvédre Sophia, amikor visszatolom a férfi elé a papírt, ő pedig elteszi azt.

- Nem asszonyom, de nagyon sajnálom, hogy Max kómában van, ő egy nagyon jó barátom, remélem hamarosan felébred, és remélem önnel és a babával is minden rendben lesz Sofia, ha bármiben segíthetek,- tárja szét kezeit- akkor szóljanak nyugodtan. Holnap délután még benézek a többi hivatalos papírral, tulajdonosi lapok, felhatalmazások, és a többi, utána én nem zaklatom önöket.- áll fel a férfi a fotelből, és összeszedi a holmiját, majd a bejárati ajtó felé indul és Sophia is feláll, hogy kikísérje váratlan vendégünket, így én egyedül maradok Victoriával és Max levelével.

- A bátyám még ilyenkor is kísért téged.- suttog a lány, és megfogja a levelet.

- Max mindig hatásosan tudta élni az életét, nem igaz?- mosolygok rá erőltetetten a szőleségre, aki viszonozza az erőltetett moslyomat, majd átadja nekem a borítékot.

- Victoria gyere, elmegyünk bevásárolni, amíg Sofi elolvassa a bátyád levelét.- áll meg az ajtóban Sophia, majd az eddig mellettem ülő lány felállt, és az anyjához sétált- Ha bármi történik Sofi, akkor szólj és azonnal visszajövünk Victoriával. Szeretnél valamit drágám?

- Fagylaltot,- nézek a nő szemébe, ő pedig bólint egyet, majd megfordul és kiindul a helyiségből- és Sophia,- ekkor visszafordul felém a nő- mindent köszönök.

- Én köszönöm drágám, a fiamat még soha nem láttam olyannak, mint az elmúlt egy évben, és lesz egy unokám is, ami csodálatos, pont olyan csodálatos, mint az édesanyja.- mosolyog rám majd végleg kilép az ajtón én pedig egyedül maradok a levéllel, amit Max írt nekem, még a baleset előtt.

•🦋•

Gondoltam, miért ne, ha már van rá igény, akkor utol érem magam, és ismét jöhet a heti két rész... További szép hetet!❤️